{104.} VINCZE.
1244–1258.

PÜSPÖKSÉGÉNEK KEZDETE. – KI VOLT? – A REÁ VÁRAKOZÓ FELADAT. – HEGYI VÁRAK. – NYITRÁRA MENT-E ÁT VAGY MEGHALT?

A tatárok elvonultával mély csend lőn Váradon, mint rendesen a nagy viharok után. Az elalélt városba uj életet csak uj főpásztorának megérkezése öntött.

Benedek püspök, mint láttuk, már 1243-ban Győrre távozott, mindamellett utódja, Vincze csak a következő év június 15-én tünik fel először, aki még ekkor is csak „választott”,*„Vincentio Preposito in Episcopum Waradiensem ekecto.” WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 156–7. ll. de október 31-én már „megerősitett” váradi püspök.*„Vincentio in Episcopum Waradiensem Electo confirmato.” WENZEL G: i. h. 169. l.

Előbbi életéből annyi bizonyos, hogy prépost volt s valószinüleg ugyanaz, kit a Dalmácziába menekült király környezetében találunk,*TAMÁS spalatói esperest: Historica Salonita, 39. fej. s ki 1242-ben, mint előkelő származásu férfiu szerepel;*WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. IV. 126. l. de hogy melyik káptalannak viselte préposti méltóságát? azt meghatározni nem lehet.*KERESZTURY J: Descriptio Epp. et Capituli Varad. I. 46. l. váradi prépostnak irja, de minden indokolás nélkül, mert Katona és Pray, kikre hivatkozik, emlitik Vincze prépostságát, de hogy váradi, vagy egyáltalán hová való prépost volt? arról hallgatnak. – Ami pedig származását illeti, kézirati gyűjtemények, nevezetesen a Hevenesy-félék szerint Vincze püspök bizonyos Antalfy család tagja lett volna. Ilynevü család a XVI-dik században virágzott is Erdélyben, de Nagy Iván szerént [Magyarország családai: I. 44. l.] annak családfája épen úgy nem állhat meg a komoly birálat előtt, mint a „Tropheum-Esroras.”

{105.} Váradi müködését irott emlékek nem hirdetik, sőt a káptalani Chartularium azon püspökeink közé sorozza, kik valami emlékezetre méltó dolgot nem müveltek Váradon.*Batthyány-codex: 12. l. – Leges: III. 225. l. Ez állitás azonban egész szigorúan nem vehető; ellene mond annak Vincze közel másfél évtizedre terjedő püspöksége s különösen az állapot, melyben Váradot s a váradi egyházmegyét átvevé.

Püspök lett, de papság, káptalan, székesegyház nélkül; főpásztor volt nyáj nélkül; sőt magának is saját székvárosában nem vala hová fejét lehajtani.

Olyat, ami azelőtt, nem volt Váradon s az egyházmegyében, lehet, hogy nem alkotott, s ily értelemben igaza van a fentebbi állitásnak; de az is igaz, hogy ami volt, de elpusztult, s amik nélkül, mint székesegyház, püspöki lak stb. egy püspök nem lehet el, azt ő állitá helyre. Kétségkivül ő kezdé ujra szervezni s benépesiteni Váradot s az egyházmegyét; igyekezett helyreállitani a feldult egyházakat, lelkészségeket; de ezeket, mint egyszerű, természetes dolgokat nem tarták érdemesnek a feljegyzésre.

S a szorosan vett egyházi épitkezésen kivül nekie tulajdonitható a váradi vár erőditményeinek helyreállitása, sőt tán a püspökség fenesi sziklavárának épitése vagy legalább megkezdése is.

Ismeretes történelmünkből, hogy amennyire nem hittek a tatárok jövetelében azoknak megjelenése előtt, épen annyira tartottak visszatérésöktől kivonulások után. Országszerte védelmi mozgalmak indulnak meg, s nemcsak a régi erősségeket javiták ki, hanem minthogy a sik-földi, vizvédte várak megbizhatatlanságát, kivált tél idején, tapasztalák: megközelithetetlen, magas bérczekre kezdék épiteni váraikat, az ugynevezett sasfészkeket. Ekkor s épen a tatárok elleni menedékül épitteté a királyné a visegrádi fellegvárat, {106.} mely 1258-ban már készen állt, s hasonlóképen várépitésbe kezdett Péter erdélyi püspök is káptalana beleegyezésével.*THEINER Á: Monumenta Hung. I. 652–4. ll. – HENSZLMANN I: Magyarország mü-emlékei. I. 159. s köv. ll. – SZEREDAI A: Series Episcoporum Transilvaniae. 20. l.

Vincze, mint váradi püspök, oklevelileg 1254-ben fordul elő utolszor,*FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 2. 218. l. – PÉTERFFY K: S. Concilia Hung. I. 186. l. állítja, hogy az 1256-iki esztergomi zsinaton részt vett: de állitását nem indokolja. s minthogy a következő évben Nyitra püspöki székén tünik fel szintén egy Vincze,*FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 2. 328. l. nem látszanék lehetetlennek, hogy püspökünk belefáradva az itteni feldult állapotok rendezésébe, a mitsem szenvedett s annyira nem is fenyegetett Nyitrára költözött át; de a Chartularium határozottan emliti, hogy 1258-ban, mint váradi püspök fejezte be életét.*„Wincentius Episcopus… obiit autem anno domini M. CC. quinquagesimo octavo.” Battyány-codex: 12. l. – Leges: III. 225. l.

{104.} VINCZE.1244–1258.

{104.} VINCZE.
1244–1258.