{107.} ZOZIMÁS.
1259–1265.

ÖSSZEKÖTTETÉSEI A DUNÁNTULLAL S ESZTERGOMMAL. – VÁRAD UJ ÉLÉNKSÉGE. – V. ISTVÁN VÁRADON; ZOZIMÁS AZ IFJU KIRÁLY UDVARÁBAN. – KÉT VÉGRENDELET.

Vincze püspök utódja, Zozimás 1259. évben a káptalan választásából jutott Várad püspöki székére.*„Anno domini scilicet millesimo CC. quinquagesimo nono Zozimas in episcopum eligitur.” Batthyány-codex: 12. l. – Leges eccl. III. 225. l. – Egy állitólag 1260-iki oklevél [FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 3. 25. l.] ez évre Demetert nevezi meg váradi püspökül, de az oklevél keltének évszáma hibás s egy századdal későbbre teendő, amint azt a benne emlitett Fülöp prépost s Dósa nádor [† 1322.] fiainak nevei is mutatják.

Származását illetőleg csak sejthetjük, hogy dunántuli volt: őstől maradt, valamint szerzett birtoka Somogymegyében esett, gyermekkori emlékei Esztergomhoz köték, hol neveltetését nyerte, s talán ott lépett az oltár szolgálatába is.

Mingyárt püspöksége kezdetén tevékeny élet nyomaival találkozunk Váradon, s ez élet kétségkivül csak folytatása volt a már jelzett s a tatárjárásra következett ujra ébredésnek.

Az isten-itéletek nem hoztak ugyan többé annyi idegent Szent-László városába, a tüzesvas-próbákról nem hallunk ezentúl semmit; de a Szent-László sirjára vagy fej-ereklyéjére tett esküvések gyakorlatban vannak ezután is, mint azelőtt.

Emellett a káptalan azonkivül, hogy a székesegyházban végzi {108.} az isteni tiszteletet, és szent alapitójának sirja felett imádkozik, e korban is, s még nagyobb terjedelemben, mint addiglan, befolyást gyakorol hazai törvénykezésünkre. Bevallásokat meghallgat, azokat, valamint a felmutatott okleveleket jegyzőkönyvbe veszi, átirja, kiküldött tagjaival pedig szerte a vidéken határt járat, beiktatásokat, idézéseket, birtokosztályokat eszközöl.*Az itt felhozottakra nézve lásd: PRÉPOSTOK. – KANONOKOK ÉS KÁPTALANBELIEK.

Ezekközben fel-feltünnek a káptalan tagjai is évről-évre számosabban annyira, hogy e kortól kezdve prépostjainak s ugynevezett columnáinak névsora csaknem teljesen ismeretes lesz.

Továbbá érdeklődést, mozgalmat látunk a gazdászat terén is. Náta őr-kanonok Váradon malmot épit, oly értékeset, hogy azért később a püspök Váradnak egy külvárosát, az ugynevezett Szent-Péter-utczát adja cserébe.*„Pro contrata sancti Petri tradidimus Molendinum constructum per natus custodem.” Batthyány-codex: 31. l. – Leges eccl. III. 239. l. de itt a fentebbi ritkitott szavak kihagyvák.

S a lábadozó város élénkségét még fokozza V. István ifjabb király, ki 1263. elején Váradra jő s a farsang vidám napjait itt tölti.*A király „feria tertia proxima post Dominicam: Esto mihi [hushagyó kedd] MCCLXIII.” Váradon keltezi levelét. FEJÉR GY: Codex-dipl. IV. 3. 158. l. E látogatás előtérbe emeli Zozimás alakját is.

Lehet, hogy a püspököt régibb s gyengédebb kötelék is füzé az ifju királyhoz, vagy hogy talán csak a fentebbi megtisztelő látogatást akará viszonozni; annyi bizonyos, hogy Zozimás ugyanazon évben a karácsonyi ünnepeket ifju királyánál töltötte, ki akkor udvarát Beregben, talán épen a ma romokban heverő Beregvárában tartá.*Zichy-okmánytár: I. 12–3. ll.

S püspökünk ez utja egy másik, nem kevésbbé érdekes eseménynyel függ össze. Midőn Beregből vissza Váradra igyekeznék, a szatmármegyei Gacsályon Pelbárt ur, a Gútkeled nemzetség fia, {109.} kinél a püspök a zord téli időben szives fogadtatásra lelt, – arra kérte őt, hogy hallgatná meg nejének végrendeletét s foglaltatná irásba. A nő nem volt beteg, csak férje iránti szerelme vitte ez előrelátó gondoskodásra. A püspök engedett; a hallottakról pecsétes levelet adott, s ugyanazt Váradon káptalanával is átiratá.

Pár hónap mulva, a következő május 25-én már Zozimás püspök végrendelkezik – Esztergomban, hol halálos betegségbe esett. A legnagyobb gyöngédséggel emlékszik meg az esztergomi egyházról, melynek, mint megvallja, annyi jótéteményében részesült gyermekkora óta, s hálája jeléül a nevezett egyháznak hagyja Berey (Berény?) somogyi birtokát, annyit kérvén csupán, hogy az esztergomi egyházban temessék el s mondjanak érette hetenként egy-egy szent misét.*„dum nos a sancta Strigoniensi Ecclesia a primo nostrae iuventutis tempore tam in nostra, quam etiam ad nos pertinencium personis, tum successive, tum continue plurima recepisse bona recognoscamus.” KNAUZ N: Monumenta Ecclesiae Strigon. I. 502–4. és 526, 528. ll.

Halálának ideje ismeretlen. Béla király 1265. október 17-én kelt levele, melylyel Zozimás fentebbi végrendeletét átirja s megerősiti, még mint élőről emlékezik róla,*„dum nos a sancta Strigoniensi Ecclesia a primo nostrae iuventutis tempore tam in nostra, quam etiam ad nos pertinencium personis, tum successive, tum continue plurima recepisse bona recognoscamus.” KNAUZ N: Monumenta Ecclesiae Strigon. I. 502–4. és 526, 528. ll. de ezentul semmi nyoma.

{107.} ZOZIMÁS.1259–1265.

{107.} ZOZIMÁS.
1259–1265.