| SIMON. 1202–1218. | TARTALOM | I. BENEDEK. 1241–1242. |
{95.} SÁNDOR.
1219–1230.
A KÁPTALAN UJ VÁLASZTOTTJA. – SÁNDOR PÜSPÖK SOKOLDALU TEVÉKENYSÉGE. – PRÉPOSTJAI S KANONOKJAIVAL AZ ISTEN-ITÉLETEK TÖRVÉNYCSARNOKÁBAN. – DICSÉRETE. – PECSÉTGYŰRŰJE S ANNAK MÉLTATÁSA.
Endre király hazajövetele a szentföldről, s a váradi püspöki szék megüresedése ugyanegy évre esik. Alig kételkedhetünk benne, hogy midőn e szék ujabb betöltése napirendre került, oly férfiak szerepeltek jelöltek gyanánt, kik a kor uralkodó eszméinek hódolva, csak imént tevék meg a király kiséretében a hosszú zarándok utat, s a közvélemény magasztalva emlegeté nevöket.
E férfiak egyike lehetett Sándor püspök, kire most a váradi káptalan választása esett.* Különben is a káptalan püspöke választásában mindig tekintettel volt a legbefolyásosabb férfiakra, s hogy Sándor püspök a királyi udvarnál is tekintélylyel birt, azonnal látni fogjuk.
Nem kevesebbszer, mint négyszer oly ügyet kellett megvizsgálnia vagy elintéznie, mely magát a királyt vagy a királyi ház tagját illette. Igy Bélának, az ifjabb királynak jegyesétől való válóperét;* majd az esztergomi prépost ügyét, ki az ifjabb királyt felségsértő szavakkal illette;* ismét magának Endrének a német lovagrend erdélyi tagjaival történt viszályát* stb.
{96.} Emellett, tevékeny részt vőn az ország állami ügyeinek rendezésében is. Püspökségének első évétől az utolsóig a király majd minden nevezetesebb oklevelén olvashatjuk Sándor püspök nevét.* Aláirta hazánk ős alkotmánylevelét, az 1222-iki aranybullát is,* jeléül annak, hogy a küzdelmekből, melyek ama levél keletkezése körül folytak, szintén nem vonta ki magát.
Székhelyén, Váradon pedig nemcsak figyelemmel kisérte a folyton tartó isten-itéleteket, hanem azok fontosabbjainál személyesen is müködött.
Midőn bizonyos Árvádot s fiait arról vádolák, hogy kincset találtak, de azt eltitkolva „meglopták a királyt”: Sándor püspök sietett királya jogainak védelmére, s maga vette kezébe az ügyet; de hűsége s bizalma nem tette elfogulttá. A vádat korántsem látta indokoltnak, s azért Árvádnak egyik fiát isten-itéletre bocsátá, ki csakugyan ártatlannak bizonyult.*
Olykor Sándor püspök is, mint elődje, Simon kanonokjainak egyikére vagy másikára ruházza birói hatalmát. Igy midőn a Várad melléki Jarán falu birtokosával, Jánossal özvegyen maradt menye menyasszonyi hozományáért perel, Sándor püspök a per birájául saját jószágigazgatóját, István főesperest nevezi ki. S ez alkalommal fényes jelenetnek leszünk tanui. János ur, valamint testvére Jeromos pap azt állítják, hogy a követelt menyasszonyi hozományt már kiadák, s állitásuk igazolására, a káptalan elé, a székesegyház csarnokába vezetik tanuikat. Ezek, számszerént tizen a vidék legtekintélyesebb {97.} férfiai, köztök a Zoard, a Smaragd, a Borsa nemzetség tagjai, vannak egyháziak is: a csolti apát, a szeghalmi lelkész s a nadányi alesperes, Benjamin, ki mint ügyvivő szerepel. S a tanuk mindannyian készek megesküdni Szent-László sirjára, hogy János ur már nem tartozik semmivel. Erre a vádlók visszaveszik panaszukat, s a peres felek a jelenlevő jó barátok közbenjárására kibékülnek.*
Hasonló isten-itéletek alkalmával látjuk szerepelni egymásután a székesegyház két prépostját. Az egyik Rajnald, ki gyáni, ugylátszik, vizes-gyáni vádlott felett itél s egy kiütött fogért negyven ezüst pondusban felmenté.* Midőn pedig Rajnald Erdély püspöki székére távozik, helyét János prépost foglalja el s folytatja elődjének birói szerepét. Legnevezetesebb azon itélete, melyet a Szent-György tiszteletére emelt szalacsi egyház érdekében hozott. Itt ismerkedünk meg ez egyház lelkészével, Pállal is, ki eszerént Biharmegye középkori plébánosainak legrégiebbike.*
Ugyancsak János prépost oldalán tünnek fel Mihály éneklő-, s Eraklius őr-kanonokok, kik majd mint birák, majd mint békéltetők müködtek a perlekedők között.*
De a vádlottak s elitéltek csoportjában felrezzen közeledésünkre egy egyházi férfiu levert alakja is. Ez István békési főesperes, valószinüleg ugyanaz, kiről már fentebb, mint szintén főesperesről, és Sándor püspök bizalmi férfiáról vala szó.
Egy éjjel rabló tört be lakására, kit István főesperes megölt. Önvédelme közben okozta a rabló halálát, és mégis, mivel vér fertőztette meg kezeit, Sándor püspök rang- és javadalomvesztésre itélte. E kor törvényei, mint az isten-itéleteknél láttuk, a kegyetlenségig kemények valának. Amily kérlelhetetlenül sujtották a világi embert, ha egyházi férfiura emelte a kezét, épen ugy nem ismertek {98.} kiméletet a pap iránt, ha vétkezett. Ehez járult még, hogy István főesperes esetében az amúgy is kemény törvényt „részrehajlatlan, igaz bíró” alkalmazá. E szép czím Sándor püspöké, kit azzal kortársai ruháztak fel.*
Utoljára 1230-ban találkozunk vele.* Kétségkívül elhalt.
De annyi század, annyi vész után is még megvan itt a hazában püspöki pecsétgyürüje. A gyürü arany, 12 karatos, gyönyörű kék saphir gemma, melybe Nagy-Constantin császár nejének, Flavia-Maxima-Faustának mellképe van bemetszve. Maga a metszés is elragadóan szép. A kő körül, annak arany foglalóján e körirat olvasható:
A mellékelt rajzok egyike magát a gyürüt, másika annak lenyomatát tünteti elő.*
| SIMON. 1202–1218. | TARTALOM | I. BENEDEK. 1241–1242. |