ROJT.
(RUHD. RUCHD. MOCH. RAHD.)

     A tizedjegyzékek helyesirása ingadozó, mindamellett e helynév kiirásában mondhatni szokatlan következetességet tapasztalunk, amenynyiben e helynevet, ellenkezőleg a mai szokással, sohasem irják j-vel, hanem mindig h-val, a végén pedig d-vel. Ennélfogva e helynév végső d betüje nem egyéb, mint a nyelvünkben annyira szokásos helynévképző, az előtte álló Ruch = Roch pedig személynév, s talán épen ős magyar, mint az a másik, melynek a Tiszamenti Roff őrzi emlékét.

     Rojt egyébiránt a váradi káptalan ős birtoka s egyike azoknak, melyekre Zsigmond-király 1406-ban uj adonmánylevelet adott.*E munka II. kötete 281. 1. Lelkészei közől az első a XIII-ik század végén fordul elő, de {383.} névtelenül, s csupán arról értesülünk, hogy szeretetadománya egy unczia volt. Egy félszázad mulva látjuk másik lelkészét, Bálintot, ki az 1332–1337-iki pápai tizedszedés minden évében fizet, nevezetesen az első évben tizennyolcz, de a többiben már mindig husz garast. Az akkori pénzviszonyok között oly összeg, mely Rojtot a jelentékenyebb egyházi javadalmak sorába helyezi.