| VÉRTES. (WERTES. VERTES.) | TARTALOM | ZSÁKA. (YSOWLAKA. YSAKYL. ISACA. ISAKA.) |
ZOMLIN.
(ZOMLUN. ZUMLUN. ZOMLAN.)
Zomlin biharmegyei községről szó van már a XIII-ik század elején két izben is,* de két ilyen nevü község volt egymás mellett; Kis- és Nagy-Zomlin. Ez utóbbi már 1374-ben a váradi székeskáptalan birtoka; amaz nemesi birtok a róla nevezett Zomlini nemzetség kezén. E név bejutott törvénykönyvünkbe is, de szomoru esemény révén.
Zomlini Mihály országbirói jegyzőnek három fia volt: Gábor, János, István. A fiuk gondos nevelésben részesülhettek s különösen kitünt közőlök a legöregebb, Gábor mind eszével, mind ügyességével.* Ez vagy mivel őmaga is alkalmazva volt a királyi irodában* vagy csupán atyja révén megismerkedék a királyi s hiteles-helyi levelek szerzésének módozataival, és lőn belőle azon hirhedt Gábor deák, ki káptalanok, királyok nevére önvallomása szerént negyven hamis pecsétes levelet koholt,* amiért 1448-ban életével kellett lakolnia. Halála {340.} előtt eléggé jellemzőleg arról is vallomást tőn, hogy «valakiknek én az ilyen levelet adtam és kezekhez szolgáltattam, nem hogy csináltatták volna hamisan énvelem, hanem én csináltam álnokul és hamisan, ők pedig igaz és jó móddal költ leveleknek vélték és tartották. Senki azért ne gyanakodjék, hogy azoknak ebben vétkek volna; hanem az dolog én csalárdságom.»* Müködése által érdekelve volt a váradi püspök s székeskáptalan is, oly levelet is költvén, mely szerént a káptalan tizedet tartoznék fizetni a püspöknek. E levelet, természetesen nem ingyen, a püspök kezébe akarta játszani, de meglehet, hogy épen ezen vesztett rajta. Gábor deák fiai: Mihály, Péter, László, Miklós atyjok kivégeztetése után zomlini és septelyi részbirtokukat eladták nagybátyjoknak, Zomlini Istvánnak, ez pedig 1454-ben Zomlin határán a «Borbér réthe» nevü földet a kápolnai pálosoknak adta.* Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Paulini. Kápolna. Zomlin. 2. suppl. – A Zomliniak családfája az idézett források szerént:
Ugyanezen időben jutott Zomlin negyedrészének birtokába Tordai András királyi személynöki itélő-mester, ki pénzen vette meg azt a fennemlitett Zomliniak valamelyikétől, s abba 1468-ban Solymosi Mátyás király embere és János a váradi székesegyház Gyümölcsoltó-Boldogasszony oltárának igazgatója által be is iktattaték.* Tiz év mulva azonban nevezett Tordai András fiaival: László váradi kanonok és Benedekkel egyetértve, zomlini birtokát s amellett még száz magyar forintot a nevezett kápolnai monostornak adja, csupán annyit kötvén {341.} ki, hogy elhunyt felesége s gyermekeiért s őérette hetenként két szentmisét szolgáltassanak.*
A kápolnai szerzetesek eme birtoklásától származott e községnek «Barát-Zomlin» neve, mely még a mult században is kelendő volt, s ugyanarra vihető vissza a «Barátok-ere» elnevezés, mely alatt határán egy ér ismeretes. De hogy Kis-Zomlinban valaha, mint némelyek állitják, kolostor is lett volna, annak, mint a vele határos Kereki klastromának, semmi nyoma; csak az hihető, hogy a kápolnai monostor egyik-másik szerzetese tartózkodhatott benne gazdálkodás végett.
Bizonyos pedig, hogy Kis-Zomlinnak volt kőegyháza Mindszent tiszteletére* s annak lelkésze lehetett 1334-ben András s 1335–1336-ban Máté, kik hét garas évi tizedet fizetének. Volt-e Nagy-Zomlinnak is egyháza? arról tudósitásunk nincs, de valószinü, hogy volt, s a temető, mely Bors felé, partosabb helyen van, s hová a pusztabeliek ma is temetkeznek, nem egyéb, mint a régi, az egyház környéki temetőnek folytatása.
Kis- és Nagy-Zomlin most puszta Bors és Nagy-Kereki közt.
| VÉRTES. (WERTES. VERTES.) | TARTALOM | ZSÁKA. (YSOWLAKA. YSAKYL. ISACA. ISAKA.) |