VÁNCSOD.
(JOANCHOD. WANCHUD. JANKUD.)

     Neve a János személynév egyik régi alakjától, Iváncstól származhatik. Mint községgel a XIII-ik század elején találkozunk először midőn lakosai közől János a szintén váncsodi Andrást s még két guzsári és ujlaki embert gyujtogatással vádolt Mike bihari főispán előtt. A főispán Váraddá küldé a feleket isten-itéletre, hol a vádlottak egyike csakugyan ártatlannak találtatott, nevezett András ellenben, és guzsári czimborája midőn érezték, hogy a tüzes vas égeti kezöket és igy el fognak itéltetni: hamarjában tuljártak biráik eszén s az egyház belsejébe menekültek, jól tudván, hogy ott nem szabad bántani őket.*Váradi regestrum: 270. okl.

     Ugyancsak a XIII-ik század végén értesülünk, hogy Zolouch (Szalók) urnak volt birtoka, s hogy püspöki tized fejében egy évben {337.} negyven, más évben husz kepét fizetett, papjától pedig csak egy unczia szeretetadomány telt ki. Ellenben a következő század elején már nagyobb jólétben voltak papjai: 1332–1334-ben Ferencz, s a következő három évben György nevü lelkésze nem kevesebb, mint tizenkét garas pápai tizedet fizettek évenként.

     A hagyomány szerént a régi Váncsod nem a mainak helyén, hanem emellett, az ugynevezett «Egyházsziget»-ben állt, mely sziget bizonyosan a rajta emelkedett egyháztól vette nevét.*OSVÁTH P: Bihar vármegye sárréti járása: 606. 1