{126.} A KÁPTALAN.

A KÁPTALAN EREDETE. – PÜSPÖKVÁLASZTÁS. – KÁPTALANI RANGFOKOZATOK. – A KÁPTALAN GAZDASÁGI, TUDOMÁNYOS ÉS HITELES-HELYI MÜKÖDÉSE. – ELSŐ, EDDIG ISMERETLEN PECSÉTJE. – LEGRÉGIBB KIADVÁNYAI.

Szent-László váradi egyházának első birtokosa, az egyházmegye alapjainak kezdeményezője, s Várad püspökeinek egyházi, közmüvelődési és birói hivatásuk teljesitésében jobbkeze, mint láttuk, a káptalan vala.

A püspök környezetében mindig voltak áldozárok, szerpapok s más alsóbb rendü egyháziak, kik a püspöknek az egyházmegye kormányzásában, az isteni tisztelet s a népoktatás terén rendelkezésére állottak. Ez egyháziak képezék a püspöki tanács tagjait: egyenként kanonokoknak neveztettek, testületök pedig káptalannak.*A „kanonok” s a „káptalan” elnevezések eredetére nézve lásd LÁNYI-KNAUZ: Magyar egyháztörténelme. I. 365. l. – A premontreiek. 23. 26. ll. – A Chartularium szerént: „Canonici dicti sunt a Canone. Canon nam groece, sicut scribit Isidorus, latine regula nuncupatur.” Batthyány-codex: 46. l. – Leges eccl. III. 249. l. – De a káptalanok e korban gyakran nevezék magukat „convent”-nek is. Igy 1181-ben a veszprémi káptalan. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. I. 75. l. – A váradi káptalan is több izben irja magáról: „Humilis conventus Ecclesiae Waradiensis.” Váradi regestrum: 361. 362. 364. 346. 242. 131. okl.

Testületi szervezetök a szerzetesrendek életének volt utánzata: a püspökkel együtt, ugyanazon fedél alatt laktak, házi szabályok {127.} szerént éltek s egymás közt a munkafelosztásban, valamint a házi tisztek czimeiben is a szerzetesek példáját követék.

Királyaink midőn püspökséget vagy prépostságot alapitának; a birtokokat a püspöki vagy préposti egyháznak adományozák, s ez okból a püspök vagy prépost és káptalana elejéntén jószágaikat is közösen birták.

Váradon a közös birtoklás nyomaival még a XIV-ik században is találkozunk; de már csak igen kis részben;*Lásd fentebb: 19. l. RUBRICA XV. a közös lakás pedig püspök és káptalan, sőt a káptalanbeliek közt is már Rogerius kanonok idejében megszünt.*„midőn a [tatárok] megérkezének s kétséges vala, hogy a városban megmaradhassanak, nem akarék a várba menni, hanem az erdőbe szaladék.” irja Rogerius 34. fej. – A Chartularium a kanonoki lakásokról szóltában emliti, hogy a kanonokok számához képest hajdan 24 lakás vala: „licet antiquitus XXIV. Curiarum numerus iuxta numerom canonicorum innostro fuerit territorio institutus.” Batthyány-codex: 14. l. – Leges eccl. III. 226-7. ll. – Már 1221-ben a pozsonyi kanonokok sem laktak a várban, hol préposti egyházok állt. THEINER Á: Monumenta Hung. I. 29. l.

A kanonokok kinevezése kezdettől fogvást a püspök jogaihoz tartozott: viszont a káptalanok jogainak leglényegesebbike vala, hogy püspöküket ők választák, de királyi befolyás és helybenhagyás mellett.*Erre vonatkozik Gidó bibornoknak a magyar egyház számára adott 1267-iki rendelete: „Nullum per occultam ins inuationem Regi factam ... Episcopum faciatis.” GR. BATTHYÁNY I: Leges eccl. II. 416–7 ll. – KNAUZ N: Magyar Sion. I. 254–262. ll. E jogot a káptalanok Kálmán király idejétől gyakorlák, de a XIV-ik század elején már inkább csak névleges jog vala az. Kálmán előtt Szent-István és utódjai, mint apostoli királyok, maguk nevezék ki a püspököket, de megerősités végett, fel kelle terjeszteniök a pápának. Igy nevezte ki kétségkivül Szent-László is Váradnak első püspökét.

A káptalanok püspökké választhatának minden egyházi férfiut, ki a kellő életkor és tudománynyal, feddhetetlen élettel s kifogástalan származás és testalkattal birt.*Lásd alább a prépostok közt: RAJNALD PRÉPOST 1222, év; s a kanonokok közt: KÁLMÁN HERCZEG, ÉNEKLŐ-KANONOK 1332. évnél. – E korban egész 1514-ig püspökké választható vala a nem nemes származásu is az egyház ezen engedélye révén sok különben a porban maradott név jutott történelmünk legfényesebb lapjaira, s főnemességünk aranykönyvébe.

{128.} Amint, a püspöki szék megüresedék, a káptalan körében válásztandó püspök személyiségét illetőleg eszmecserék, tanácskozások indultak meg. Majd, mikor már a vélemények többsége közös megállapodásra jutott, káptalani határozattal a választásra napot tüztek ki. Annak elérkeztével összegyültek a kanonokok a székesegyházban s a Szent-Lélek segitségül hivása után hozzáfogtak a választáshoz. Mindenekelőtt felállt a prépost vagy más kanonok a tekintélyesebbek közől, s előterjesztette javaslatát a megválasztandó személyére nézve. A káptalan megfontolás után vagy megválasztotta közfelkiáltással a jelöltet, vagy pedig felállt más javaslattevő mást jelölve ki; és ekkor szavazatra került a dolog, s a szavazatok többsége döntött. A választást azonnal kihirdették a papságnak és népnek, erre hálaadó isteni tiszteletet tartának s végre a választás jegyzőkönyvét, melyet a választók mindnyájan aláirtak, megpecsételtek a káptalan pecsétjével is megerősitve, felterjeszték a szentszékhez.*Egy ilyen, felette érdekes választási történet olvasható a szomszéd erdélyi káptalanból 1309-ből. THEINER Á: Monumenta Hung. I. 426.–432. ll. hol nagyon jellemzőleg „nobilem, literatum et potentem pro defensione et recuperatione bonorum Ecclesie” kivánnak puspökül választani.

Ha a választás vagy választott ellen kifogás volt, vagy ha a kanonokok nem tudtak a választandóra nézve megegyezni, ilyenkor a pápa magának tartá fenn a kinevezés jogát, vagy pedig a káptalannak, de csak kegyelemből, uj választást engedett.*KNAUZ N: Magyar Sion. I. 257 l.

Ily választás utján emelkedtek Várad főpásztori székébe Vata, Simon, Sándor, Vincze, Zozimás, Tamás püspökök, amint ezt a Chartularium esetről-esetre s egyéb történeti adatokkal öszhangzólag is emliti. A választott püspökök sorába tartozik I. Benedek is, de választásánál a kanonokok között, mint láttuk, szakadás történt; mely alkalommal a pápa nem engedett uj választást, hanem emlitett jogánál fogva, maga kivánt püspököt adni a megyének Primogenitus személyében. Feltünő azonban, hogy a Chartularium azok {129.} nevénél, kik a királyi cancelláriából léptek a váradi püspökségre, mint Lodomér, Bertalan, a választást egy szóval sem emliti, bár más oldalról elismeri, hogy ezek jelesebb püspökei valának.

A káptalan tagjai között mindig bizonyos rangfokozat uralkodott. Tulajdonképeni főnökük a püspök vala, kitől kineveztetésöket nyerék, s kinek tiszteletet és engedelmességet is esküdtenek;*Batthyány-codex: 1. l. – GR. BATTHYÁNY I: Leges eccl. III, 258. l. de volt testületi elüljárójok is: a prépost.

A prépostot, követték sorban: az olvasó-, az éneklő-, az őr-kanonok, ezek után jöttek a dékán, az egyházmegye kerületeinek főesperesei, s végre az egyszerü kanonokok.

A kanonokok száma Váradon, mint, már láttuk, kezdettől fogva huszonnégy vala, s e szám megmaradt még a XIII-ik században is, legalább az ellenkezőre nincs adat. A kanonokokhoz csatlakoztak idővel, mint a káptalani kar kiegészitő részei, s a káptalan müködésének osztályosai, az ugynevezett karbeli papok, s az oltárigazgatók, kiknek elseje, s épen Szent-László király oltárának igazgatója 1217. körül tünik fel.*Váradi regestrum: 209. okl.

Az előadott káptalani rangfokozatok azonban nem puszta czimek; azok mindenikéhez oly munkakör vala kötve, melyek által a káptalanok nevezetes befolyást gyakoroltak a közmüvelődésre, s különösen igazságszolgáltatásunk és ezáltal hazai történetirásunkra.

Váradon csak 1134-ből igazolható oklevelileg az őr-kanonokság fennállása,*KNAUZ N: Monumenta Ecclesiae Strigon. I. 86. l. de a káptalanok szervezetének természetéből bizton következtethető, hogy már a káptalan megalapitásakor léteztek mind az emlitett, mind a többi, különböző rangu kanonoki székek, s érvényesültek az azokhoz kötött hivatások.

Miként, müködött a káptalan egyik tagja által az iskolában, másiknak általa a székesegyházban az isteni tisztelet rendezése, s az ének, a zene tanitása körül? mi kötelessége volt a prépost, az őr-kanonoknak, a karbeli papok s az oltárigazgatóknak? hogyan jártak szét a főesperesek az egyházmegyében, élesztve mindenütt {130.} a vallást, a jó erkölcsöket, a mivelődést? mindezekről bővebben lesz szó később, midőn helybeli s egykoru adatok világitása mellett láthatjuk müködésüket.*Lásd: A SZÉKESKÁPTALAN ÉS TÁRSASKÁPTALANOK.

De már e kor történeti emlékeiben gyakran, sőt a káptalan valamennyi tagjai között leggyakrabban találkozunk a dékánnal, ami kétségkivül annak jele, hogy a dékánság jelentékeny tisztség vala, s annak viselője kiváló szerepet vitt.

Minthogy – mondja Chartulariumában a káptalan*Batthyány-codex: 35–8. ll. – Leges eccl. III. 241–3. ll. – magunk mindenütt nem lehetünk, tagjaink sorából szoktunk választani minden évben egyet, ki a mi tanácsadásaink szerént*„iuxta nostrum consilium,” mondja a Chartularium i. h. egyházunk s testületünk érdekeit a törvény előtt képviselje, jobbágyaink között rendet tartson, birtokainkat müveltesse, igazgassa, és ez a dékán.

Eszerént a dékán volt az, aki által teljesité a káptalan ama messzeható hivatását, hogy mig egyrészt az okszerü földmivelésre s gazdálkodásra tanulságos példával járt elül, másrészt, ama kor jobbágysági rendszerébe bevitte a keresztény szeretetet, mely nélkül e rendszer csak névleg különbözött volna a régi rabszolgaságtól.*Ezért mondja a káptalan, hogy mindenről akar gondoskodni, „ad illa tamen, quae nostram et nostrorum subditorum utilitatem specialius respiciunt, fervor nostrae sollicitudinis exuberat.” i. h.

A váradi káptalan dékánjával már, mondhatni, a püspökség keletkezésénél találkozunk: Opus dékánt emliti az 1134-iki váradi zsinatról szóló oklevél.*KNAUZ N: Monumenta Ecclesiae Strigon. I. 86. l. Azon harmincz évi időközben pedig, melyről a Váradi regestrumnak általa bővebb adatokkal rendelkezünk, egymásután két dékánt találunk: Gergelyt és Erakliust;*Váradi regestrum: Gergelyre 174. – Erakliusra 350. – Joákimra 286. – Istvánra 247. okl. sőt ugyanekkor emlités van Joákim kanonokról, mint Simon püspöknek-, és István főesperesről, mint Sándor püspöknek dékánjáról is,*Váradi regestrum: Gergelyre 174. – Erakliusra 350. – Joákimra 286. – Istvánra 247. okl. ami ismét kétségtelenül mutatja, hogy a püspöki birtokokba szintugy, mint a {131.} káptalaniakba rendet és virágzást egyházi férfiak kezei hoztak be. Tizedszedőiül a püspökség világi férfiakat alkalmazott,*Igy 1296-ban „Comes Simon collector decimarum Episcopatus Waradiensis. Zichy-okmánytár: I. 84. l. de az anyaföld müvelését megtartó kezei között, mint szerzetesrendjeink.

A dékánok ügyessége és szorgalma, s a váradi egyház birtokainak kedvező gazdasági viszonyai mellett bizonyit ama körülmény, hogy már e korban, mint Lodomér püspöknél láttuk, lépések történtek a bányamüvelés s ennek általa az ipar és kereskedelem emelése iránt.

Mig igy a káptalan anyagi gondjait egyik tagjának vállaira helyezé, annál szabadabban szentelheté magát egyéb hivatásának, nevezetesen a tudományok müvelésének.

E korbeli papjaink hogy hol, mit, kitől tanultak? adatok hiányában ki nem mutathatjuk; de hogy tanultak igazolják a régi legendák, krónikák, a királyi s egyéb oklevelek; melyek mind az ő tollukból folytak.

Igy irja a váradi káptalanban is Ányos mester a Váradi regestrumot, Rogerius az ő Siralmas énekét a tatárjárásról, Gergely, Imre és István olvasó-kanonokok pedig a káptalan e korbeli okleveleit, melyek mindannyian a legbecsesebb forrásai történettudományunknak.

Emellett a káptalan nevelte az egyházmegye papjait, és saját. kebeléből adott hazánk püspöki megyéinek főpásztorokat, kik a király tanácsában vagy az országgyüléseken alkoták régi bölcs törvényeinket és szerkeszték az aranypecsétekre érdemes okiratokat.

Igy lépett a váradi káptalan kötelékéből Rajnáld prépost 1222-ben az erdélyi püspökségre, s kivüle kivált a még korábbi időben valószinüleg mások is, csakhogy ezeknek emlékezete történeti emlékeinkkel együtt elenyészett.

És püspökeink törvényhozói képességének iskolája is a káptalanokban volt; ezeknek hiteles-helyi intézményében. Hiteles-helyeknek nevezék azon káptalanokat és konventeket, {132.} melyek az előttök megjelent felek bevallásait jogérvényes irásba teheték, a felmutatott, oklevelekről hiteles másolatokat adhattak, s ezeket vagy az eredetieket levéltárukban őrizhették, tagjaikat pedig hitelesités, idézés, bizonyságtétel és végrehajtás végett. törvényesen kiküldheték.

A hiteles-helyi jog tehát mint látjuk, kiválólag fontos vala, mindamellett ami keletkezését illeti, annak épen ugy, mint a magyar alkotmánynak, nincs datuma. Mint ez, ugy az is nem irott törvény vagy királyi rendeletből vette eredetét, hanem a nemzet ős gyakorlata és szokásából. Tulajdonképeni alapja: nemzetünk bizalma, s a nevezett egyházi testületek szakértelme és hiteles pecsétje volt.

Amint siettek atyáink vész idején a monostorok erős falai közé menekülni, ugy a béke napjaiban is féltőbb irataikat oda tevék le. Ezenfelül minthogy Szent-László és Kálmán királyok törvényei szerént hiteles pecsétjök csak a biráknak vala, a káptalanok és konventek pedig jobbágyaik felett birói hatalmat gyakoroltak: innet származott, hogy ezeknek pecsétjét is hitelesnek tekinték s annak használatát mind a magán felek, mind pedig a királyi s országos törvényszékek igénybe vevék.

II. András király korában, mint azt a Váradi regestrum több helye is igazolja, már szokásban volt a káptalanokban bevallásokat tenni, s azokról pecsétes leveleket venni ki; de a birtokjogokba való beiktatások még ekkor a pristaldokhoz tartoztak, és csak később (I. Károly kora) mentek át a káptalani hiteles-helyek jogkörébe.

E korban az oklevelek sajátkezü aláirása még nem lévén szokásban, azok hitelessége kizárólag a rájok függesztett vagy nyomott pecséttől függött. Ebben rejlik egyik oka annak, hogy hiteles pecsétjök csak kiváló egyének vagy testületeknek volt, s ezek mig egyrészt igyekeztek pecsétnyomóikat, mint ritka kiváltságuk jelvényét, mennél becsesebb fémből készittetni;*1508-ban emlités van róla, hogy a bél-háromkuti apátság pecsétnyomója ezüstből volt. Archaeologiai közlemények. VII. 152. l. másrészt {133.} a legnagyobb, és sokszor a kicsinyességig menő gonddal őrzék azokat.

A váradi káptalan is hiteles-helyeink sorába tartozott, de pecsétje, melyet e korban hiteles-helyi müködéseinél használt, eddig ismeretlen vala,*Pecséttani müveink hallgatnak róla; KERESZTURY J. annyiszor idézett müvében (Descript. Epp, et Capit. Varad.) szintén nem ismeri; JERNEY, [Tört. tár. II. 76–8. ll.] meg épen nagy tájékozatlanságot árul el a káptalan különböző kori pecsétjei körül. A „Cerographia Hungariae” [Nagyszombat. 1734.] II. tábla. VIII. sz. a. közöl ugyan egy pecsétrajzot, de ezen a széken ülő Szüzanya a kis Jézust bal karján tartja, s mint a szöveg 117. lapja emliti: „Natum divinum porrecto ubere beatissimo lactantem [!] exhibet;” ez tehát nem a fentebbi pecsét, mert ezen a bold. Szüz a gyermek Jézust jobb karján tartja, hanem a káptalannak második kori, 1291. utáni kisebb pecsétje, de arra sem illik az „uber” szó, mert azon Sz. Mária jobbjában országalmát tart. a mellékelt metszet azt tünteti fel.

Mint e rajz is mutatja, a pecsét nagyon roncsolt, de korát tekintve, eléggé ép. E pecsét nyomója ugyanis csak a XIII-ik század utolsó tizedeig (1291.) volt használatban, ekkor, mint a {134.} Chartularium*”Habebamus olim unicum sigillum ... sed isto vetustate consumpto, data et autenticata fuerunt ... . anno domini millesimo CC nonagesimo primo alia duo sigilla” Batthyány-codex: 16–7. Il. – Leges eccl. III. 228 l. ll „Alterius ... . instrumenti antiquo sigillo nostro consignati ... . A váradi káptalan 1368-iki levele. Zichy-okmánytár. III. 365. l. és II. 426. l. hol I. Lajos király emliti a káptalan régi pecsétjét. s evvel összhangzólag egyéb történeti emlékeink is megjegyzik: minthogy a pecsétnyomó a hosszas használatban már elkopott, ujat, mégpedig kettőt kapott, a káptalan. A hosszas használat felemlitéséből következtethető, hogy valószinüleg ez volt a káptalannak első pecsétje.

Ily korán érvén véget, e pecsétnyomó használata, annak lenyomatait csak legrégibb okleveleken, 1291. előtt kiadottakon találhatjuk. És e korból több oklevele maradt fenn ugyan a váradi káptalannak, de amelynek pecsétje el ne veszett volna, olyan csak igen kevés. A pecsét ugyanis már anyagánál fogva (viasz) nagyon ki volt téve az elpusztulásnak, azon körülmény pedig, hogy az oklevélhez többnyire csak vékony hártyaszalag vagy zsinór kötötte, szintén nem biztositott nagyobb maradandóságot számára. Ez az oka, hogy a különben oly gazdag budapesti országos levéltár is csak két darab olyan oklevelet tud felmutatni, melyen a váradi káptalan első pecsétje fenmaradt. Ezek egyike 1260-, másika 1282-ből való,*Budai országos levéltár kincst. oszt.: D. L. 511, és 1117. – Ép pecsétek vannak még a Gr. Károlyi s a Br. Vesselényi családok levéltáraiban. itt az utóbbinak, mint aránylag épebbnek rajza látható.

A pecsét tojásdad alaku,*Más kifejezés szerént: „hegyes monyoru”, „mondorla”. s mezejében a bold. Szüzet, a székesegyház védasszonyát tünteti fel ülő helyzetben, fején koronával, jobb karján Szent-Fiát, baljában pedig liliomot, tartva. Körirata kettős vonal közt jobbról balra folyólag

Eszerént e pecsét tökéletesen olyan, mint amilyennek azt a Chartularium leirja.*„Habebamus olim unicum sigillum formae oblongae, continens in sculptura imaginem beatae Mariae virginis sedentem, et coronam habentem in capite, et imaginem filii sui in dextro brachio bajulantem, in manu sinistra tenentem similitudinem lilii, et circumferentionaliter istas litteras: † S. Capituli Waradiensis ecclesie.” Batthyány-codex: 16–7. ll. – Leges eccl: III. 228. l.

{135.} Miféle fémből készült a káptalan e pecsétnyomója? arról nincs tudósitásunk; de hogy hol állt az, s milyen gonddal őrzé a káptalan? arról már értesülünk.

Hazánkfiainak javáért – mondja a káptalan – ős időktől fogva az a szokás nálunk, mely ezutánis mindig megmaradjon, hogy a pecsétnyomó a székesegyház sekrestyéjében, egy külön szelenczében s hat kanonoknak ugyanannyi pecsétjével lezárva áll. Valahányszor a pecsétnyomóra szükség van, mindannyiszor ismét legalább hat kanonoknak, de az áldozárok, éltesebbek s tekintélyesebbek közől kell jelenlenniök, s csak ezek jelenlétében szabad feltörni a szelencze pecsétjeit, kivenni a pecsétnyomót és a szükséghez képest használni. Használat. után ismét hat kanonoknak kell azt lepecsételni. Oly ügyekben azonban, melyek magát a káptalant érdeklik, vagy amelyekhez a kanonokok többségének beleegyezése szükséges, még hat kanonoknak sem szabad a pecsétet használni. E szabályoktól pedig csak a rendkivüli esetekben lehet eltérés, de ezeket is a káptalan határozza meg.*Batthyány-codex: 17–8. 1. – Leges eccl: 228–9. ll.

Ha a pecsétnyomó elveszett, vagy bármi okból elpusztult s a káptalan ujat készittete, azonnal közhirré tevé, hogy akiknek az elveszett pecsét alatt kiadott leveleik vannak, azokat hozzák be s pecsételtessék meg az uj pecséttel, hogy igy a régi pecséttel történhető visszaéléseknek eleje vétessék.*Igy tőn például a váczi káptalan is 1331-ben. WENZF.L G: Árpádkori uj okmánytár. X. 403–4. ll.

Káptalanaink méltó büszkeségöket helyezik abba, ha mennél régibb századokból tudják felmutatni hiteles-helyi kiadványaikat, munkásságuknak s a közügyekben való részvétöknek e csalhatatlan jeleit.

A váradi káptalannak legrégibb kiadványa aligha nem azon 1134-iki oklevél, mely a zágrábi püspökségnek a váradi zsinaton tárgyalt, s már többször emlitett birtokperéről szól, s mely jelenleg {136.} is a zágrábi érsekség levéltárában őriztetik. Sajnos, hogy függő pecsétje, mely a levél kiadója felől a legbiztosabb tájékozást nyujtaná, elveszett; annyi azonban igy is bizonyos, hogy a felette érdekes levél Váradon kelt.*Az oklevél, mint KNAUZ N. tudósit, [Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. 86, l.] fekete tintával, a legnagyobb gonddal van irva, de már avult; egyszersmind elősorolja az oklevél valamennyi kiadásait.

Ezután következnék egy 1215-iki oklevél, mely szintén eredeti, s a Gr. Erdődy-család galgóczi levéltárában található.*FEHÉR GY: Codex dipl. VII. 5. 218–9. és II. 373-5. ll. – Az itt idézett két oklevél szövegének összevetéséből már kiviláglik a hibás keltezés s azt még jobban felderiti KNAUZ N: Monumenta Ecclesiae Strigon. I. 161. l. jegyz Erről már bizonyos, hogy a váradi káptalan kiadványa, de keltének ideje egy századdal későbbre, 1315-re teendő.*FEHÉR GY: Codex dipl. VII. 5. 218–9. és II. 373-5. ll. – Az itt idézett két oklevél szövegének összevetéséből már kiviláglik a hibás keltezés s azt még jobban felderiti KNAUZ N: Monumenta Ecclesiae Strigon. I. 161. l. jegyz És igy a tatárjárást megelőző korból alig tudunk egyebet felmutatni, mint a Váradi regestrumot, de amelynek szövege, mint láttuk, csak másolatban, illetőleg egy felette hibás nyomdai kiadásban maradt reánk.

Annál sürübben jönnek elő káptalanunk kiadványai a tatárjárásra következő korban. Ezek sorát egy 1250-iki oklevél nyitja meg a Gr. Károlyi-család levéltárában;*FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 2. 70–1. ll. ezt követi egy másik 1260-iki oklevél a budapesti országos levéltárban,*M. O. D. L. 511. és igy tovább egyre rövidebb időközőkben találkozunk velök.

Az imént emlitett 1260-iki oklevelet, melynek még függő pecsétje is megvan, bár felette roncsolt állapotban, – a mellékelt hasonmás hiven tünteti elő.*Az oklevél szövege, melyet különben már kiadott WENZEL, G: Árpádkori, uj okmánytár. VII. 538–9. ll. a következő: „Nos Capitulum Waradiensis Ecclesie omnibus Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in Domino. Ad vniuersorum tam presencium quam posterorum noticiam harum serie uolumus peruenire, quod Pousa paruus coram nobis personaliter constitutus proposuit, ut si nutu Diuino ipsum uiam uniuerse carnis ingredi contingeret, quandam terram Isoteluke uocatam, inter te ras Feketepotok, Erbeuch, Lap, Karachunfolua, Kereztur et Vruzy uocatas adiacentem, per dictum Isou ut dicebat, prius sibi datam, et per consequens per graciam Regiam collatam, et eciam confirmatam, cum duabus ancillis, Blasna videlicet et matre eiusdem, nec non um vno seruo Mark uocato fratre dicte Blasna, et cum omnibus sobolibus ab eisdem descendentibus, pro dote et rebus parafernalibus domine Elizabeth filie Comitis Pharon uxoris sue iure perpetuo reliquisset. Cuius facto in premissis omnibus Comes Felicianus et Martleus, frater ipsius Comitis Feliciani, domini predicti Pousa coram nobis personaliter comparentes, plenum prebuerunt consensum et assensum, ipsum Puosam liberaliter premissa relinquere permittentes. Vt igitur presentis ordinacionis series robur optineat perpetue firmitatis, ad instanciam et peticionem ipsius Pousa presens contulimus scriptum sigilli nostri munimine roborantes. Anno Domini M° CC° sexagesimo, Michaele Preposito, Iwan Cantore, Andronico Custode, Thoma Decano existentibus.”

Ez oklevél hártyára, ugynevezett pergamenre van irva, s pecsétje szintén hártyából hasitott szalagon függ.

Hasonlóképen hártyára irvák a káptalan többi, e korbeli {137.} levelei, mert, mint már láttuk, a papiros csak a XIV. század elején jött nálunk használatba. A függő pecsét köteléke azonban gyakran változik; hártyaszalag helyett majd czérna, majd selyemzsinórt használnak.

A káptalannál letett okiratok, valamint a káptalan által kiadott oklevelek párjai, jegyzökönyvei stb. képezék a káptalani levéltárt, mely, mint a hiteles pecsét, a székesegyház sekrestyéjében volt elhelyezve.

A levéltár főgondviselője az olvasó-kanonok vala; s ő volt tulajdonképen a káptalannak, mint hiteles-helynek jegyzője is, de idővel, a hiteles-helyi teendők szaporodtával a káptalanok külön jegyzőket is tartának. Igy a váradi káptalan egy 1275-iki oklevelének megvizsgálása alkalmából emliti, hogy már az idézett, évben több jegyzője volt.*„Nos ... . easdem litteras nostras tam in sigillo, quam in pergameno et litteris atque forma scibendi notariorum nostrorum illius temporis diligenter examinavimus.” FEJÉR GY: Codex dipl. IX. 1. 523. l.

A káptalani kiadványoknak mind szövege, mind külseje felette érdekes és tanulságos. A hártya, a selyem, a pecsét tanuskodik azon iparágak fejlettségéről, melyek ez irodai szereket sokszor bámulatos finomsággal álliták elő. Az irás, mely gyakran a mai legszebb {138.} metszett betükkel versenyez, a jegyzők fáradhatatlan szorgalmát s ügyességét tünteti fel. A tartalom szövegezése pedig azon kor müveltebb elemeinek képzettségét, gondolat- és érzelemvilágát tárja fel előttünk. És igy az oklevelek, már magukban véve is, mindannyi becses emlékei középkori müveltségünknek. De ezenfelül minthogy rendszerént hazai személyek, birtokok, események, szokások stb. körül szövődnek, legkeresettebb forrásai hazai történetirásunknak is.