| Kerekegyház. (Geregykhaaz. Kerekegház.) | TARTALOM | Keresztes. (Kereztes.) |
A bihari főesperesség területén hajdan három Kereki létezett: egyik Tancs előnévvel a fentebb említett Aka tájékán, melylyel egy birtoktestet képezett; a másik a mai Nagy-Kereki; a harmadik végre Székelyhid mellett, mely ma Kis-, de a középkorban Egyházas-Kerekinek neveztetett. Ez utóbbiról, mint birtokáról irta magát azon Egyházas-Kereki vagy röviden Kereki család, mely 1262-től kezdve sürün előfordul Biharmegye történetében.*
Egyházas-Kereki községgel a XIII-ik század végén találkozunk először, midőn három birtokosnak kezén látjuk, s ezek: Kereki János, Gál és Mihály, de a községet nem egyenlő részekben birták. János része nyolczvanhat kepe püspöki tizedet fizetett, Gálé kilenczet, Mihályé harmincznégyet, összesen tehát 126 kepét, ami Kerekit mint népes községet tünteti fel.* Mindamellett papjának szeretetadománya csak egy uncia, s a pápai tizedszedés alkalmával is lelkésze: Gábor az 1336–37. években csak öt garast fizetett évenként, ami ismét arra mutat, hogy a népes község egyházi javadalma nem állt arányban népességével. E javadalom egyik részét képezhette azon «Kyspapzygethe» (Kis-Papszigete) nevü rét, melyet egy 1548-iki oklevél említ,* s mely elnevezés nyilván arra vall, hogy volt Nagy-Papszigete is. Egyháza, mely a községnek megkülönböztető nevet adott, mindenesetre feltünő épület lehetett nem méreteinek nagysága, hanem inkább {246.} alakja s diszes tagozatjai által. Ez egyház a mai helv. vall. templom helyén emelkedett s ma már teljesen eltünt, de az egyházi jegyzőkönyv említi róla, hogy «kerekvégü (kétségkivül románkori apsis), mintegy öt vagy hat öl hosszuságu s oszlopokkal körülvétetett, kőből vagy téglából» épített egyház volt.
Tancs-Kereki egyházi multja eddigelé teljesen ismeretlen, Nagy-Kerekié pedig felette homályos. Nagy-Kereki, mint fentebb, Ártándnál láttuk, egy nagyobb birtoktestnek központját képezte s az ilyenek nem szoktak egyházak, sőt a leggyakrabban monostorok nélkül állani, mindemellett Nagy-Kerekinek egyházát sem a bécsi codex, sem a pápai tizedjegyzékek nem említik, és monostorát sem, valamint egyáltalán kerekii apát- vagy prépostságról az egész középkorban sehol semmi szó. Csak a mult század második felében jött valaki arra a gondolatra, hogy azon apátság, melynek emléke egyetlen történeti forrásban, a Váradi regestrumban a titokzatos «de Curu» név alatt fordul elő, Szent-László legendájának halottas kocsijáról (latinul: currus) neveztetett el, s minthogy kocsi és kerék együvé tartoznak: a «de Curu» apátság nem lehetett másutt, mint a biharmegyei Kerekiben vagy még pontosabban (!) meghatározva, Nagy-Kerekiben. És ez előadás hitelre talált, sőt előszeretettel ápoltatik ma is, noha annak legkisebb történeti alapja sincs.
Hogy «Curu» általában nem Kereki, s hogy a «de Curu» apátság és Szent-László halottas kocsijának összefüggéséről középkori vagy épen egykoru iratok nem tudnak semmit, azt már láttuk;* itt csupán azt akarjuk kimutatni, hogy az apátság Nagy-Kerekibe helyezése egészen önkényes.
A Váradi regestrum a «de Curu» apátság helyét egy szóval sem említi, csak a szövegből sejthető, hogy a váradi püspökség területén állt.* A Regestrum keletkezése után az apátság az 1241-iki tatárjárásban vagy elpusztult vagy nevet cserélt, mert a «Curu» névvel nem találkozunk többé négyszáz éven át. A XVII-ik század elején Pázmány Péter érsek magyar egyháztörténelmi kutatásai közben átforgatta a Váradi regestrum 1550-iki kiadásának egy példányát,* ott {247.} nyomát találván a «de Curu» apátságnak, kijegyzé azt az ismeretlen rendü apátságok sorozatába, de már azon szavak kiséretében, hogy a váradi egyházmegye területén, a Körös folyó mellett állt.* Kerekit vagy Nagy-Kerekit egy szóval sem említ, s a Körös megemlítése nagyon tág meghatározás, mikor a váradi egyházmegyét három Körös is öntözi. Ha Pázmány tudja, hogy az apátság Nagy-Kerekiben volt, ép annyi fáradsággal irhatott volna Körös helyett Kerekit; de a négyszáz év előtt eltünt apátság helyéről már csak régi iratokból értesülhetett, s ez iratok, ha mondták is talán, hogy a «de Curu» apátság a Körös mellett állt, de azt nem mondhatták, hogy Nagy-Kerekiben, mert az a folyó, mely Nagy-Kereki határát mossa, az ujabb korban ugyan Kis-Körösnek neveztetik, de az egész középkoron át Vyozos vagy Wewzws név alatt fordul elő,* vagyis a középkorban nem irhatták, hogy Nagy-Kereki a Körös mellett esik. És Pázmány után még tovább, mint egy századig nem tudnak arról, hogy a «de Curu» apátság helye Nagy-Kereki lett volna;* sőt midőn a várad-egyházmegyei 1794-iki névkönyv Pázmány idézett szavainak mintegy kiegészítéséül már Kerekit is megemlíti:* Fuxhoffer D. ki a magyar szerzetesrendek történetén épen akkor dolgozott, 1803-ban megjelent nagy munkájában a «de Curu» apátság helyéül nem fogadta el Kerekit, valamint ama munka ujabb átdolgozója s kiadója: Czinár Mór sem,* jeléül annak, hogy Kereki előtérbe állítását nem találták indokoltnak.
Igaz, hogy Pázmány Péter 1631. november 8-án egyik rokonához {248.} intézett levelében irja, hogy «Kereki egyházi jószág volt és hamisan, Isten és a világtörvények ellen foglalta el azt az ifju János király» (Zapolyai János-Zsigmond);* de kérdés, hogy melyik Kerekiről érti ezt Pázmány? Ugy látszik, hogy Nagy-Kerekiről, mert az Ártándyak birtoklását említi s Nagy-Kereki Ártándy birtok volt; de az utolsó Ártándy, tudniillik Kelemen, János király pártjához tartozott, s 1553-ban épen Nagy-Kereki várában tanácskozott Ladányi, Horváth, Két Bethlen s a tiszai részek főbb uraival Izabella királyné s fiának János-Zsigmondnak visszahivása felől,* s különben is bizonyos, hogy Ártándy Kelemen holtáig birta Nagy-Kerekit tartozékaival együtt, melyek végre is nem az ifju János király akaratából, s nem is törvény ellenére, hanem már az ifju János király halála után 1576-ban s Ártándy Kelemen magvaszakadtával jutottak előbb Báthory István erdélyi fejedelem,* utóbb pedig egy 1524-iki szerződés következtében Bocskay István birtokába.*
Hol van tehát mindazon történeti emlékekben, melyek a «de Curu» apátságra s Nagy-Kerekire vonatkoznak, csak legkisebb nyoma, tudniillik a történelmi birálat előtt megállható nyoma annak, hogy ez apátság Nagy-Kerekiben állt, vagy mi még több, hogy a «Benczés barátoké volt» s a bold. Szüz tiszteletére vala szentelve?* A Nagy-Kereki határán előforduló némely helynevek, mint «Barát-ér,» «Szent-Péter-oldal,» vagy az a népmonda, hogy az ugynevezett «paptagján» állott, de már elpusztult épületben hajdan «veres barátok» {249.} laktak,* mindez legkevésbbé sem bizonyít amellett, hogy a «de Curu» apátság Kerekiben létezett. De még csak azt sem igazolja, hogy Nagy-Kerekiben vagy határán bármilyen klastrom is állott volna; a nép veres-barátok-féle mondája, tudjuk, mennyit ér: minden régi épületről olyanokat regélnek s talán már Pázmányt is ez vitte tévedésbe;* de különben is a népmonda kivált századok előtti dolgokról s egyéb történeti indokok nélkül nem vehető komolyan. A «Barát-ér» helynévnél pedig ne feledjük, hogy a szerzeteseknek klastromaik helyétől távol is voltak birtokaik, mint a szent-jánosi lovagoknak Dusnok, s a kápolnai pálosoknak Zomlin nevü birtoka, s mindkettő Nagy-Kereki közelében esett.*
| Kerekegyház. (Geregykhaaz. Kerekegház.) | TARTALOM | Keresztes. (Kereztes.) |