UJ-ANDA.
(VYANDA.)

     Anda (andalog) lelki állapotot jelentő szó, mely, mint annyi más ily nemü szavunk, ugy látszik, személy-, majd helynevül is használtatott. Különben e községet egyedül a tizedjegyzékek nevezik Andá-nak «Uj» jelzővel, mely arra mutat, hogy már a XIV-ik század elején fennállásának második korszakát élte; első telepeseit valamely veszedelem, talán épen az 1241-iki tatárjárás sepervén el. Általánosabb, maig használatos neve Andaháza, s nevének ez alakja véglegesen meggyőzhet arról, hogy személynévtől származik. Utóbbi nevén említtetik már 1463-ban a határán álló Palocsa pusztával együtt, de ekkor szabolcsmegyei község;*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 6. 61. eredetileg azonban Biharmegyéhez kellett tartoznia, s ez uton juthatott csak a váradi püspökség kötelékébe.

     Egyházi viszonyairól annyit tudhatunk, hogy 1333-ban Péter {333.} volt lelkésze, ki pápai tizedül hét garast fizetett. Kegyuri jogait a herpályi uradalom birtokosai gyakorolták, mert Andaháza ez uradalomnak volt kiegészitő része.

     Ma puszta Berettyó-Ujfalu mellett.