KESERÜ.
(KESERES. KEZEREV. KESEREV.)

     Mint falu, s Lőrincz poroszló lakhelye előfordul már a XIII-ik század elején.*Váradi regestrum: 194. okl. Ugyanekkor, nevezetesen 1236-ban az elidegenített várjavak visszaszerzésére alakult biharmegyei bizottság egyik tagja, Keserüi Péter, valószinűleg e községtől, mint birtokától vette nevét.*KUBINYI F: Árpádkori oklevelek. 13. 1. E Keserüi Péter az oly nevezetes Osl nemzetségnek lehetett tagja s közel rokona az ugyanazon nemzetségből származott váradi püspöknek, Benedeknek (1231–1242); legalább Keserüt még 1307-ben is e {251.} nemzetségnek, nevezetesen Keserüi Andrásnak kezén találjuk,*Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 1860. 68. pag. 105. s alig tehető fel, hogy e nemzetség tagjai a nevezett püspöknek Váradról való távozása után származtak volna ősi fészkökből, a Dunántulról Biharba.

     Később, a XV-ik század második felében Keserü már a váradi püspök birtoka, kinek, nevezetesen Pruisz János püspöknek 1481-ben itt tisztje lakott,*E munka II. kötete 253. 1. s e birtoklás, bár Keserü 1552-ben ismét világi birtok,*E munka II. kötete 253. 1. mégis állandó nyomot hagyott maga után, aminek jele, hogy benn a községben egy telek ma is «püspök-udvar», a községen kivül pedig egy magaslat «püspök-domb» nevet visel.*FÉNYES E: Magyarország leirása. (1860.) I. Éjszak-Biharvármegye. 447. 1. Ez utóbbi helyen a népmonda szerént klastrom állt egykor, de maga a domb neve megczáfolja ez állitást s történeti emlékeink sem ismernek keserüi klastromot; valószinübb, hogy püspöki épület emelkedett ott s a hely kellemes fekvésénél fogva talán épen Várad valamelyik püspökének nyaralója.

     Különben Keserü, mint hitközség, igénytelen hely volt: a XIII-ik század végén püspöki tizede csak iz kepe, s ismeretes lelkészei: Péter 1333-ban, s Mátyás 1336–1337-ben csak hat garas pápai tizedet fizettek évenként. Egyházának nyugati része, mely ma a helv. vallásuak birtokában van, kivéve az ujabb kori tornyot, még a réginek maradványa.