{406.} ÉLESD.
(ELUSD. ELESD.)

     A közelében emelkedő hegyek között állott s áll romjaiban ma is Sólyomkő vára. E várnak volt tartozéka Élesd a tőle közelebb-távolabb eső Micske, Tóti, Száncsi, Szent-Lázár, Poklostelek, Almaszeg, Magyar-Lugas, Rév és Bánlaka községekkel egyetemben,*Br. Bánffy-család levéltára. K. K. 1. s ama vár sorsában osztozott századokon keresztül.*Lásd: Bihari főesp. kerület: MICSKE (a Berettyó-völgyi).

     Különben a középkori Élesd nem mai helyén állt, hanem ettől mintegy negyedórányira a Körös partján, honnan lakosai a gyakori árvizek miatt a mult század elején költöztek át. Ott a Körös partján emelkedett terméskőből épült egyháza is, mely az áttelepülés után még közel egy századig állt, roskadozó fedelével, széthulló köveivel gyászolva mintegy eltávozott népét, «Puszta templom» név alatt ismerték a vidéken.*Sárospataki füzetek: 1867. 568. 1. Ugyanitt előfordul azon állítás, hogy az élesdi régi egyházat Telegdi István építteté, de az kétségkivül tévedés földesuraink, mint kegyurak, csak saját birtokaikon építének egyházakat; a Telegdiek birtak a Sebes-Körös völgyén, de sohasem birták Élesdet. Telegdi István a telegdi egyházat építteté, mint látni fogjuk.

     E templomnak volt papja az 13323. években Demeter, ki pápai tizede fejében csak három garast fizetett. Csekély összeg, kétségkivül az egyházi javadalom sem volt tekintélyesebb, és maga a község sem, mely a XIII-ik század végén csak tizenkét kepe püspöki tizedet tudott adni.

     Régi egyházából a legujabb ideig fenvolt egy harang, melyen a Bold. Szüz képe állt, s e felirat: «In te Domine speravi».*Sárospataki füzetek: 1867. 568. 1. Ugyanitt előfordul azon állítás, hogy az élesdi régi egyházat Telegdi István építteté, de az kétségkivül tévedés földesuraink, mint kegyurak, csak saját birtokaikon építének egyházakat; a Telegdiek birtak a Sebes-Körös völgyén, de sohasem birták Élesdet. Telegdi István a telegdi egyházat építteté, mint látni fogjuk. Nemrégen azonban ez is elhasadt, s ujra önteték. Ezüst poharáról, mely ref. egyháza számára állitólag 1549-ben készült, már láttuk, hogy annak évszáma 1649.*E munka I. kötete 399. 1. 1.