| MACS. (MOCH. MACH. EGHAZASMOCH. KYSMOCH. EGHAZASZENTHGYURGH.) | TARTALOM | MEZŐFALVA. (VILLA MEZEU.) |
Ama szép, erdős magaslaton, mely Szent-Jobb és Köbölkut közt emelkedik, az erdők mélye két kis falunak puszta helyeit takarja. Ezek egyike volt a szent-jobbi oldalon: Mária-Magdolna. Talán épen a legenda remetéskedő Magdolnája lebegett annak szeme előtt, ki ez elrejtett kis falut s egyházát ama szent nőnek védelme alá helyezte, mert semmi kétség benne, hogy egyháza Mária-Magdolna tiszteletére volt szentelve s attól vette nevét a község is.
Nemesi birtok volt, a XIV-ik század elején Olaszii Péter fiának, Marótnak kezén,* s annak családja birta még a következő században is.*
Egyházi multjából csak annyi ismeretes, hogy az 1332–1337. évek közt Lukács volt lelkésze, ki pápai tized fejében hat garast fizetett évenként.
A XVI-ik században már nincs róla emlékezet; az is ismeretlen, hogy mi pusztitotta el? A szent-jobbi monostor közelében állt, melynek egyházában annyi sok szép ünnepet látott; lehet, hogy egyik-másik {262.} ellenség, mely a monostort ostromolta, semmisítette meg e kis falut. Puszta helye körül sokat jártam egykor ifju éveimben, gyakran pihentem gyepes hantjain, és mindig ugy rémlett előttem, mintha az erdő fái közt el-elsurranó alakokat látnék, mintha távoli kaczajt vagy búsongó éneket hallanék. Néha a sűrű homályából fényes pontok tüntek fel előttem, mint valamely kivilágitott egyház ablakai éjjel, s a harangok szavát is mintha hallottam volna. Akkor még nem tudtam, hogy e helyen falu állt egykor, hogy ott sirtak, örültek, imádkoztak valaha; csak lelkem érezte, hogy ott laknak – a légben, a föld alatt. Most tudom, hogy körülöttem a kis falu hajdani lakosainak árnyai lebegtek: az én véreim, az én nemzetem.
| MACS. (MOCH. MACH. EGHAZASMOCH. KYSMOCH. EGHAZASZENTHGYURGH.) | TARTALOM | MEZŐFALVA. (VILLA MEZEU.) |