| SZŐLŐS. (ZEULEUS. ZELEUS. ZEWLEWS.) | TARTALOM | TELKI. (TELUKI.) |
TELEGD.
(TELEK. THELEGD.)
Központja a Csanád nemzetség ugynevezett Erdőháti birtokainak, melyek itt sok részjószágon kivül Telegd, Bertény, Borostelek, Szakadát, Szabolcs, Pósalaka, Sonkolyos, Dubricson, Telki, Jenő, Battyán, Telkesd s még egyszer ennyi, anyai jogon nyert községből állottak.*
{429.} Monostoros,* majd várrá alakított fészke a Csanádok bihari ágának, mely e birtokáról utóbb Telegdy nevet vett fel, s Csanád érsektől kezdve,* Telegdy István királyi kincstartóig annyi fenkölt szellemü s munkás fiat adott a hazának.
Árvizjárta határán a földművelés ugyan nem virágozhatott, s azért püspöki tizede is a XIII-ik században csak negyven kepe, mindemellett egyházi javadalma a jelentékenyebbekhez tartozott: lelkészének szeretetadománya egy fertó volt, pápai tizede huszonöt garas, s már 1336-tól kezdve két lelkész állott egyházi ügyeinek élén.
Eme kedvező viszonyainak bizonysága egyháza is, mely jelenleg a helv. vallásnak birtokában van, s melynek öszhangzó, szép arányait a mellékelt fel-, és alaprajz hiven tünteti fel. (XXIX. tábla és 50. szám.)
50. sz. – A mező-telegdi egyház alaprajza.
Első tekintetre látható, hogy csúcsives épület, melynek csak tornya nem felel meg ez építészeti izlés szabályainak, de az utólag, a mult században keletkezett; az egyház eredetileg torony nélkül állt. Alaprajzán feltünő a szentély állása, mely nincs egyenes irányban a nyugati oldal központjával, s az itt létező ajtóval. Valószinűleg a hajónak éjszaki s nyugati oldala egy még régebbi, románkori egyház maradványa.* Másik feltünő sajátsága a hajó támjainak kiszökellése, mely oly nagy, hogy a két legnyugatibb tám szélességébe átjárások törvék, ami a közlekedés megkönnyítése végett történt. Ajtaja az egyháznak kettő van, a déli s nyugati oldalon; ez utóbbi leszelt csúcsives kőbéllettel bir, de a másiknak kőbéllete már hiányzik, s egy darabja a lelkészi lak udvarán hever. Benn ugy a hajó, mint a szentély most famennyezetes, de hajdani boltozatának nyomai az oldalfalakon még meglátszanak. A hajó déli oldalának ablakai már átalakitvák, egykori kőbélletök darabjai szintén az udvaron hevernek s csúcsivesek valának, mint a szentély ablakai, melyek közől kettőnek mérműveit a mellékelt rajzok tüntetik fel. (51. szám.) E mérműveken már jelentkezik {431.} a halhólyag, a kései csúcsives építészet ez idoma, mely már maga is tájékozást nyujthatna ez egyház keletkezése felől; de van még biztosabb adatunk is. Szentélyének éjszakkeleti oldalába, 3 m/ magasságban egy 92 c/m hosszu s 15 c/m széles kőlap van befalazva, mely, mint mellékelt rajza mutatja (52. szám), feliratos, s felirata e következő:
HOC TEMPLUM EST CONSTRUCTUM ET CONSECRATUM AD HONOREM S. REGIS STEPHANI ANNO DOMINI 1507.
51. sz. – A mező-telegdi szentély ablakának mérművei.
52. sz. – A mező-telegdi egyház felirata.
Ez egyház tehát hazánk apostola, a Csanád nemzetség ős rokona, Szent-István király tiszteletére épült a XVI-ik század első éveiben. Ekkor Telegdy István volt ez egyház kegyura s kétségkivül annak épitője is.* A szentély déli falába 1.78 m/ magas s 76 c/m széles veresmárvány lap van befalazva, mely, mint mellékelt rajzán látható (XXX. tábla), belső terében a Telegdyek ismeretes czimerét a két vivódó sólymot kétszer: csőrsisak tetején és paizs mezejében tünteti {432.} fel, legfelül pedig Szent-Mihály főangyalt, a paradicsom főnökét jobbjában pallossal, baljában pedig mérleggel, melynek serpenyüjére egy felől az ember lelke, más felől a gonosz szellem jelképei vannak ültetve. A kőlap szélein e felirat fut körül:
Stephanus Thelegdi Regis Deinde Regni Hungariæ Thesaurarius, Externis Regibus Notus, Charusque, Hoc Saxum Perpetua Sibi, Posterisque Suis Quiete Posuit Anno 15
Az évszám nem teljes, az egyes és tizes számok hiányzanak, amint az nem egyszer előfordul oly emlékköveknél, melyeket az illetők még életökben készíttettek oly reménynyel, hogy halálók évét a hálás utódok majd kivésetik. Ez emlékkövet is a rajta megnevezett Telegdy István még életében készíttette, de 1514 előtt, mert ekkor már áldozatául esett a pórlázadásnak; az egyház s az emlékkő keletkezése tehát egy időre esik s ugyanegy személyben, Telegdy Istvánban üdvözli mindkettő alkotóját. Mikor ez egyházat emeltette, ugyanakkor saját és maradékai számára sirboltról is gondoskodott a kegyurakat megillető helyen, a szentélyben.
De ez emlékkő átellenében, a Szentély éjszaki falába illesztve van egy másik, hasonló nagyságu, szintén veresmárvány lap, mely mint ugyancsak mellékelt rajza mutatja (XXXI. tábla) domborműben sisakos, pánczélos vitézt mutat, ki élő oroszlánon áll, baljával pallosa markolatát fogja, jobbja pedig csapásra emeli buzogányát. Sajnos, hogy orra már letört, de mindemellett ez alak oly élénk, hogy szinte mozdul; ezt nem halottról készítették. A sirkövek rendszerént fekvő, alvó hősöket mutatnak, itt ellenkezőleg; azért semmi kétség, hogy e {433.} márványlap nem sirkő, hanem inkább kőből faragott arczkép, mely alatt nincs ugyan felirás, de anélkül is tudhatjuk, hogy az nem lehet más, mint az átellenes emléklap készítője, az ép oly bölcs, mint hős és vallásos Telegdy István.* Tagjain azon kor főurainak ruházatát s fegyverzetét szemlélhetjük. De ő nem nyugszik itt; Temesvár vidékén a lázadók kezébe került s azok szétmarczangolták.
A két emléklap között, a szentély keleti végében emelkedett az egyház főoltára Szent-István király tiszteletére; eszerént Telegdy István magasra emelt buzogányával az oltárnak épen evangeliomi oldalánál állott, mintha sejtené a jövőt s romboló kezektől védeni akarná azt. Ezenkivül volt még egy más oltár is a Szentlélek Isten tiszteletére külön igazgatóval s javadalommal, és kellett még legalább egy harmadik oltárnak is lennie, de erről már megfeledkeztek történeti forrásaink.
A kitünő egyház megfelelő szerelvényekkel rendelkezett, s közöttök lehettek olyanok is, melyek az ép oly buzgó, mint áldozatkész Csanád érsektől származtak. Telegdy Mihály és Miklós 1561-iki osztálylevele ezer kétszáz forintra becsült szerelvényeket említ, melyek között arany, ezüst s drágakövekkel ékesitett szent edények, s gyöngyökkel kirakott papi és oltáröltözetek is valának; de ezek a Telegdyféle birtokok összes egyházaiból szedettek össze* először csak oly végből, hogy a kitört vallási s politikai zavarok közt illetéktelen kezekbe ne jussanak, de utóbb a két atyafitestvér megosztozott rajtok.* Különösen említtetik azonban három ezüst kehely, melyeknek ketteje öt márkát nyomott s egyikre, azon kor szokása szerént, aranyak, ugy látszik régi pénzek, valának diszítésül forrasztva; továbbá két ezüst ampolna s két {434.} gyöngyös casula:* ezekre tehát, mint talán drága családi ereklyére, kiváló figyelmet forditának, minélfogva hihető, hogy e családi sirboltos egyház kincseihez tartoztak. Mindenesetre féltékenyen őrzőtt tárgyakra vall azon szilárd kőépület is, mely a szentély éjszaki oldalához ragaszkodik, s mely hogy a szentélylyel egykoru, mutatja szép, csúcsives ablaka, mely most befalazva áll. Ez épület a szentélylyel egy ajtó által van összekötve, eredetileg emeletes volt erős boltozattal; földszintje a papok öltözőjéül szolgált s egykori mosdó kőmedenczéje még ma is megvan; emelete pedig, hová a földszintről lépcsőzet vitt fel, rejtekhelynek vagy régiesen sekrestyének használtatott, melyben az egyház kincsei s talán a kegyuri család iratai is őriztettek.
De a Csanádok bőkezüségének nyoma meglátszik a telegdi lelkészi javadalmon is. Ennek főállományát hét és fél jobbágytelek képezte, melyek közöl kettő-kettő Báránykuta és Telkesd, egy-egy Pósalaka, Battyán és Jenő, egy fél pedig Telki falvakban esett.* Magában Telegden is tartoztak hozzá szántóföldek, rétek, de amelyek csak általánosságban említtetnek, terjedelmök megjelölése nélkül.* Továbbá szőlők a telegdi és ujlaki hegyeken, melyekhez II. Ulászló király, bizonyosan kedves hivének, Telegdy Istvánnak közbenjárására azon jogot csatolta, hogy a lelkész nem fizetett tőlök kilenczedet, s a közönséges szüreti időn kivül, előbb vagy utóbb szüretelhetett bennök.* Nem hiányoztak a középkorban oly fontos malmok sem: egy volt Telegden a Beothke (Bötke)-utcza végén, mely «István pap molna» (malma) név alatt volt ismeretes; ugyanitt létezett a plebánosnak gyümölcsöse is. Ezenkivül Telkiben s Magyar-Csékén szintén egy-egy malom. Végre a parochiális ház mingyárt az egyház czinterme mellett udvarral s kerttel.*
Ily javadalomnak s különben is előkelő helynek mindenesetre {435.} válogatott férfiak viselték lelkészi hivatalát, de közölök csak kevésnek neve maradt fenn. Ilyen volt Balás 1332–1337. években, aki mellett már vele teljesen egyrangu, mert egyenlő tizedet fizető, lelkésztársat is találunk, és ez volt Domokos. Ezután tovább, mint egy századig nem hallunk semmit Telegd lelkészeiről. Végre 1476-ban feltünik Kelemen, ki az egyház egyik ujlaki szőlejét, mely Ingyen Péter s Farkas Miklós szőlei közt esett, eladta Erzsébetnek, Telegdy Jánosnénak.*
1524-ben látjuk ismét Ilosvai Istvánt, de ekkor még csak mint az említett Szentlélek oltárának igazgatóját; később plebános, kegyuri családjának bizalmi férfia, ki nemcsak lelkészi javadalmának volt gondos gazdája, amennyiben gyümölcsöst ültetett s malmot épített, mely róla nevezteték el István-pap-molnának; hanem a szomszéd Telki községben magán birtokául négy jobbágytelket is szerzett.* Utóbb, mint tudjuk,* váradi székeskáptalani kanonok s vikárius, majd prépost lőn. Frater György püspök Ilmeri Imre váradi prépost halálával bármi okból mellőzte Ilosvait, és Ilmeri utódjává Megyesi Ferencz jogtudort s kolosmonostori apátot nevezte ki. Elfoglalta-e Megyesi a préposti széket? arra eddigelé még adatunk nincs; csak az bizonyos, hogy 1553. deczember 20-ikán a préposti méltóságot, arról lemondva, Ilosvai Istvánra ruházta át, s e tettéről a kolosmonostori konvent által hiteles levelet is iratott.* Eszerént a «Szent-László {436.} prépostja» czimet csakugyan a székeskáptalani prépost viselte,* s e tény ismét egyik nyilvánulása ama történelmi igazságnak, hogy a váradi prépostságot, melyből utóbb a püspökség keletkezett, Szent-László király alapította. Megyesi Ferencz jogtudor s kolosmonostori apát tehát a váradi prépostok névsorában Ilmeri és Ilosvai közt, az 1551–1553. évekre helyet foglal. Lemondása aligha nem Zabardy Mátyásnak 1553-ban történt váradi püspökké neveztetésével függ össze.*
Ilosvai Istvánnal, már mint telegdi plebánossal egy időben emlittetnek György és Ferencz telegdi papok; ekkor tehát már Szent-István egyházának három lelkésze volt, de hogy mely években? pontosan kimutatnunk nem lehet, mert az idézett nevek mellől az évszám hiányzik.*
Meg kell még emlitenünk Telegdnek egy intézményét, melynek hogy nyoma van ép oly örvendetes, mint középkori népnevelésünk szempontjából fontos. Az annyiszor idézett 1561-iki osztálylevél mint az örvéndi, ugy a telegdi iskolát s iskolaházat is említi, és pedig mint már régen létezőt, mely Telegdy Mihálynak jutott osztályba,* Mihály ur pedig, mint tudjuk, megmaradt katholikusnak.*
| SZŐLŐS. (ZEULEUS. ZELEUS. ZEWLEWS.) | TARTALOM | TELKI. (TELUKI.) |