TÓTI.
(THOTY, TAHD. THATI. TATI.)

     Ily nevü községet is kettőt számlált a bihari főesperesi kerület. Az egyik Komádi mellett iker község volt Kis- és Nagy előnévvel s a XIV-ik század elején Benczencz bihari alispánnak birtoka, de kinek özvegye huszonöt márkáért eladta azt Ivánka váradi püspök testvéreinek.*NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 24. 25. 42–43. 11. Utóbb a Csáky nemzetség birtokába került.*Budai országos levéltár kincst. oszt: Dical. Conscript. VIII. E község hajdani területén, mert ma már csak puszta, partosabb helyen még néhány év előtt is falmaradványok állottak,*OSVÁTH P: Biharmegye sárréti járása. 458–9. 11. hihetőleg a község hajdani egyházának maradványai, mely egy 1322-iki oklevél szerént Szent-Demeter vértanu tiszteletére volt szentelve.*NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 25. 1.

     A másik Tóti község ma is áll a Berettyó felső völgyén, a kis Bisztra patak partjain, s mint a vele szomszédos Micskének, illetőleg Sólyomkő várának tartozéka, ezeknek sorsában osztozott.*Fentebb e kötetben: MICSKE.

     A község közepén szép kerek halmon emelkedő egyház, mely ma a helv. vallásuak birtokában van, még mutat némi középkori részleteket. Ilyen a 6.85 m. széles hajó mindkét oldalának nyugati része mintegy 6 m. hosszan, s a nyugati ajtó, mely állítólag félkörrel záródott, de faragott kő bélletét a bejárás tágitása végett kiszedték s az éjszaki oldalon álló, szintén kő szószékhez lépcsőket alakitának belőle. Ablakai kiszélesítvék csúcsives alakra, de a hajó éjszaki falán egy berakott ablak körives vonalakat mutat. Éjszak- és dél-nyugati szögletein még áll egy-egy támja, más két támjának az éjszaki oldalon már csak nyoma látszik. Tornya s a hajó keleti vége uj; egészen homokkő épület. A csekély s eredetiségéből kiforgatott maradványok is rá vallanak a gondos és műértő kézre, mely a micskei egyházban is oly csinosat és összhangzót tudott alkotni.

     Mind a két Tóti tehát egyházas község volt a középkorban is, de {330.} a XIII-k századi püspöki tizedjegyzék csak egy Tótit említ tiz kepe tizeddel, és a pápai tizedjegyzékekben is csupán egy Tótit találunk, de amelynek egymásután három lelkészéről van említés. E lelkészek 1333–1335-ben István, s a következő két évben Jakab és András, kik évenként csekély összeget, csak három garast fizettek. De hogy melyik Tótinak voltak ezek lelkészei? vagy hogy melyik fizette ama szintén csekély püspöki tizedet? afelől sem az idézett, sem egyéb forrás nem nyujtanak tájékozást.