FRÁTER GYÖRGY (II). 1534–1551. | TARTALOM | GHYMESI FORGÁCH FERENCZ (II). 1556–1567. |
AZ 1552-IKI ADÓKÖNYVEK. – WARKOCS TAMÁS. – A HARCZIAS ZABARDY MÁTYÁS VÁRADI PÜSPÖK LESZ. – HADMÜVELETEI S NYERS SZIGORA. – SZENT-LÁSZLÓ SZÉKESEGYHÁZÁNAK UTOLSÓ PÜSPÖKI HALOTTJA.
Fráter György állása s tehetségei hatalmával tiz éven át vissza tudta tartani a törököt hóditásainak nagyobb mérvü folytatása s az ország pusztitásától. Az ő halálával ismét nehéz napok jöttek az országra, nemcsak a török, hanem Izabella pártjának részéről is, mely párt Castaldo s kormányának gyülöletes dolgai miatt napról-napra erősbödött.
Ezért az 1552. év február havában tartott pozsonyi országgyülés igyekezett jóelőre gondoskodni a védelemről, s a nemesség fejenként való felkelésén kívül elrendelé, hogy minden jobbágytelek után három forint adó fizettessék.
A királyi adószedők azonnal megjelentek Biharmegyében is, s már Szent-György-nap táján széltében szedték az adót. Ez adószedés iratai reánk maradtak s a váradi püspökségre nézve felette fontosak, mert az említett adófizetés az egyházi birtokokra is kiterjesztetvén, e birtokok egytől-egyig benfoglaltatnak amaz iratokban, és így azok birtokkérdésekben püspökségünk elveszett alapitó levelének rangjára s jogerejére emelkedtek.*
Eközben a váradi székeskáptalan azonnal, amint főpásztora {412.} halálának hírét vette, saját kebeléből Ilosvai István felszentelt püspököt s olvasó-kanonokot, ki már Fráter György püspöknek helynöke vala, káptalani helynökül választá,* hogy mig Ferdinánd uj püspököt nevez ki, kormányozza az egyházmegyét. A király azonban ideiglenes rendszabályhoz nyult: püspök helyett főispánt nevezett ki Váradra, s kinevezettje, Varkocs Tamás már 1552. elején átvette a váradi várat s a püspökség jövedelmeinek kezelését.*
Ferdinánd ez intézkedése kétségkívül Castaldo javaslatára történt, ki szivesebben látott maga mellett egy egészen alája rendelt „kapitányt”, mint egy független főpapot: E feltevés jogosultságát támogatja ama körülmény, hogy a király mihelyt Castaldot a következő 1553. év tavaszán Erdélyből visszahívta, azonnal nevezett ki váradi püspököt, olyat, kiben a főpapi kellékekkel katonai képességek is egyesültek.
Ez uj püspök Zabardy Mátyás volt,* sarja azon horvátországi nemes családnak, melyből származott Zaberdini Horváth János, a püspök testvére vagy rokona, kinek gyermekei: Mátyás és Kata, Károlyi Mihályné 1579-ben osztakoztak.*
Mátyás püspök életének nagyrészét még homály fedi: mikor először feltünik, már zágrábi kanonok s knini (tinnini) püspök.* Mint azon kori főpapjaink legtöbbje, kítünt a katonai pályán is s {413.} egykoru irók nem feledik kiemelni harczias szellemét s a haditudományokban jártasságát.*
Várad napról-napra jobban veszélyeztetett pont vala egyrészt Izabella hívei s a török által, ki egyre hangosabban követelte vissza János király birodalmát, másrészt a hitujitók által, kik már tömegesen közeledtek a püspökség hátáraihoz, 1545-ben Erdődön, 1552-ben Beregszászon tartván gyülésöket.
Eszerént Váradnak régi hármas fontossága: az egyházi, politikai s katonai ismét kiemelkedett és Zabardy Mátyás volt hivatva, hogy ama hármas feladat nehézségeivel sikeresen megmérkőzzék.
Ferdinánd 1553. május 10-én kinevezte őt váradi püspökké, bihari főispánná s alsó Magyarország kapitányává. Ugyanekkor megosztá vele legfelsőbb kegyuri jogait is, felhatalmazván az uj püspököt, hogy egyházmegyéjében a nagyprépostságon és őr-kanonokságon kívül minden javadalomra nevezhessen ki alkalmas férfiakat.* A római megerősítést, elég későn, csak a jövő 1554. év aug. 3-án nyerte el.*
Zabardy Mátyás Váradra jöttével püspökeink székhelye, a vár egészen harczias jelleget ölte, melynek zajába csak csendesen vegyült az ős székesegyház éneke s imája.
Első teendője volt a püspöknek mingyárt 1553. nyarán, hogy dandárait szaporitsa,* ami a gyakori hadjáratok, pestisek stb. következtében megfogyott népesség miatt nem könnyű feladat {414.} vala.* Rendesen 850 embert tartott fegyverben, kik közől 200 lovast és 300 gyalogot a püspökség jobbágyai szolgáltatának s kik havonként ezer háromszáz forintjába kerültek.*
Emellett gondoskodott arról is, hogy Várad, Gyula s a hatalma alatt levő többi várak kellőleg meg legyenek erősítve,* s az olyan kastélyok, favárak, melyek a felkelők- vagy a törököknek menedéket nyujthatnának, mielőbb elpusztuljanak.*
Azonban a káptalan, jobban ismerve a körülményeket és {415.} számítva a jövő esélyeire is, nem osztozott a püspök harczias hevében;* a vidék urai közől csak ritkán akadt egy-egy Ártándy Kelemen, vagy Báthory István, ki önkényt felajánlotta volna hűségét Ferdinánd iránt;* hadnagyai hűtlenek, megbizhatatlanok voltak, kik a legelső alkalommal elpártolának tőle.*
Ilyen és hasonló nehézségek némi ingerültséget szültek ugyan nála, melynek nyoma későbbi tettein is meglátszék, de el nem csüggeszték. Petrovics, Kendi Antal s a többiek ellenében, kik Izabellát visszahíni akarák, napról-napra fenyegetőbb állást vőn s mihelyt Ferdinánd vezére, Tahy Ferencz átjött a Tiszán, Mátyás püspök eléje sietett, Derecske táján egyesült vele s 1553. október 3-án Petrovicsot megverték és seregével együtt átnyomták a Tiszán.*
Ezután a fölkelők maradványainak szétszórásához s megfenyítéséhez fogtak.
Biharmegyének legdélibb részén, a Fekete-Körös jobb partján állt a történeti nevű Toldy nemzetség fekete-bátori vára. A vár ura Toldy Miklós, ki mivel még ifju vala s hasonnevű nagybátyja {416.} élt; Kis Toldynak nevezteték. – előbb Ferdinándnak esküdött hüséget, később azonban Petrovicshoz s ennek általa Izabellához állt.
Mátyás püspök és Tahy tehát Fekete-Bátor alá menének, s mert zárt kapukra találtanak; a várat lövetni kezdék. Kis-Toldy várnagya, Porkoláb Dénes viszonzá a lövéseket, s midőn a püspök rohamra küldé embereit, vitézül védte a várat; de a tulnyomó erő végre is győzött: a vár elesett. Zabardy Porkolábot ott mingyárt lefejezteté, Kis-Toldyt pedig magával hozá Váradra és – itt fejeztette le.*
A példa, mint Zabardy maga is akará, megdöbbentőleg hatott. Azért midőn most a püspök és Tahy a Berettyó völgyére fordultanak, hogy ott Csáky Pál várát, Adorjánt elfoglalják: a vár ura, mihelyt látta érkezésöket, azonnal alkut ajánla s rövid szóváltás után meghódolt Ferdinándnak.* És meghódoltak egyenként a többi urak s várak is; a fegyverek zaját csend, némaság váltotta fel. Ki mert volna ellenszegülni oly férfiunak, mint Zabardy Mátyás, ki annyira minden tekintet nélkül tör czélja felé?
A hitujitók szintén nem mertek életjelt adni magukról ameddig Zabardy kardjának hatalma elért. 1554-ben ismét zsinatra gyűltek ugyan, de még mindig csak a váradi püspökség határain kivűl, a szatmármegyei Ováriban, a hatalmas Drágfy Gáspár özvegyének, Báthory Annának birtokán s oltalma alatt.*
De Mátyás püspök csak a fegyvert csavarta ki a felkelők kezéből, {417.} csak nagyobb óvatosságra tanitá a hitujitókat. A szíveket karddal meghóditani nem lehet, s nekie nem volt egyebe kardjánál, még az is kellőnél élesebb. Féltek és elfordultak tőle, valamint az ügytől is, melyet ő képvisele.*
Az ifju Toldy kivégeztetése óta nem volt valami népszerütlenebb, mint Ferdinánd-pártinak s katholikusnak lenni. Azért a csend, melyet Zabardy kardjával teremtett, csak a vihart megelőzni szokott csend vala. És e vihar korán kitört, mert Mátyás püspök, ki talán azt még egy ideig feltartóztathatta volna, 1556. augusztus 12-én megszünt élni.*
Midőn koporsaját a székesegyház sirboltjába átvivék, Várad büszke vára utoljára látott – püspöki temetést. Az ős palota, hol félezred éven át szakadatlan sorban székeltek Szent-László magas törekvéseinek örökösei, a váradi püspökök, – üresen maradt, és hiába fogja várni uj püspökét.
Zabardy Mátyásnak mint püspöknek tettei ismeretlenek; mint a püspökségi birtokok földesurának is csak azon egy tette ismeretes, hogy megerősité Belényes városának összes, annyiszor említett szabadalom-leveleit.* Pár év mulva a kis város bölcs birái ujra kérték a megerősitést, de már nem Váradon, s nem is a váradi püspök teljesité kérésöket.*
Zabardy eléggé számos leveleinek némelyikén olvasható sajátkezü nevealáirása. Vonásai határozottak, mondhatni kemények, amilyen volt ő maga is. Egy 1554. november 20-án, Váradon kelt levelének zárlatán még megvan nyolczszögletü gyürüpecsétje is, {418.} papirral fedett veres viaszba nyomva.* A lenyomat nem tökéletes, annyi mégis meghatározható, hogy a paizs felett püspöksüveg áll s ettől jobbra M balra Z betük; a paizsban pedig egy Anjou-liliom jobbján E balján W betükkel. (Mathias Zaberdinus Episcopus Waradiensis.*
Belső emberei közől csak Pesti Ferencz deákot ismerjük, ki váradi udvarbirája s kényes természetű ügyekben bizott követe volt.* De hogy azon Zaberdini Boldizsár, ki 1554-ben mint a Stenychny-ak várának udvarbirája szerepel,* rokona volt-e s mennyiben? adatok hiányában meg nem határozható.*
FRÁTER GYÖRGY (II). 1534–1551. | TARTALOM | GHYMESI FORGÁCH FERENCZ (II). 1556–1567. |