GYÉRES.
(GERES. IRAZ. GURAS.)

     A XIII-ik században neve: Györklaka,*Bécsi codex. és igy későbbi Gyéres neve nem egyéb, mint a György keresztnévnek egyik régi alakja. Ma bihariasan, az é-t í-nek hangoztatva, Gyires.

     Mint birtok 1326-ban tünik fel, midőn az Ákos nemzetségbeli Elleus fiai Mikch slavoniai bánnak eladják;*NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 243–244. 1. de négy évvel utóbb már a Czibak nemzetség birtoka, melynek egyik ága e községről Gyéresinek irta magát.*E munka I. kötete 379. 1. 2. idézet. Az utolsó Czibaknak, Györgynek, Mihály fiának halálával {367.} Miksa herczeg, római s cseh király Gyérest a többi Czibakféle birtokokkal Mágócsy Gáspár tornai főispánnak s általa nejének Haraklányi Massay Eulaliának, továbbá Hamvai Darvas Gergelynek, Haraklányi Massay Ferencznek és Sövényházi Móricz Lőrincznek adományozta.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 1172., 26. Eddig Péter volt, mint utolsó Czibak ismeretes 1552-ből.

     Gyéres különben, mint egyházi javadalom, a középszerüekhez sem tartozott: papjának szeretetadománya a XIII-ik században csak egy unczia s pápai tizede a következő században évenként hét garas. Egyháza Szent-Jakab apostol tiszteletére volt szentelve. Lelkészei közől az 1332–1337. évek közti időből nem kevesebbet, mint ötöt ismerünk, ugymint Istvánt, Jánost, Pált, ismét Istvánt és Mihályt.

     Gyéres határán egy darab föld ma is «Czibak» nevet visel, s nevével hajdani birtokosainak emlékét őrzi.