Ó- és UJ-MÁRIA.
(MARIA. OMARIA. OMER. – VYMARIA. VINUM. VYMER.)

     Biharmegyének ama vidékén, melyre a bihari főesperesi kerület kiterjedett, két Marja helynevet találunk ma is: az egyik Kis-Marja, mely virágzó község; a másik Nagy-Marja, jelenleg puszta amannak közelében. Mindkét helynek eredeti neve: Mária, melyet kétségkivül hazánk védasszonyának tiszteletére szentelt egyházoktól nyertek. Mindkettő már a XIII-ik században, mint egyházas s lelkészséggel biró hely említtetik, csakhogy akkor előnevök nem Kis és Nagy, hanem Ó és Uj. Melyik volt az Ó és melyik az Uj? egyenes tudósitásunk afelől nincs, de a tapasztalat, hogy őseink lakhelyeik választásánál elsőséget adtak mindig a folyó vizek tájainak, Ó-Marját a mai Kis-Marjában jelöli ki. Ez volt különben is központja egy nagyobb birtoktestnek, melyhez a két Marja egész birtokán kivül Gyapoly, Kerekegyház, Kaszatelek falvak {278.} és Vasad puszta fele része (eredetileg bizonyosan szintén egészen), Henczhida, Gálhida, Zsadány, Balkány, Csépán, Rábé és Környe községekben részbirtokok tartozának. Kis-Marja volt végre birtokosainak választott lakhelye, hol kuriájok, majd váruk állt, s melyről előbb az Ó-, utóbb a Kis-Marjai nevet felvevék. Maga e körülmény is, hogy Ó-Marjaiból lett a Kis-Marjai nevezet, amellett szól, hogy a mai Kis-Marja nem más, mint a régi Ó-Marja.

     Az első Ó-Marjaival, ki Lukács nevet viselt, mely név a család minden uj nemzedékénél elő-előtünik, 1342-ben találkozunk először mint tanuval*NAGY I: Anjoukori okmánytár. IV. 227. 1. s hat év mulva, mint választott biró, tehát tekintélyes férfiuval.*Zichy-okmánytár: II. 323. 1. Ez Ó-Marjai Lukács őse azon már Kis-Marjai, de szintén Lukácsnak, ki az 1514-iki pórlázadás egyik legyőzője s utóbb János királynak ép oly hű, mint tehetséges hadvezére volt.*Tudománytár: IX. 227. 1. – SZERÉMI GY: Emlékirat. E Lukácsnak az Ártándiakkal kötött szerződése következtében jutottak, mint láttuk, ez utóbbiak birtokai a Kis-Marjaiak kezébe.*

     Fentebb: KEREKI. – Az itt elősoroltakhoz hozzávéve még a következő forrásokat: Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 513. 2. – 1715. 16. §. 6. – 1769. 14. – Kolosmonostori orsz. levéltár: Bihar. T. 18. – NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 94. 1. az Ó-, illetőleg Kis-Marjaiakról egy családfát nyerünk, mely hézagos ugyan, de ujabb adatokkal kiegészíthető:

Lukács; István; Lukács de Omarja 1342. 1348.; Lukács de Kismarja; Lukács 1476.; Lukács; Benedek; György 1476.; Ágota 1507. Tordai Benedekné; Lukács 1524.

Lukács; István; Lukács de Omarja 1342. 1348.; Lukács de Kismarja; Lukács 1476.; Lukács; Benedek; György 1476.; Ágota 1507. Tordai Benedekné; Lukács 1524.

     Ó-, és Uj-Marja olykor egyházilag is iker községek gyanánt tekintetének: a bécsi codex együtt emliti püspöki tizedöket, mely kétszáz kepe volt, és lelkészeik szeretetadományát, mely egy fertó vala. A pápai tizedjegyzékek azonban már külön sorolják elő Uj-Marját lelkészével, Mihálylyal, ki az 1332–1337. években rendesen kilencz garas tizedet fizetett évenként, és ismét külön Ó-Marját, melynek {279.} Jakab, András és Imre egymásra következő lelkészei csak évi öt garassal adóztak. E fizetések szerént az ifjabb Uj-Marja ekkor előnyben volt a másik felett, melyet ez időben nevezhettek el eléggé jellemzőleg Kis-Marjának; de utóbb ismét fordult a szerencse: Kis-Marja ujra felvirult, mig Nagy-Marjáról már csak egy puszta hely hirdeti, hogy egykor létezett.