SZALÁRD.
(ZALARD. ZALAR. ZARAD. SALARD.)

     E középkori kis városnak a már bemutatott klastromon s egyházán kivül*E murka II. kötete 449. s köv. 11. más egyháza is volt, mely a klastrom alapitása előtt jóval, e község alakulásakor keletkezett. A már emlitett Varga-utcza mellett, párhuzamosan haladt egy másik, szintén már elpusztult utcza, melyet történeti emlékeink «Egyház-utczájának» neveznek,*Ez utcza lakosai valának 1489-ben: Szente Lukács, Gál Ambrus, Mészáros Máté. Leleszi országos levéltár: Protocoll. II. 41. 1. s melynek helyén, a mai «Madarászkert»-ben a hantok romokat s nagyobb mennyiségü emberi csontokat takarnak. E romok a község plebániai egyházának, s a csontok ez egyház hajdani temetőjének maradványai.*Az «Egyház-utczája» semmi esetre sem származhatik a klastromi egyháztól, mert ettől «Klastrom-utczának» nevezték volna.

     Milyen épületü volt ez egyház? annak felderitésére sem történeti, sem régészeti adataink nincsenek; de bizonyos, hogy, mint maga a község, a kiválóbbak közé tartozott egyházi javadalmával együtt. A XIII-ik század végén Szalárd papjának szeretetadománya egy fertó, tehát a jelentékenyebb összegek egyike; a község püspöki tizede pedig negyvenkét kepe. Az 1332–1337-iki tizedszedés éveiben ismét lelkésze, Jakab folyton husz garast fizetett évenként, tehát szintén tekintélyesebb összeget. Kegyurai Adorjánvárának birtokosai valának; Szalárd e vár tartozékát képezte mindig.