VÁNYA.
(VANA. JANA.)

A Berettyó s a Sebes-Kőrös képezte közbe, s különben is Szeghalom szomszédságába esvén, a váradi püspökség alakulásakor a szeghalmi {499.} főesperességhez csatoltatott. Itt találjuk a XIV-ik században, s kétségkivül ide tartozott az egész középkoron át. Mai neve Déva-Ványa.

Papjai közől háromnak emlékezete maradt fenn. Ezek 1332-ben András s 1335–6-ban Dénes, kik évenként három garas pápai tizedet fizetének. A harmadik «Ambrus pap» mint kortársai nevezék. Élete még irójára vár. Születése helye, családi neve egyaránt ismeretlen. Csak annyit tudunk róla, hogy a krakkai egyetemen tanult, hol baccalaureusi rangfokozatot nyert.*A krakkai magyar bursa (egylet) XVI. századbeli tagjai között 1514-ig 5 Ambrust találunk, ezek származásuk helye szerént: Debreczeni, Ujfalvi, Tatai, Várkonyi, az ötödiknek keresztneve mellett egyszerüen csak az áll, hogy «presbyter». FRAKNÓI V: A hazai s külföldi iskolázás. 260–2. 11. – Hogy az 5 közől melyik a későbbi ványai pap? megmutathatná a «baccalaureus» jelző, de ez egyiknek neve mellett sem olvasható. Ha azon szokást tekintjük, hogy legtöbben szülő egyházmegyéjök papjai közé vétetik fel magukat, akkor megmaradhatnánk a Debreczeni név mellett. 1514-ben ványai lelkész volt. Lehet, hogy a ványai lelkészi állomás a XVI-ik század elején sokkalta jobb vala, mint két századdal előbb, a pápai tizedszedés korában, midőn a leggyengébbek közé tartozott; de lett légyen bármily jövedelmező is, azért nem szünt meg az egyházmegyének legtávolibb, legfélreesőbb állomása lenni. Ennélfogva vagy az áll, hogy hazánkban a XVI-ik század elején a legszegényebb vagy legalább a legfélreesőbb lelkészi állomásokra is jutottak egyetem-végzett «minden tudományban jártas»*«imbutus erat in omni scientia,» mondja Ambrusról kortársa, SZERÉMI György: Emlékirata 59.1. Közli WENZEL Gusztáv: Magyar tört. emlékek. Második osztály: Irók. I. kötet. férfiak; vagy pedig igaza lesz Szeréminek, ki Ambrus papot azon egy szóval jellemzi, hogy «rajongó».*Szerémi «furibundus» szót használ, mi «dühöngőt» jelent; de Szerémi ezt már a leveretés után irta. De bármi okból jutott is Ambrus oly félreeső, mondhatni számkivetési helyre, mint Ványa, sorsának itt is épen országutjába esett.

Ha Dózsa György a dunai részeknek veszi utját, Ambrus pap talán Ványán fejezi be életét ismeretlenül, de csendesen; Dózsa azonban egyenesen a Tiszántulra indult. Turon, Ványa szomszédságában volt egyik állomása, hol szintén kitűzte veres keresztes zászlaját, s felhívta a népet, hogy álljon hozzá a szent harczra, a hit s a haza közös ellensége, a török ellen. Ambrus pap népének nagy részével jelentkezett {500.} Dózsa Györgynél. A népvezérnek épen szüksége volt oly férfiura, ki jegyzője s táborának főpapja legyen, s tárt karokkal fogadta Ambrust.

Dózsa hiveivel még ekkor a törvényesség terén állt s nehány nappal későbben is ezt iratá Bakocs érseknek: «Ezernyi ezeren vannak velem, lovasok, gyalogosok. Jöjjön hozzánk szent atyaságod, s meg sem állunk, mig konstantinápolyi patriarkaságába be nem ültetem szent atyaságodat.*SZERÉMI Gy: Emlékirata. 60. 1. E pillanatban egy Hunyady vagy Capistrói János keze még jóra, – a kereszténység s a haza javára fordíthatott volna mindent. Ehelyett jött az ismeretes királyi parancs, mely mig egyrészt félénkséget árult el, másrészt mélyen sérté a népvezér becsérzetét.

- Nem vagyok én sem gyermek, sem bolond, hogy csufot űzzenek velem», felelte lángba borult arczczal, és azután – lángba borult Magyarország is.

Ezentul nyomát veszítjük Ambrus papnak. Mi lett belőle? híve maradt-e Dózsának a válság bekövetkezte után is, vagy felismerve a vészt, menekült még idején, korán? arról nincs tudósításunk. Szerémi végig elmondja a lázadók főnökeinek sorsát, még Lőrincz papét is, de Ambrus papról nem emlékezik meg többé.*Horváth M. Szalay László Ambrus papnak nevét sem említik, de a többször idézett Szerémi annyi közvetlenséggel szól róla, hogy előadását, mint különben is papi emberét egy másik, vele egykoru, s ugy látszik személyesen ismert papról – lehetetlen el nem fogadnunk.

A fentebbi két főesperesi kerület községein kivül régi, nevezetesen a többször idézett 1403. és 1456-iki oklevelek nagyobb számmal említnek még oly békésmegyei községeket, melyeknek nevében mindig megvan az «egyház» vagy «egyháza» szó, jeléül annak, hogy egyházasok valának. Ilyenek: Apáczaegyház, továbbá Bakad-, Bágyon-, Bercsen-, Buczurhegyes-, Fazokas-, Gellért-, Gerendás-, Himes-, Kemény-, Kerek-, Kondoros-, Lábos-, Libecz-, Pitvaros-, Szénás-, Wrzegu- (Ur vagy Őrszeg?) egyház vagy egyháza; melyekhez sorolhatók még a Keresztur, Szent-János, másik Szent-Miklós és Tőkemonostora {501.} helynevek. De mindezek egyházi történetének egyedüli nyoma csak nevökben maradt fenn, a legtöbbnek egykori helye is ma már ismeretlen, sőt némelyikről az sem mutatható ki, hogy eredetileg is Békésmegyéhez és igy a váradi püspökséghez tartozott-e? Legérdekesebb pedig ama helynevek közt a Tőkemonostora, mely valamelyik ős nemzetségünk fészkét s keresztény művelődésünk egyik tényezőjét jelöli s mely Békésmegye nyugati tájain állván, nyilván mutatja, hogy hogy mig e megye keleti részein két monostor emelkedett (Gerla és Csolt), nyugati vidéke sem állt ily intézmény nélkül.

VÁNYA.(VANA. JANA.)

VÁNYA.
(VANA. JANA.)