MACS.
(MOCH. MACH. EGHAZASMOCH. KYSMOCH. EGHAZASZENTHGYURGH.)

     Macs ős személynév, többi közt neve egy nádornak, ki 1206–1207. években, mint bihari főispán is szerepel,*MÁRKI S: Biharmegye főispánjai. (Századok. 1874. 335. l.) s ennélfogva ő vagy nemzetsége e községgel jogosan hozható összeköttetésbe.

     Macs, mint község, 1284-ben merül fel először, midőn IV. László király ős birtokosa, Apay fiaitól hűtlenségök miatt elveszi s Rafain comesnek adja. Ez Apay a Gutkeled nemzetséghez tartozott, s Macsot V. István királytól nyeré adományban.*FEJÉR GY: Codex dipl. V. 3. 260. 1. – Hol Macs első birtokosául «Alpra» iratik ugyan, de, mint Fejérnél a tulajdonnevek többnyire, hibásan «Apay» helyett. V. ö. NAGY I: Anjoukori okmánytár: I. 498. – II. 218. 11. IV. László elhaltával azonban, ugy látszik, kihalt Rafain comesnek Macshoz való birtokjoga is, legalább azon körülmény, hogy Rafain utódai, a Debreczeni Dósák, évtizedek mulva, még 1379-ben is alkudoznak, perelnek Macsért a Gutkeledekkel,*Zichy okmánytár: I. 210. 479. 490. 581–5. 11. – IV. 101–103. 11. azt mutatja, hogy e birtok visszakerült a tőle megfosztott Apay utódaihoz.

     A hosszas huza-vonónak végre is lőn legalább a történelemre nézve annyi haszna, hogy a periratokból közelebbről megismerkedhetünk Macs körülményeivel. Ezekszerént Macs a középkorban kettő volt: Kis és Nagy, s kőegyház állott Szent-György vértanu tiszteletére, de nem Nagy-, hanem Kis-Macson, melyről ez utóbbi Egyházas-SzentGyörgynek is neveztetett.*Zichy okmánytár: I. 210. 479. 490. 581–5. 11. – IV. 101–103. 11.

     {261.} Macs polgárilag hol Szabolcs, hol Biharmegyéhez tartozott,*Zichy-okmánytár: I. 133. lap. de egyházilag a váradi püspök hatósága alatt állt. A XIII-ik században püspöki tizede huszonhárom kepe, lelkészének szeretetadománya pedig egy fertó.*     * Bécsi codex 110b oldal, hol már mint Rafain bán birtoka van megjelölve, akihez 1284-ben jutott, mely adat mig egyrészt szintén tájékoztat a codex feljegyzéseinek kora felől, másrészt azoknak hitelessége mellett is szól. Egyetlen ismeretes lelkésze, János 1332–1336-ban szintén nem utolsó összeget: tiz garast fizetett évenként a pápai tizedszedőknek. A hajdan derék község ma puszta Debreczentől nyugotra.