| DEMÉNDI I. LÁSZLÓ. 1378–1382. | TARTALOM | NEGYEDIK KÖNYV. A PÜSPÖKSÉG NEGYEDIK SZÁZADA. (1395–1490) |
A BELZAVAROK ÉS VÁRAD UJ FŐPAPJA. – A PÜSPÖKSÉG ALAPITTATÁSÁNAK EMLÉKE. – SZENT-LÁSZLÓ LOVAGSZOBRA. – KIRÁLYI ADOMÁNY. – MÁRIA KIRÁLYNÉ VÁRADI TARTÓZKODÁSA ÉS SIRJA.
Nagy-Lajos királylyal eltemették egy időre hazánk nyugalmát is. A pártszenvedély, mely e század elején már-már feldarabolással fenyegette a hazát, mintha több mint félszázados tétlenségeért bosszut akart volna állani, – kitört megint s köny és vérrel áztatá a század végét is.
De Várad az országban s különösen a budai királyi palotában s a déli részeken lefolyt véres jelenetek közvetlen hatását nem érezé; falai között béke honolt, melyben virágozhatott a müvészet s háboritatlan vigasztaló magányt talált a fájdalom . . . . A békét aligha nem uj főpásztorának előrelátása s bölcs mérséklete őrzék meg számára.
Ez uj főpásztor János, 1383. február 17-én már benne ül Szent-László városának püspöki székében,* amiből méltán következtethető, hogy már jóval azelőtt nyerhette kineveztetését s Mária, az ifju királyné uralkodói gondjainak egyik elseje lehetett, hogy ne hagyja tovább is árván Deméndi László egyházmegyéjét.
{208.} János püspök korábbi életéről nem egészen biztosak tudósitásaink. Némely források szerént szintén a Böcsi Zudarok nemzetségéből származott, testvérbátyja a fentebbi Zudar Imre püspöknek s miként ez, ugy ő is a székesfehérvári prépostságból lépett volna Várad püspöki székére.* E Zudarok közől való származása nagyon valószinü, mert, mint láttuk, a hét Zudar testvér egyike csakugyan János volt s egyházi férfiu, főesperes; emellett János váradi püspöknek a Zudarokkal, mint egy 1393-iki oklevél mutatja, közelebbi összeköttetései valának.* De fejérvári prépostsága még megerősitésre vár, mert e korban találunk ugyan a nevezett prépostságon egy Zudar János jogtudort, de ez még 1401-ben is viseli a prépostságot.*
Annyi bizonyos, hogy neve Zudar s ugyanaz, kit XI. Gergely. pápa már 1374-ben be akart ültetni Várad préposti székébe; de ami ekkor nem sikerült*, mert vetélytársa Pál, ki ugy látszik a hatalmas Horváthi-ak közől származott, lett a prépost, Zudar pedig egy évtized mulva – váradi püspök.
János püspök korának párttusáitól távol tartá magát, ámbár a váradi püspök hatalma s befolyásának félre nem ismerhető sulyát mind Zsigmond, mint a nápolyi udvar igyekvének maguknak biztositani.* János püspök azonban nem volt a küzdelmek férfia; inkább székvárosán s egyházmegyéjén csüggött, s az országgyülések vagy csaták háborgó képei helyett a müvészet örökre szép alakjait hordozta lelkében,
A Chartularium szerkesztésével Várad multjának emlékei elevenebbek {209.} lőnek; közeledék a püspökség fennállásának háromszázados évfordulója is, s az alapitó szent király alakja még hóditóbban tünt fel, mint azelőtt, mert, érezhetőbb vala, hogy menynyit nyert Várad általa?
János püspök kiváld tisztelője volt Szent-Lászlónak, emlékével sokat foglalkozék, miközben felébredt lelkében a vágy, hogy székvárosa s egyházmegyéje háláját iránta kifejezze és szent örökségképen az utókorra áthagyományozza.
Környezete, különösen a káptalan tagjai osztoztak főpásztoruk hálaérzetében, s oly férfiak, mint Császlóczi Mihály, kiskáptalani prépost, maga is egy emlékszerü dóm lelkes épitője, vagy mint Cykó István, Maternus prépostok, Upori István éneklő-kanonok, később mindannyian püspökök, – kétségkivül csak elősegiték főpásztoruk ama törekvését, hogy szent alapitójok emlékét megörökitse.
Igy érlelődött meg János püspök lelkében az elhatározás, hogy egy szobrot öntet, mely Szent-Lászlót ugy tüntesse fel, mint a nemzet emlékében él: nyilt helyen, magasan, harczi ménén ülve, jobbjában a csatabárddal, a mint épen a csatába vágtat, hogy védje övéit s szent hitét.
A már emlitett három szobor megalkotói még éltek Kolosvártt; János püspök ezeknél rendelte meg Szent-László király lovagszobrát is. Mikor történt ez? arról nincs tudósitás; de bizonyos, hogy a szobor 1390-ben készen állt.
Helyet számára a vár főkapujától jobbra, a székesegyház s a püspöki palota közt, amannak főajtaja előtt szemeltek ki. Itt állott magas márvány talapzaton az alapitó király szobra lovon ülve s jobbjában csata-bárdját emelve. Ló és lovas érczből valának, tetőtől talpig megaranyozva.* A talapzaton érczlapra vésve felirás volt, {210.} mely a királyi pár, a műszerető püspök s a szobrászok neveit és a felállítás napját hirdeté.*
Szemtanu irók, mint Bonfini és Istvánfi, Miles és Révai századok multával is elragadtatással szólnak a szoborról, mint csodahatásu, mert ép oly nagy, mint kitünőleg sikerült műről; énekeikbe szövik a költők, mint már a régi magyar ének is Szent-Lászlóról:
| „Képed feltették a magos kőszálra, |
| Fénylik, mint nap, salyog, mint arany; |
| Nem elégszik senki te rád nézni.* |
A szobor, mint a felirás mutatta, 1390. május 20-án készült el vagy állittatott fel, de ünnepélyes felszenteltetése aligha nem ugyanazon év szeptember 8-án, a székesegyház védszentjének, Szűz-Máriának születése ünnepén történt. Zsigmond király ugyanis s Mária királyasszony ama korban többször megfordultak Váradon,* de mindig csak külön, egymás nélkül; ellenben az említett ünnepen nemcsak mindketten is vannak, hanem velök látjuk az ország főpapjait és zászlós urait is.*
Ime, atyai gond és szeretet kietlen pusztából hová emelte Váradot! Erős vár volt ez már ekkor, mely duló hadjáratában meg fogja állítani a leghatalmasabb ellent is, s amellett erős vára a hazafias szellemnek, hol a vallás szent épületeinek árnyában ápolást talál a tudomány, a művészet, az ipar, s hol a paloták mellől {211.} nem hiányzanak ama szerény épületek sem, melyekben az emberiség fájdalma lel enyhületet.*
E kortól kezdve püspökségünk székhelyének neve: a gazdag, a boldog Várad, a földi paradicsom.*
Valószinü, hogy Zsigmond király ekkor adományozta a püspöknek megelégedése s elismerése jeleül a biharmegyei Olaszi (Ér), továbbá Mária-Magdolna, Ragáld és Gyulvész birtokokat;* valamint János püspök is a maga részéről ez ünnepély emlékére emelhette nemeseinek sorába egyik jobbágyát, Vajda Györgyöt, Ilyefalva, máskép Ilyeháza falut s azonkivül tiz szabad telket is adván számára.*
De királyi férjénél még jobban kitünteté Váradot a királyné. Nagy-Lajos leánya, Mária, mint láttuk, többször időzött Váradon s kedvencz tartózkodási helye a várad-velenczei apáczazárda volt.* E zárda már e korban nagy mértékben kiérdemelte Várad polgárainak rokonszenvét,* hol leányaik a magasabb körök müveltségének is részesei lőnek. Báthori püspök amaz intézkedése, hogy főuri családja nőtagjai előtt e zárda ajtaja nyitva legyen, kétségkivül nem maradt eredmény nélkül, s mint egykor Szent-Margittal, ugy itt is előkelő családok leányai laktak e klastrom falai között. A {212.} már emlitett Simon bán özvegye is, ki a székesegyházban Szentlélek oltárát emelteté, e korban éle itt, mint e zárdának lelkes pártfogója, vagy épen fejedelemasszonya.*
Mária királyné tehát a csenden, a vallás vigaszain kivül magasabb müveltségü lelkeket is talált e helyen, azért vágyott ide, s itt időzései alkalmával szerette meg annyira Váradot, hogy ide kivánt temetkezni is. És a királyné jámbor ohajtása nem soká maradt teljesületlenül.
A halál 1395. május 17-én kioltá ifju életét, s hamvait hazánk főpapja, Kanizsai János helyezte örök nyugalomra Szent-László sirjának lábainál.*
Történeti forrásaink nem emlitik ugyan, de alig lehet kétség benne, hogy Várad müemlékei ez alkalommal ismét szaporodának egygyel; Zsigmond király nem hagyhatá jeltelenül ama fejedelmi hölgy sirját, kinek koronáit köszönheté.
Ugyanezen évben tünik el Váradról János püspök is. 1395. november 26-án még hazánk főpapjai között foglal helyet;* de két nap mulva, november 28-án Várad püspöki széke már üres.* Meghalt-e vagy csak helyet cserélt? annak eddig semmi biztos nyoma.
Pályája vége homályba vész, de emléke Szent-László érczszobrán századokon át ragyogott s ragyog ma is mütörténelmünk lapjain.
| DEMÉNDI I. LÁSZLÓ. 1378–1382. | TARTALOM | NEGYEDIK KÖNYV. A PÜSPÖKSÉG NEGYEDIK SZÁZADA. (1395–1490) |