| KÉT KANONOK GYÖNGYÖSY ÉS ALAPY | TARTALOM | OKIRATTÁR |
Azon a képen, mely Váradról az 1692-i ostrom alkalmával készült, a Körös hídjának balparti feljárójánál magas, tornyos romok látszanak. E helyen, mint láttuk, Szent Egyed egyháza állt, melyet Báthori István és Kristóf az általok oda telepített jezsuitáknak adományozott volt. 1692-ben tehát az az egyház is, a mellette emelkedett kollégiummal együtt romba dőlt. De az ősi ház még vonzóbb, ha pusztulásra jut. A jezsuiták sem hagyták romjaiban ősi hajlékjokat. S amint megjelentek Váradon, azonnal támadtak pártfogóik is.
Hogy a törökök hatalma végképpen megtört, azt a XVII. század végével még ingyen sem hitték, sőt napról-napra várták újabb előnyomulását s visszatérését. De nemzeti nyomoruságunk ama két százados korában már szinte megszoktuk, hogy a művelődés munkáját ne halasszuk csak a béke idejére. Mihelyt csak kis nyugalomhoz juthatánk, azonnal támadtak férfiak, mint Oláh Miklós, Pázmány Péter, Báthori István, Bethlen Gábor, Zrínyi a költő stb., kik minden áldozatra készek voltak, hogy műveltségünk régi, sohasem feledett korát visszahozzák. Tudták, hogy egyedül magunkra vagyunk hagyatva; egyéb szerencsétlenségeinkhez járult ama legfőbb is, hogy itt a hazában királyainknak udvara többé nem volt.
Benkovich Ágoston püspök, amint váradi székét elfoglalta, intézkedett, hogy a váradi jezsuiták Jánosd biharmegyei község, akkor csak puszta, jövedelmének negyedét rendesen megkapják.* 1699-ben pedig hatezer forint tőkét tett le két jezsuita {367.} atya tartására, kik – saját szavai szerint – Váradon az ifjúságot a jó erkölcsökre s a tudományokra tanítsák.* És ezzel Várad régi tudományosságának felélesztésére s jövendőbeli tanintézeteinek felállítására az első alapkövet rakta le. Ugyanezen időben herceg Esterházy Pál nádori jogánál fogva három biharvármegyei birtokot. Panaszt, Tótteleket (Vizes-Gyán mellett), és Tarjánt adományozta a váradi jezsuitáknak, hogy buzgóságukat – mint az adománylevél mondja, – az ifjúság vallásos s tudományos nevelésében még inkább élessze s ezáltal a katolikus vallás gyarapodását is előmozdítsa.*
Ilyen és hasonló segélyforrások mellett Szent Egyed egyháza 1703-ban már annyira készen állt, hogy még csak a székek hiányoztak belőle. Ezekről meg maga Bihar vármegye gondoskodott, július 5-én Püspökiben tartott közgyűlésén száz tallért szavazván meg elkészítésökre.* Négy hét múlva azonban fenekestül felfordult minden.
Váradnak akkori lakossága minden volt inkább, mint magyar: jobbára úgynevezett nemzeti katonaságból, vagyis felfegyverzett rác és oláh pórnépből állt. Ez a katonaság, szövetkezve a várbeli német őrséggel, Rákóczy egyik hadát Diószeg és Álmosd között meglepte és szétugrasztotta. Erre Bercsényi kurucaival augusztus 6-ára virradóra megrohanta Váradot, nevezetesen Olaszit, hol a jezsuiták kollégiuma állt, a várost felégette; s amit a várba be nem takaríthattak, „kurucok osztozkodtak benne”. A jezsuiták kollégiuma azután pusztán állt egész a Rákóczy-forradalom végéig, ők magok a várba menekültek, mely fogytig a császáriak kezén maradt. Végre a szatmári béke visszaadta őket is hivatásuknak, mely a templom s iskola közt oszlott meg.
Templomuk ugyanaz volt, mely ma az oláh görög katolikusok birtokában van. Múlt századi feljegyzés szerint hossza 14 2/6, – szélessége 6 bécsi öl. Belső felszerelése eleintén nagyon {368.} egyszerű, csak a legszükségesebbekre szorítkozik. Oltár is csak egy volt benne. Utóbb azonban mind a rend, mind egyes jámbor lelkek jobban és jobban felékesítik.
Bucsy Mihály, utóbb Bihar vármegye alispánja, 1722-ben szószéket szerzett; Luzenszky István váradi kanonok 1723-ban egy oldaloltárt Xavéri Szent Ferenc tiszteletére. Bakayné két ezüst gyertyatartót adott a főoltárra, Szűz Mária képére gyöngysorokat; Luby István váradi kanonok meg márvány lépcsőket készíttetett a főoltárhoz. Maga a rend 1740-ben kifestette a szentélyt, ezüst lámpát, kelyhet, majd négy ezüst gyertyatartót szerzett. Mások, mint Lintner őrnagy özvegye, továbbá Trencsényi Magdolna, gróf Kornis Ferenc, Szenczy István kanonokok aranyvirágos, selyem miseruhákat, palástokat stb. hoztak ajándékba, a Nádasdy-ezred pedig 1747-ben hadi zászlaját adta oda, melyből azután mennyezetet (baldachinum) készítettek. Jóltevőik nevét és címerét azután, mint az említett Bucsy Mihályét, László Pál váradi kanonokét, szép aranyosan felfestették a sekrestye boltozatára.*
De buzgóságukkal nem szorítkoztak csak kis egyházuk falai közé. A várbeli kápolnában is ők végezték az isteni tiszteletet s míg itt németül, amott magyarul prédikáltak. 1729-ben meg a mai Kálvária-hegyen ők alakították meg az első kálváriát. Egyszerű három fakeresztből állott az egész, de annál ünnepiesebb volt a processió, melyet oda minden nagypénteken vezettek. Ekkor is úgy intézkedtek, hogy délelőtt németül, délután pedig magyarul tartották az ájtatosságot. Ezen a bánatos napon tartotta ünnepét A kereszten haldokló Jézus társulata is, melyet ők szerveztek s melynek 1730-ban 113, nyolc év múlva meg már 345 tagja volt. Egy másik, a Szeplőtelenül Fogantatott Szent Szűz társulata leginkább a tanulók közt volt elterjedve, de Várad püspökei is rendesen tagjai közé tartoztak. Ezek minden Mária-ünnepet nemcsak fényesen, hanem ájtatosan megültek, már előtte való nap kenyéren–vízen bőjtöltek, meggyóntak, áldoztak, némelyek cilíciumot is viseltek, a szent olvasót mindennap elimádkozták, s ha valamit Mária nevében kértek tőlük, ezt soha meg nem tagadták.
Ezenfelül a jezsuita atyák ünnepek, búcsúk alkalmával {369.} ki-kirándultak a vidéki egyházakba, legtöbbször Bélfenyérre, hogy növeljék az isteni tisztelet fényét s gyulasszák a hívek buzgóságát. De ilyenkor a vallásúnió terjesztésén is működtek. A Berettyó mentén még a XVIII. század második tizedében is voltak oláh protestáns községek. Ezek közül tízet ők térítettek az egyesült görög szertartásra.* Utóbb (1760-ban) egyik rendtársuk tagja lett Váradon az egyesült oláhok szentszékének, hogy tudományával és buzgalmával elősegítse az úniót. 1764–1767. Dobra László egyszersmint oláh misszionárius s a váradi oláh suffraganeus püspök coadiutora; 1767–1771-ben pedig Dobra József. 1772-ben meg Vinkler József szintén oláh misszionáriusok is.*
Különben a telek, melyen a jezsuita atyák egyháza állt, elég tágas volt: hossza 76, szélessége 40 bécsi öl. Kényelmesen elfértek rajta a többi épületek is: a rendház, a gyógyszertár s az iskola.
A rendház egyemeletes kőépület volt zsindely fedéllel s földszint és az emeleten négy-négy szobával. Ez a teleknek keleti szegletén emelkedett.* A templomtól nyugatra egy földszintes házban állottak a szerzetesek cellái, szám szerint: hat, ezután a kapu következett s ettől balra az ebédlő, konyha, kamara. Ezzel az épülettel egy fedél alatt, de külön telken állt a gyógyszertár.
Váradon a gyógyszertár eredetileg a premontrei rendé volt. Utóbb a jezsuitáknak is kedvök jött hozzá. Gróf Csáky Miklós váradi püspök helyeselte tervöket, „Mennél hamarabb, annál jobb” – írta Nagy-Idáról 1745 augusztus 31-én Kövér András váradi házfőnöknek, és segedelmét is megígérte.* Erre a premontrei rend hajlandónak mutatkozott hogy szertárát eladja {370.} a jezsuitáknak. A vásár meg is történt. Horváth Ádám, a premontreiek váradi prépostságának administratora, 1747-ben 1500 forintért eladta a gyógyszertárat a jezsuita rendnek, melynek nevében azt Nagy János várad-olaszi házfőnök át is vette.* A vételt gróf Csáky Miklós ugyanazon év május 31-én jóváhagyta, sőt a jezsuiták rendháza mellett egy 4 öl széles és 34 1/2 öl hosszú szabad telket is adományozott, melyen azután a fentebb említett gyógyszertári épület keletkezett.*
Gyógyszerészei mint fráterek a rend kötelékébe tartoztak s a következőket ismerjük közülük:
1764–65 Király János, az utóbbi évben itt elhunyt.
1771–72 Tander Ferenc.*
A gyógyszertártól északnak, tehát benn az udvarban, egy 8 1/2 öl hosszú épület állt, ajtaja felett kis toronnyal s abban egy csengetyűvel. Ez a templom után a legnevezetesebb épülete a teleknek, a jezsuiták szemefénye: az iskola volt.
Ne alkalmazzuk rája mai iskoláink mértékéi. Nagyon szűken futná ki akár a helyiséget, akár a tanítókat, akár a tanrendszert illetőleg. De az igények is mások voltak akkor. Nem felületes mindentudókat vártak akkor az iskoláktól, hanem az alapos tudásnak csupán elemeivel bírókat, de akiknek lelkülete eléggé fegyelmezve volt arra, hogy megküzdjenek az élet viszontagságaival. Akkoriban nemcsak tanítottak, hanem még inkább neveltek. S a jellem talajában biztosabban nőtt és gyümölcsözött a tudás fája.
A jezsuiták váradi rendházának 1723-ban öt tagja volt: egy: házfőnök s egyszersmind magyar hitszónok; a másik: német szónok; a harmadik: várbeli pap s a 3–4. osztály tanítója; a negyedik: gazda; az ötödik: 1–2. osztálybeli tanító. {371.}
Az iskola akkor még csak négy osztályból állt, 120–200 tanulóval évenként,* de egy-egy terembe két-két osztály járt. Benkovich püspök hatezer forint alapítványából csak két tanárra telt s egyre-egyre csak évi 180 forint.
1735-ben, mikor az új s talán a legelső nyomtatott tanrend megjelent, az iskola is jelentékeny fejlődésnek indult. Okolicsányi János váradi püspök az idézett évben egy harmadik tanárra, ki a költészetet és szónoklatot tanítsa, háromezer forint alapítványt tett s alkalmas iskolai épületet is emeltetett, valószínűleg ugyanazt, amelyről fentebb már szólottunk.* Ezzel a váradi iskola hatosztályú gimnáziummá emelkedett s tanulóinak száma olykor (1755-ben) a háromszázat is meghaladta, de 1743-ban a pestis miatt csak hetven volt.*
Tanítványaik között már 1729-től kezdve konviktorok is voltak, gyakran főrendű családok sarjai: gróf Csákyak, báró Vécseyek stb. Erre megszületett egy külön konviktus felállításának eszméje. És gróf Csáky Miklós váradi püspök 1745-ben felajánlotta e célra a jezsuiták telkének lábánál azt az épületet, mely már akkor Korona-vendéglő volt s melyet a következő évben ünnepies oklevél mellett át is adott.*
Az iskolai év tíz hónapból állt; előadásokat délelőtt 2 1/2, délután szintén annyi óráig tartottak. Reggel mindennap misére mentek; ünnepek, vasárnapok s azok szombatjainak délutánján litániára vagy vecsernyére; havonként egyszer gyóntak és áldoztak. {372.}
A vallást Canisius Péter könyveiből (Institutiones Christianae) tanulták. Vasár- és ünnepnapokon délelőtt a templomban együtt hallgattak a néppel magyar prédikációt; délután ugyanott a legalsóbb két osztály vallástanításban részesült. A felsőbb négy osztály pedig a Mária-társulat szokott helyiségébe vonult, ahol a társulat elnöke, egyik jezsuita atya, szentbeszédet intézett hozzájuk, mely után a társulati szabályok által előírt ájtatosságot végezték el.
A latin nyelv kézikönyvéül az első öt osztályban Alvari Emmánuel nyelvtanait használták; a hatodik, akkor szónoklati osztályban Sohár Ciprián könyvét, mely görög gyakorlatokat is foglalt magában. A görög nyelvet ugyanis Gretsher Jakab kézikönyve szerint az elsőn kezdve mind a hat osztályban tanították, hetenként egy egész délután s a nagyobb növendékek szótár segedelmével már értették s elemezni tudták a görög szöveget.
Hogy pedig az ifjúságot a nyilvános fellépésben bátorságra, önuralomra s társalgási ügyességre szoktassák, emellett vallásos, erkölcsi s hazafiúi érzésüket erősítsék, minden második hónapban nyilvános szónoklatokat, párbeszédeket, sőt egész színielőadásokat tartottak velük. E célra szolgált az iskolai épületnek negyedik és legnagyobb terme, az úgynevezett „Theatrum”.*
Rendesen valamely nevezetesebb, a szent vagy a hazai történetből vett eseményt adtak elő versben vagy prózában. Az alsó négy osztálybeliek számára maguk a tanárok készítik el a szöveget; de az ötödik s hatodik osztálybelieknek, a költészet- és szónoklattanulóknak, maguknak kellett azt elkészíteniök tanáraik vezetése mellett.
Az előadások napja valóságos ünnep volt, melyen az összes tanulóifjúság megjelent s mely az iskola falain kívül is eseményszámba ment. Nemcsak az illető szülők érdeklődtek irántuk. A közönség soraiban gyakran ott lehetett látni Várad püspökét, a káptalan tagjait, a vármegye urait. Legkivált a színielőadások, {373.} az úgynevezett iskolai drámák, vonzottak. Nem egyről olvassuk, hogy a darab ismétlését kívánták, hogy a közönség könnyekre fakadt s dicséreteivel, sőt ajándékaival is elhalmozta az ifjú szereplőket.
Az iskolai dráma keletkezése, fejlődése s jelentőségéről szakmunkák értekeztek;* itt csupán a Váradon előadott színdarabok felsorolására szorítkozhatunk. Mellesleg mégis meg kell említenünk, hogy a darabok közel két harmadának szövege ma még lappang vagy már el is kallódott; csak címeiket találjuk szétszórva s többnyire tökéletlenül. Ami nyelvöket illeti: ez, kevés kivétellel, mindig latin. Éppen a nyelv ismeretének, biztos és szabatos használatának elsajátítása volt főcélja az iskolai színjátékoknak. A latin nyelv akkoron nemcsak az egyház, nemcsak a tudomány, hanem a törvénykezés, az igazságszolgáltatás, sőt a műveltebb társaságok nyelve is volt.
Váradon az első színielőadásnak nyomát 1731-ben találjuk. A darabnak csak címe maradt fenn, és ez:
1. Landelinus adolescens per immodicam parentum indulgentiam in universae famíliae dedecus latronum numero adscriptus.*
Az iskolai év végével adták elő. Névery Pál vál. makári püspök, váradi éneklőkanonok s királyi tanácsos jutalmat osztogatott.
1740-ben a költészeti és szónoklati osztály együtt három ízben tartott színielőadást, de a darab, vagy darabok címét nem említik. Jutalmakat Polentáry Ferenc váradi őrkanonok osztogatott.
A színjátékok pontosabb megjelölése 1744. évben kezdődik.
2. Divus Ladislaus Rex Varadiensis Episcopatus fundator. 1744. Ugyanezen évben magyar és latin nyelven megjelent nyomtatásban is, Kassán. 4° 4 számozatlan levél. Actus III. A darab végével Beöthy Mihály osztott ki jutalmakat.
3. Ludovicus Gritti. 1745. Az előadók közt szerepeltek {374.} gróf Csáky Imre, báró Vécsey Zsigmond és Péter növendékek. Az előadáson jelen volt gróf Csáky Miklós váradi püspök, s úgy ő, mint Luby István ajándékokat osztogattak.
4. Joannes Cals Orientis Imperator. 1746. Oly meghatóan adták elő, hogy gróf Csáky püspök is könnyezett. Ugyanazon iskolai év végével színrekerült még
5. Salamon Rex Hungariae eremum petens.* Ezenkívül a szónoklati s bölcsészeti osztály a történelemből s földrajzból akadémiát tartott. Jutalmakat Bihar vármegye nevében Ferdényi Ferenc osztott ki.
6. Absolon Davidi patri rebellans.* 1747.
7. Josephus a fratribus venditus. 1747. Mindkét darabot a harmadik s negyedik osztály növendékei adták elő. De az első és második osztály is fellépett a következő darabban:
8. Divus Joannes Baptista in eremum proficiscens. Az egykorú feljegyzés megemlíti, hogy mind a három darab nagy hatást keltett; a közönség műveltebb része sűrűn könnyezett, még otthon s az utcákon is soká emlegették.
9. Atilius Regulus. 1754. Ez az első darab, melynél az évkönyv megjegyzi, hogy magyar nyelven adták elő. Eddigelé még címe is ismeretlen volt. Előadta a szónoklati s költészeti osztály. Ajándékokat gróf Forgách Pál püspök osztogatott.
10. Primus Hungariae Rex ab uno coniuratore ad necem quaesitus. 1754. Előadta a harmadik s negyedik osztály.
11. Verbum Nomini subiectum. 1754. Előadta az első s második osztály.
A következő 1755. és 1756. években szintén több előadás volt, köztök magyar nyelven is, de a darabok címe nincs feljegyezve; csak még annyi, hogy gróf Forgách Pál püspök s Beöthy Mihály jelen voltak az előadásokon s ajándékokat osztogattak.
12. Adamus Forgách praesidium Ujváriense contra barbaros strenue defendens. 1757. A darabot a gróf Forgách Pál váradi püspök iránti tisztelet sugalmazta.
13. Tysophornes in patrem infidelis. 1757.
{375.} 14. Aristides. 1757. Ez magyar darab volt, de előbbeni két társával együtt ismeretlen.
15. Manasses ex captioitate Babylonica liberatus, tronoque restitutus. 1758.*
16. Wolfgangus Batthyány ob fidelitatem in regem suum a Turcis in carcere coesus. 1758.
17. Richardus nobilis Flandrise adolescens a perversis moribus resipiscens. 1758.
18. Iphigenia Orestis fratris liberatrix. 1759.
19. Homo gloriosus risus ciendi causa. 1759. farsang utolsó napján.
20. Ecloga. 1760. Báró Patachich Ádám váradi püspök beiktatásakor előadta a negyedik osztály.
21. Dosytas natu minimus Candantis Cimeriorum Regis filius. 1760.
22. Fouqué a generale Laudonio oppressus. 1760.
A következő 1761–63. évekről csak annyit találunk feljegyezve, hogy az utolsó évben egy drámát adtak elő; címe a tollban maradt.
23. Filius prodigus. 1764.* A közönség az előadás ismétlését kívánta.
24. Ians a loiada in solium evectus. 1766.
25. Szent László. 1766. Magyarul.
27. Caracalla. 1767. Tragoedia, kiadta a váradi nyomda. 1775 (?). 4° 2 számozatlan levél.*
28. A tékozló fiú. 1768. Magyarul.
29. Emericus et Andreas de corona Hungariae disceptantes. 1768. Megjelent Nagyszombatban. 1761.*
30. Clementia Sancti Stephani, qua Gyulam, avunculum, Christo et sibi reconciliavit. Dráma. 1769.
31. Infelix trium filiorum pater. 1769.
32. Balthazar, in quo Assirica, monarchia extincta est. {376.} 1770. Boldisar című darab 1766-ban megjelent magyarul Pesten.*
34 Zrinius ad Sigethum gloriose pro patria occumbens. 1771. Ugyanaz lesz, mely már 1738-ban Pozsonyban ki is nyomatott.*
35. Ludovicus Caroli III. Siciliae Regis filius abdicat solio paterno, saeculoque valedicit. 1772.
36. Octavius és Valerius. 1772. Magyarul. Annál sajnosabb, hogy szövege még eddig nem került elő.*
És ez volt Váradon, a jezsuita kollégiumban az utolsó színjáték. A következő évben a Lengyelországban eltörült jezsuiták közül már többen váradi rendtársaiknál kerestek menedéket.
Ugyanezen évben váradi ebédlőjük egy ritka eseménynek is tanuja volt, melyben alapítójuk, Báthori István király, mintha – sejtve a jövőt – megjelent volna.
Krasinszky Mihály lengyel főnemes, Törökországból jövet, betért hozzájuk. Vacsora közben megpillantotta a falon Báthori István király arcképét, az aláírásban 1585 évszámmal. Erre a lengyel vendég kivonta kardját s azon szintén ez az aláírás volt: Stephanus Báthori Rex Poloniae anno 1585. Akkor előhozták a váradi kollégium alapítólevelét s ez alatt is ezt az évet találták.*
A következő 1773. évben nekik is távozniuk kellett Váradról. Megszűnésük nem belső sorvadás, hanem a külső hatalom munkája volt.
Ugyanazon év december 13-án a királyi kincstár már átvette birtokaikat: Kőrös-Tarján, Gyapjú községeket, Jánosda {377.} negyedét, Tóttelek, Panasz, Orosi pusztákat, a gyógyszertárat, egy kertet, a váradi hegyen három szőlőt: Bábaszőlőt az Aranyosoldalon, Szénás- és Diófásszőlőt a Nádasoldalon. Mind e birtokok évi jövedelme 6422 forintra becsültetett.* Ezenfelül alapítványi tőkéik, melyek a tanulmányi alapba olvadtak be, 133 ezer forintra mentek.*
A kegyelet sem engedi elhallgatnunk azon jezsuita atyák neveit, kik váradi rezidenciájuknak fennállásuk e második korszakában tagjai voltak.
1735 Szányi László magyar hitszónok.
1735 Ferenc atya német hitszónok.
1735 Szőlősi Pál tanár. És egy világi, szintén tanár.
1740–44 Csiba Mihály házfőnök s iskola-igazgató.
1740–42 Sirovszky Ferenc német hitszónok, lelki-igazgató. Az utóbbi év december 10-én itt elhalt.
1740–43 Ferenczffy Zsigmond magyar hitszónok és hitelemző, a Haldokló Jézus társulatának elnöke.
1740 Nagyszombathi János szónoklat és költészet tanára, a tanítványok Mária-társulatának elnöke, a ház történetírója. És Ambrus úr, világi, a 3–4. osztály tanára.
1741 Árvái Mihály misszionárius.
1741. Nógrádi András, a 3–4. osztály tanára.
1741 Koller Imre 5–6. osztály tanára, a ház történetírója.
1741–42 Maklari Ambrus 1–2 osztály tanára.
1742–43 Sartoris György 5–6. osztály tanára.
1742–44 Szajtli Mihály 3–4. osztály tanára.
1743 Monntor Tádé, kinek helyébe májusba jön:
1743–44 Götner Mihály német hitszónok. Egy világi úr 1–2. osztályban.
1744 Daróczy György magyar hitszónok.
{378.} 1747 Nagy János házfőnök.
1754 Peringer András házfőnök, magyar hitszónok, iskolaigazgató.
1754 Schurian Zsigmond német hitelemző, a Haldokló Jézus német társulatának elnöke.
1754–55 Fribert Sámuel magyar hitszónok, hitelemző, a Haldokló Jézus magyar társulatának elnöke.
1754 Lehel György 5–6. osztály tanára, a tanítványok társulatának elnöke, a ház történetírója.
1754 Molnár István 3–4. osztály tanára, a tanítványok hitszónoka.
1754 Szerdaheli Imre 1–2. osztály tanára. És négy fráter, köztük Reiser József gyógyszerész és betegápoló
1755 Weiland Ferenc német hitszónok.
1755 Kende László, áprilisban jött Fribert helyébe. 1755 Glik József 5–6. osztály tanára.
1755 Hatos Imre 3–4. osztály tanára, a tanítványok ünnepi hitszónoka.
1755 Nagy József 1–2. osztály tanára.
1756 Adány András vasárnapi magyar hitszónok. 1756 Winckler Fülöp ünnepi német szónok. 1756 Hartmann Frigyes 5–6. osztály tanára.
1756 Mayerberg Ferenc 3–4. osztály tanára, a tanítványok hitszónoka.
1756–57 Katona István 1–2. osztály tanára, hitelemző, az utóbbi évben 5–6. osztály tanára. Fráter három, köztük Balázsovics György gyógyszerész.
1757–59 Peringer András misszionárius Váradon s a vidéken.
1757–58 Piero Ferenc ünnepi német szónok.
1757–58 Trsztyanszky Máté vasárnapi magyar szónok.
1757–58 Fábry János 3–4. osztály tanára, a tanítványok hitszónoka.
1757 Mihelics János 1–2. osztály tanára, hitelemző. 1758–59 Schwandtner Ferenc 5–6. osztály tanára, a ház történetírója.
1758 Vizi Ferenc 1–2. osztály tanára, magyar hitelemző. 1759–60 Száleffi János vasárnapi magyar szónok.
{379.} 1759 Milkovics Mihály misszionárius.
1759 Peitzger Ádám 5-6. osztály tanára, a ház történetírója.
1759 Ribics Pál 3–4. osztály tanára, a tanítványok hitszónoka.
1759 Dvornikovics János 1–2. osztály tanára, hitelemző.
1760 Salbek Ferenc misszionárius, magyar hitelemző, a magyar rabok papja.
1760 Ladenig János ünnepi német szónok és hitelemző.
1760 Özlberger Ferenc 5–6. osztály tanára, a ház történetírója.
1760 Urami Mihály 3–4. osztály tanára, a tanítványok hitszónoka, karnagy.
1760 Platsko István 1–2. osztály tanára.
Egyik áldozópapot, de nincs megmondva, hogy melyiket, báró Patachich Ádám váradi püspök a váradi egyesült görög szertartásúak szentszékének tagjává nevezett ki, hogy az egyesült suffraganeus püspökkel (Kovács Meléttel) együtt az únió terjesztésén működjék.
Ugyancsak 1760-ban van még három coadjutor, egyikük: Neusel Jakab gyógyszerész.
1761–62-ből hiányzanak a feljegyzések.
1763–69 Bufflem Ferenc házfőnök, iskola-igazgató s az egyházban magyar hitelemző.
1763–64 Wagenseil Ignác német hitelemző.
1763–72 Ebergényi József magyar misszionárius.
1763 Taschler József 5–6. osztály tanára.
1763–66 Friberch Sámuel magyar hitszónok.
1763–64 Demeter Ferenc 3–4. osztály tanára, az ifjúság ünnepi hitszónoka; az utóbbi évben 5–6. osztály tanára.
1763 Gaal Péter 1–2. osztály tanára.
1764 Erős József 3–4. osztály tanára, az ifjúság ünnepi hitszónoka.
1764–67 Dobra László magyar és oláh missziónárius s a görög egyesült suffraganens püspök coadjutora.
1764–66 Koppani Pál 1–2. osztály tanára. És két coadjutor, egyike: Király János gyógyszerész.
1765–69 Ladenigg János ünnepi német szónok.
1765 Bíró János 5–6. osztály tanára.
{380.} 1765–66 Kovács Ferenc 1–2., az utóbbi évben 3–4. osztály tanára s az ifjúság ünnepi hitszónoka.
1766 Wiedemann András 1–2. osztály tanára s hitelemző. Két coadjutor, egyike: Schwingheimer Ádám gyógyszerész.
1767–68 Bíró János 3–4. osztály tanára, utóbbi évben az ifjúság ünnepi hitszónoka is.
1767 Patrach János magyar hitszónok.
1767–71 Dobra József 5–6. osztály tanára, 1768-tól magyar és oláh missziónárius.
1767. Tinkoczi József 1–2. osztály tanára. Rauczi Máté gyógyszerész.
1768–72 Fináczy Ignác 1–2. osztály, 1769-ben 5–6. osztály tanára, a ház történetírója, karnagy s az ifjúság társulatának elnöke; 1770-ben ünnepi német hitszónok és német hitelemző s nagybőjti hitszónok; 1771-ben német hitszónok; 1772-ben ünnepi német hitszónok s iskola-igazgató.
1768–71 Friberth Sámuel vasárnapi magyar hitszónok.
1768 Lesüts Simon 5–6. osztály tanára, a ház történetírója.
1769 Höf Ignác 3–4. osztály tanára, az ifjúság ünnepi hitszónoka.
1769 Hittenpacher Károly 1–2. osztály tanára.
1770 Szendvai József házfőnök.
1770 Neuhauser Károly 5–6. osztály tanára, a ház történetírója, karnagy.
1770 Wackarle János 3–4. osztály tanára, az ifjúság ünnepi hitszónoka.
1770 Fekete Márton 1–2. osztály tanára. 1771–72. Vajkovics Imre házfőnök.
1771 Szabó Dávid költészet és szónoklat tanára, a ház történetírója.
1771 Székely István 3–4. osztály tanára. 1771–72. Schauer Ferenc 1–2. osztály tanára.
1772 Liszi András 5–6. osztály tanára. 1772 Placzer Antal, aki évközben jött
1772 Böjti Antal vasárnapi magyar hitszónok helyébe.
1772 Kovács Ferenc 1–2. osztály tanára.
1772 Vinkler József magyar és oláh missziónárius.
A feloszlatásról egyetlen szó sincs váradi házuk történetkönyvében. {381.} Az 1772-i iskolai évvel, melyben még 294 tanítványuk volt, véget érnek a bejegyzések s a kötetnek több, mint fele üresen maradt.
Meg kell még röviden emlékeznünk a múlt század szegény diákjainak életéről, mely egészen különbözött a maitól s már csak régi feljegyzések szólanak róla.
A szegény ember fia, ha iskolába vágyott, vagy a költő szerént: ha megérezte, hogy Isten lakozik benne: megindult valamelyik, többnyire a legközelebbi városba, ahol gimnázium volt. A rajtavalón kívül, egypár fehérruha, néhány garas s egy bögre egy kis szalonával, káposztával – ennyi volt minden. A bögre, mint ezt a herceg Grassalkovichok mondájából is tudjuk, fontos szerepet vitt az ő életében. Azzal ment mindennap a barátok vagy az apácák klastromába, ahol abba mindig tettek egy kis meleg ételt. Szombatesténként azután hasonló szegény diáktársaival eljárt a jószívű polgárok ablakai alá kántálni. Ilyenkor is mindig ha nem csurrant, csöppent, s lassan-lassan bejött a ruházatra valója, így aztán valahogy átvergődött három–négy osztályon. Akkor elment egy más városba. Ott pedig nem a következő negyedik vagy ötödik osztályba iratkozott be, hanem ismét az elsőbe. Itt természetesen, ő volt a legjobb diák s a klastromban annál szívesebben töltötték meg bögréjét. Folytatta a kántálást is s így feljutott az ötödik vagy hatodik osztályba. Ekkor már birtokában volt egy nagy kincsnek: tudott latinul beszélni. Ezzel tovább ment ismét egy várossal, ahol megint lejebb, de már a negyedik vagy ötödik osztállyal kezdte. A legjobb diák ismét ő lett s mert latinul is folyékonyán beszélt: szívesen befogadták valamely úri házba, hogy az iskolás fiúkkal folyton latinul beszéljen. Ekkor már könnyebb élete volt, s amint így az ötödik-hatodik osztályt is elvégezte: már korrepetitornak is megfogadták szabad lakás és fizetés mellett. A nyolcadik osztály elvégeztével végre vagy a papi pályára lépett, vagy ha nemes volt, valamely ügyvéd mellett joggyakornok, vagy mint akkor nevezték: patvarista lett. Mondják, hogy ez az elnevezés a páti varia latin szavakból származik, mert megesett volna, hogy, például, csizmát tisztítani vagy a konyhán pecsenyét forgatnia kellett. De legátus natusoknak is hívták őket, mivelhogy városról-városra, iskoláról-iskolára jártak. Annyi bizonyos, hogy e szegény diákok kőzül {382.} sok derék papja, sok derék tisztviselője került ki a magyar hazának, mert semmisem fejleszti ki annyira tehetségeinket, mint ha magunk erejére vagyunk hagyatva.*
| KÉT KANONOK GYÖNGYÖSY ÉS ALAPY | TARTALOM | OKIRATTÁR |