| ZOZIMÁS. 1259–1265. | TARTALOM | TAMÁS. 1281–1282. |
NEMZETSÉGE – EGYHÁZI S POLITIKAI ÁLLÁSA, MAJD PÜSPÖKSÉGE. – RENDEZI A BIRTOKVISZONYOKAT S KIVÁLTSÁGOKAT NYER. – KÖVETSÉGE RUDOLF RÓMAI KIRÁLYNÁL. – KITÜNTETÉSEI A PÁPA S A KIRÁLY RÉSZÉRŐL. – TÁVOZÁSA.
A Chartularium szerkesztője, mint a jogtudósok rendszerént, kevéssé lelkesülő, s a magasztalás vagy csak az elismerés pálmájának osztogatásában is épen nem bőkezü.
Annyi király s püspök bemutatása után először halljuk tőle a szokatlan szavakat: „bámulatos erényü férfiu,”* s akire e szavait alkalmazza, az Zozimás püspök utódja: Lodomér.
Dunántuli ős nemzetségeinknek egyike a Monoszló, mely nevét, mint birtoklásának s előkelőségének maradandó bélyegét reá nyomta Zalamegye egyik községére, s ez ma is Monoszló nevet visel.*
E nemzetségből származott Lodomér,* közel Veszprémhez, hol a püspöki monostor falai között virágzott fel az első magyar tudományos egyetem.* Itt. nyerhette Lodomér is magasabb kiképeztetését, s a tudományok mellett itt szerette meg az oltár szolgálatát.
{111.} 1257–1260. évek közt már mint veszprémi éneklő-kanonok tünik fel;* csakhamar azonban mind fényre, mind jelentőségre nézve kiválóbb szerepre hivaték.
1264–1266. években István ifjabb király alkorlátnoka,* s ez állásában annyira kiérdemelte mind a király, mind a királyné bizalmát s kegyeit, hogy azt V. István fia, László még évek mulva is emlegeti.*
A IV. Béla és V. István – apa és fiu közt ismételve kitört viszály elintézésében mindig nagy része volt; annak élét, utókeserüségeit az ő bőlcsesége s tapintata enyhitgeté. És azon időtől kezdve, hogy átlépte a fejedelmi ház küszöbét, négy királyi nemzedéken keresztül nincs az uralkodó család mind nő, mind férfi tagjainak odaadóbb hive, nincs országunk javának fáradhatatlanabb munkása mint ő*
A váradi káptalan a tiszai részeken lakott ifjabb király alkorlátnokát, Lodomért, ki Szent-László sirját meglátogatni aligha elmulasztá, – kétségkivül ismerte személyesen is, s igy lőn, hogy Zozimás halálával sietett őt püspökévé választani.
Hogy mikor történt ez? feljegyezve nincs.* Lodomér, mint váradi püspök, csak 1278-ban tünik fel okleveleinkben,* de az emlitett 1266. év későbbi hónapjaiban már utódja van a korlátnoki méltóságban,* {112.} és igy 1268-nál előbb is elfoglalhatta Várad püspöki székét.
A káptalan e választása méltán tekinthető a gondviselés bölcs intézkedésének; Várad sebei gyógyitó, – porba hullott koronája visszahelyező kezekre várt.
Lodomér a királyi termek s a toll férfia gyakorlati felfogással is rendelkezett; belátta, hogy épiteni s egy jobb jövő alapjait lerakni anyagi tehetség nélkül nem lehet. Első gondja volt azért rendezni a püspökség birtokviszonyait, szaporitani a jövedelmi forrásokat s könnyiteni a jobbágyok, különösen Várad lakosainak terhein, hogy ezek kötelességeiket Szent-László egyháza iránt necsak könnyebben, hanem jobb szivvel is teljesithessék.
Ez okból, midőn püspöksége birtokai felől sem az elpusztult levéltár, sem az öregebb tagjaiban megfogyatkozott káptalan kellő tájékozást nem nyujthatának: összehivatá legvénebb jobbágyait, megesketteté őket Szent-László fejére, s ez eskü alatt vette ki vallomásaikat, hogy melyik birtok kit illet? a püspököt vagy a káptalant? avagy e kettőnek közös birtoka?*
Ezenfelül rendezé, illetőleg a káptalannal együtt közakarattal megállapitá, hogy azon ajándékok és jövedelmek, melyek a székesegyházban a királyok, királyi gyermekek és más előkelők temetése alkalmával befolynak, – hogyan oszoljanak meg a székesegyház, {113.} a püspök s a káptalan között?* És e rendelkezés kétségtelenül mutatja, hogy ily temetések már e korban gyakran történtek Szent-László egyházában, sokkalta gyakrabban, mint, azt történeti forrásaink emlitik.
Midőn pedig ifju királya; István trónra jut, oly jelentékeny kiváltságokat nyer tőle a váradi egyház számára, minőkkel addig az ország első egyháza, az esztergomi sem dicsekedhetett.
Hazai törvényeink szerént ugyanis a kihalt családok birtokai a koronát illették; ennek ellenében V. István megengedé, hogy bármely nemes az országban, ha magvaszakadása esetében birtokait a váradi egyházra kivánná hagyni, ezt szabadon tehesse.
Továbbá, hogy ha a váradi egyház, püspök vagy káptalan birtokán arany, ezüst vagy vas bányát találnának, azt szabadon kiaknázhassák s anélkül, hogy azért a királyi kincstárnak valamivel adózni tartoznának.
Végül, hogy a váradi püspök s káptalan birtokain lakozó vendégek, jobbágyok vagy bármi rangu emberek pénzt, termesztményeket még akkor se tartozzanak fizetni a királyi rovóknak, ha az afélék az egész országban szedetnének is.
A király hozzá tevé, hogy mindezt Lodomér rendkivüli érdemiért engedélyezi,* s ez érdemeknek kétségkivül egyik legszebbike, hogy ama jogokat, előnyököt nem magának, hanem egyházának, egyháza népeinek eszközlé ki.
Az emlitett hármas kiváltság mindegyike kétségkivül nagy és kedvező befolyást gyakorolt a püspökség jövőjére; de a második, az ugynevezett bányajog amint legérdekesebb, ugy legfontosabb is vala. Ebben van kezdete a püspökség Belényes vidéki bányászatának, mely később, mint látni fogjuk, az idők kedvezése vagy mostohasága {114.} szerént majd felvirult, majd aláhanyatlék, de mindenesetre alapul szolgált Várad és Belényes hirre emelkedett ötvösségének.*
Hogy Lodomér, miután püspöksége anyagi ügyeit rendezé, miképen gyümölcsözteté jövedelmeit? miféle épitéseket, alapitványokat tőn? annak nyomait hasztalan keressük ugyan megfogyott történeti emlékeinkben; de biztosak lehetünk róla, hogy képességeit szintugy tudta értékesiteni a szellemi s az erkölcsi téren, mint az anyagin. Várad már a következő század elején, mint látni fogjuk, egészen levetkőzte a tatár pusztitás nyomait; monostorai, egyházai megszaporodtak, iskolája virágzik, jótékony intézetei sem hiányzanak; kinn az egyházmegyében a legszebb rend s felosztás mindenütt, alig van község, melynek lelkésze, – de egy sincs melynek egyháza ne volna. Ily gazdag eredmény nem állott elő Lodomér gondjai s nyugodni nem tudó munkássága nélkül. Maga a pápa megjegyzé, hogy Lodomér Váradon „hiven és hasznosan” müködött.
Eközben V. István az ország; de kivált fia s utódja László nagy kárára elhunyt. Sokat, vesztett benne Lodomér püspök is.
Az uj király szintén követte őseinek példáját, koronáztatása után elzarándokolt Szent-László sirjához, s ez alkalommal a Várad melléki Szőlős falut ajándékozá a váradi egyháznak, egyszersmind jelét adá, hogy örökölte a bizalmat, melylyel elhunyt atyja királyi házának leghivebbje, Lodomér iránt viselteték. Az emlitett adomány felosztását ugyanis egészen a püspök belátására bizta, és arra is felhatalmazá, hogy a Falu lakosai közől négyet vagy ötöt a fegyveres jobbágyok, az ugynevezett egyházi nemesek sorába emelhessen.*
{115.} Midőn pedig a Habsburgi Rudolffal kötendő szövetség, s Rudolf leányai egyikének és László öcscsének házassági kérdése felmerült: az ifju király szemei ismét Váradnak püspökén akadtak meg s őt választá azon hattagu követség fejévé, melyre ama kettős feladat megoldását bizta.*
Mily sikere volt, e megbizásnak? tudjuk a történelemből,* s hogy általában szerencse kisérte Lodomér lépteit akár az ország, akár a királyi ház ügyeinek elintézésében: azt, magasztalólag emlegetik magának a királynak szavai.* Ezért van okunk hinni, hogy hasonló szerencsével rendezte azon szövetséget is, melyet saját jegyese, a váradi egyház egy jobb és szebb jövővel kötött.
Annyit bizonyosan tudunk. hogy Márton őr-kanonok pár év mulva (1288.) már mint szőlősi jobbágyos földesur szerepel* és igy több, mint valószinü, hogy Lodomér emlitett királyi meghatalmaztatását arra is használta, hogy Szőlős határából egy részt, mint külön birtokot, az őr-kanonoksághoz csatolt. S ez adománya által mig egyrészt tekintélyesebbé tette ama kanonoki széket, melynek birtokosa a Székesegyház kincseinek. s ezek közt a legdrágábbnak, Szent-László sirjának is őrizetére vala hivatva; másrészt Biharmegye gyarapodását is elősegité, mert az őr-, vagy régiesen „custos”-kanonok e birtokán egy uj község keletkezett, mely birtokosáról Kusztoszfalva nevet nyert, s a mai Szőlős és Szent-Márton között állott.
Lodomér képességeinek s a nevét környező tiszteletnek hire el {116.} hatott a kereszténység fővárosába is, s Róma intéző köreiben a legkedvezőbb hangulatot kelté iránta. Az esztergomi érseki szék körül ez időben komoly zavarok merültek fel. Az esztergomi káptalan még életben levő főpásztora ellenében uj érseket választa, s az uj választott, Miklós erdélyi prépost ragaszkodott e választáshoz. Egyebek között Benedek váradi kanonokot s békési főesperestet is Rómába járatta, hogy ott megerősittetését kieszközölje.* Az összebonyolitott viszonyokat már csak az egyház feje hozhatta rendbe, s XXI. János pápa Lodomér püspököt bizta, meg, hogy a nevezett Miklós prépostot Rómába idézze.*
De már X. Gergely is kitünteté Lodomért. Midőn ugyanis ama bizottság, mely IV. Béla leányának, Margitnak szent életét vizsgálta, Fülöp esztergomi érsek halálával elnök nélkül maradt, a pápa Fülöp helyébe elnöknek Lodomért nevezte ki,* s ezzel mintegy megjelölte már jóelőre, hogy ki lehet, legméltóbb utódja az elhalt érseki székének is.
Ugy is lőn. III. Miklós pápa, hogy az érintett esztergomi zavaroknak véget vessen, ezuttal maga választott főpapot hazánknak, s választása Várad püspökére esett, kit ez alkalommal, 1279. évi junius 13-án kelt levelében a legmagasztalóbb kifejezésekkel tüntetett ki.*
{117.} Lodomér kineveztetése megelégedést szült mindenütt. Maga László király még mielőtt a pápa levele megérkezett volna, már esztergomi érseknek nevezi Lodomért, s az ország püspöki karának élére helyezi.* Kétségkivül örült Várad is főpásztora felemeltetésén, de sohajtva vette végbucsuját a távozótól.
| ZOZIMÁS. 1259–1265. | TARTALOM | TAMÁS. 1281–1282. |