| SZÉKELYTELEK. (ZEKULTELUK. ZECULTELEK.) | TARTALOM | TAMÁSI. (TAMASY: THAMASI.) |
Amaz alig egy négyszög mérföldnyi területen, hol az imént említett Szent-Miklós áll, négy kiváló épület romjai látszanak, melyek közől kettő plebániai egyház, a harmadik monostor és a negyedik vár volt hajdanta. Az egyik plebániai egyházat, a szent-miklósit, már láttuk, lássuk a másikat is.
Szent-Miklósnak mingyárt telkei végében egy másik falu kezdődik: Széplak, hajdan város s névadó központja amaz urodalomnak, melyet István, Tamás fia 1333-ban Szent-László váradi egyházának adományozott.*
A falu nyugati oldalán, partjain a Fekete-Körösnek romhalom emelkedik ma is, melynek hossza tizenöt, szélessége hét méter. Eszerént tekintélyes épület volt: a régi, a még város Széplak egyháza, melynek négyszögü kőtornya is csak emberi emlékezetre omlott össze. A romokkal szomszédos háznál még látható két darab faragott kő; az egyik egy negyvenöt cmtr átmérőjü oszloptörzs töredéke, a másik meg gömbszelvényes oszlopfej, mely darabok, ha igazolható lenne, hogy a széplaki romokból kerültek elő, sokat mondhatnának az elpusztult egyház styljéről s koráról; de valószinü, hogy a szomszéd szent-miklósi toronyból származnak, melynek némely ablakában még egészen hasonló oszlopkák láthatók.
{392.} Ez egyház Szűz-Mária tiszteletére volt szentelve, s azon kiváltságnak örvendett, hogy kerületében a tizedet nem a püspöknek, hanem ez egyház lelkészének fizették.* És e körülményben rejlik magyarázata annak, hogy a széplaki lelkész valahányszor fizetéseket teljesit, mindig mint előkelő javadalomnak birtokosa tünik fel. Szeretetadománya a XIII-ik század végén egy fertó volt, pápai tizede pedig harminczkét garas, melynél többet az egész egyházmegyében tiz plebános sem fizetett.
Ismeretes lelkészei: 1332-ben Gergely; 1333-ban Jakab s a következő években Pál. Lehet, hogy a kegyurnak, Tamás fiának épen e korban közbejött halála s az ezzel beköszöntött nagy birtoklási fordulat szintén befolyással volt lelkészeinek oly gyakori változására.
Különben Széplak vásáros hely volt,* s terhei is mérsékeltebbek voltak, mint egyéb közönséges helyeké. Adót évenként csak egyszer fizetett Szent-Márton-napkor: egész telkes gazda egy forintot s negyed telkes annak negyedét. Tizedét is nem természetben fizette a lelkésznek, hanem minden kereszt vagy vontató életért, mely tizedbe ment volna, nyolcz denárt adott. Ajándékképen évenként egy hizott sertést s három nyulat tartozott beszolgáltatni a püspöki udvarba; a tiszteknek pedig karácsonyra s husvétra minden egész telektől egy-egy denárt.
A XVI-ik századdal Széplak városi volta is véget ért, sőt annyira elpusztult, hogy régi lakosai közől csak kilenczen maradtak.*
| SZÉKELYTELEK. (ZEKULTELUK. ZECULTELEK.) | TARTALOM | TAMÁSI. (TAMASY: THAMASI.) |