| TULOKD. (TULUGD. TULUBD. THULUGD.) | TARTALOM | UJ-ANDA. (VYANDA.) |
Tudva van, hogy a Berettyónak alsó része, mely már nem folyik berkek közt, egykor, még a XIV-ik század végével is «Tur»nak neveztetett,* s ezért viselik némely községek e folyó mentén még ma is a Tur nevet, mint: Mező-Tur, Tur-Keve, Tur-Pásztó. Lehet, hogy Sámson is igy nyerte előnevét, noha ama folyótól jó távol esik; de még hihetőbb, hogy Tur személynév is volt hajdan s e község valamely hasonnevű ős birtokosáról neveztetett el. Annyi bizonyos, hogy {332.} Tur előnevével irták már a XIII-ik század elején, mikoron mint Mátyás poroszló lakhelye szerepel.* Igy fordul elő a következő században, nevezetesen a pápai tizedjegyzékekben is, de azon innen előneve lassanként feledésbe megy a Berettyó Tur nevével együtt s marad egyszerüen Sámson.
Nemesi jószág volt mindig, de mióta birtokviszonyai ismeretesek, rendesen két felé birták: egyik részét Gáborján, a másikat Diószeg, illetőleg Székelyhid urai.
A XIII-ik század végén püspöki tizede csak tizenkét kepe volt, a mi talán azt mutatja, hogy, mint a szomszéd Debreczen, nem annyira földmivelést, mint inkább állattenyésztést folytatott, mert a következő pápai tizedszedés mint jelentékeny egyházi javadalmu községet tünteti fel. Lelkésze, Miklós ugyanis az 1332–1337. években jelentékeny összeget: tizenhat, majd tizenhét garast fizetett évenként. Lelkészi javadalmát birhatta 1347-ben Miklós, Bálintnak fia is, ki, mint láttuk, ugocsai főesperes s erdélyi kanonok volt.*
| TULOKD. (TULUGD. TULUBD. THULUGD.) | TARTALOM | UJ-ANDA. (VYANDA.) |