| Szalonna. | TARTALOM | Történeti események. |
Szamosújvár.
FEJEZETEK
- Történeti események.
- Unitárius és ev. ref. egyházközség.
- Örmény katholikus egyházközség.
- A Szent Ferencz-rendi szerzet.
- Iskolák és tanintézetek.
- A szamosújvári gör. kath. püspökség.
- A szamosújvári gör. kath. papnevelő és hittani intézet.
- A szamosújvári gör. kath. elemi tanitóképző.
- Gör. kath. egyházközség.
- Az izraelita egyházközség.
- Szegények háza és kórház (Senodochium).
- Világositó Szent-Gergely örm. kath. fiuárvaház.
- Örmény kath. leányárvaház.
- A Szamosújvári Társalkodó Egylet.
- Iparosegylet.
- Szamosújvár szab. kir. város czimere.
- Szamosújvár (vár és uradalom).
- I. A római castellum.
- II. Szamosújvár.
- III. A vár tartománya.
- IV. Események.
- V. A vár 1903-ban
- VI. Szamosújvár várkapitányai, várnagyai, udvarbirái, provisorok, praefectusok, porkolábok, számtartók, rationisták, harminczadosok, ellenőrök.
- VII. A szamosujvári kir. orsz. fegyintézet tiszti személyzetének névsora alapitásától kezdve 1902-ig bezárólag.
Nevének változatai: 1291-ben* Gerlahida. 1410-ben* Gerlah. 1458-ban* Gerlah. 1578-ban* Gerlya possesio (falu). 1643-ban* Gerla oppidum, város. 1721-ben* Gerla, máskép Szamosujvár. 1726-ban* Örményváros. 1830-ban* Szamos-Ujvár, L. R. C. Armenopolis, Armenierstadt, Gyerlá, város.
Az Abranfy nemzetségnek 1264-ben élt* egyik törzsökét Gerlának hívták s birtak Békésvármegyében, a hol Gerla nevű falu szintén előfordul s 1357-ben* emlittetik Gerlavágása s így Gerla szláv szó, mely grlo-ból származik, folyamágyat, folyamtorkolatot, gázlót, átkelő helyet jelent,* újabbi magyar nevét örmény lakosai, a Szamos mellett való fekvése és vára után kapta. Deéstől 13.3 kilométernyire fekszik.
Szamosújvár a XVI. század közepéig állandóan a Gerla nevet viselte, az oláhok ma is így hívják.
Valószínű, hogy kezdetben szolnoki várföld lévén, Gerla nevű várjobbágy birtokosa után kapta nevét.
A XIII. század második felében az akkor épült Bálványosvárához csatoltatott s bizonyosan ekkor építették hidját s emelkedett föl vámhelylyé, melynek védelmére a kor szokása szerint erősséget is építhettek.*
Azóta folytonosan Bálványosvárához tartozott, midőn 1406-ban az a Szántói Laczkok kezére került s mint ilyen, a vártartozékok közt, noha még mindig possessionak czimezik, igen előkelő helyet foglalhatott {139.} el, mert Szántói Laczk Jakab,* a volt erdélyi vajda 1410-ben* itt lakott.
1456-ban* is, mint Bálványosvár tartozéka emlittetik. A Laczkfiak kihaltával a Bánffyaké lett; mint per alatt lévő birtokot Mátyás király Vingárdi Geréb Jánosnak adományozta. 1463-ban* ismét az előbbi tulajdonosok kezére kerül. A Bánffyak pártot ütvén Mátyás király ellen, javaikat elvesztették s így Gerla is a király adománya folytán a váradi püspökség tulajdonába ment 1467-ben.* 1525-ben* birja Perényi Ferencz nagyváradi püspök, kinek itt Jó és Szilágyi jobbágyai emlittetnek.
1553-ban* Szamosújvár tartozéka.
1578-ban* a fejedelem birtoka, a szamosujvári várhoz tartozik. Tórda András és Bodó János idevaló lakosok emlittetnek.
1594-ben* Gerlai Bodó Máténak házát, Bodó János és Balog István providus között, Báthory Zsigmond fejedelem megnemesiti s ebbe beigtatják Póczi Albert biró, Fejérdi János esküdt és nemes Nagy Péter idevaló lakosok jelenlétében.
1609-ben* a vár és uradalommal együtt Kendy Istvánnak adta Báthory Gábor fejedelem, de mint alább látni fogjuk, 1610-ben elveszté.
1612-ben* jul. 6-án Báthory Gábor az itt Kozák, máskép Barolla György hadnagysága alatt álló Nagy Zsigmond, Literati István, Kis Miklós, Fekete, máskép Bencze István, Szabó, máskép Borbély János, Nagy Benedek (2), Szigeti Tamás, Alviriczi Simon, Pap Simon, Oláh János, Horváth Tamás, Székely Mihály, Gáspár János, Csizmadia Mihály, Almási Mihály, Simon István, Kara István, Szűcs János, Dali Sándor, Literati Mihály, Borbély Farkas és Péter, Borbély Kis István, Kozák János darabont családoknak (25 fővel) adományozza e falut vagyis Gerlát örökösön, hogy ezért mint armalis nemesek és katonák, a többi nemességgel szükség idején fejenként felülni tartoznak. Adományozza pedig ennek területét; házaikat s telkeiket mindennemű közteher alól felmenti. Azonban: 1. az itteni földek és rétek felét a fiskus számára fenntartja; 2. Szent-Mihálytól karácsonyig a fiskus itt szabadon bort mérhet; 3. háború esetén sem személyesen felkelni, sem zsoldost adni nem tartoznak, de ha az ellenség a hazába tör, akkor Szamosújvár várát védelmezni tartoznak; 4. a várkapitánytól függetlenek, vezérüket maguk választják, ügyeiket saját székükön intézik el, de a vesztes {140.} félnek jogában áll ügyet a kapitányhoz felebbezni; 5. egy évben háromszor: Szt-György, Szt-Mihály és Szt-Miklós napján vásárt tarthatnak; 6. senki magát másnak szolgálatra úgy le nem kötheti, hogy szükség esetén teljesen Szamosújvár védelmére alkalmas ne legyen, válogatott fegyverekkel, lovon vagy gyalog; 7. ha az erdélyi fejedelem a várban időzik, őt a lakosok megvendégelni tartoznak; 8. mivel a szántóföldek tulajdonjoga a fiskusé, tehát annak terméséből a fiskusnak 15-öd részt adni tartoznak; 9. fuvarozni, postálkodni nem tartoznak, 30-ad és vámadástól mentesek. Gerlai Nagy, máskép Varga István ductor vagy hadnagy és Gerlai Máramarosi Miklós személyes közbenjárásuk folytán kapták ezen szabadalmukat, mint az adománylevélből kitetszik.
Az újonnan alakult város ennek folytán csakhamar gyarapodott.
1630-ban* Brandenburgi Katalin fejedelem magyarköblösi Fejérváry István itteni házát, a Horváth és Kertészé közt, megnemesiti.
1631-ben* itt lakó nemes a Gerlai Losi család.
1637-ben* Gerlai Szász János itteni nemesi udvarházát elzálogosítja nejének Tóth Juditnak.
1643-ban* Nagy Benedek, Gombkötői Balázs, Keresztes András idevaló lakosok a várhoz tartozó fizetéses polgárok emlittetnek.
1651-ben* emlittetik Gyerlai Deseő, máskép Kardos idevaló nemes család. 1654-ben* a szamosújvári uradalomnak itt levő majorságföldeibe 331 köböl búzát vetettek el s szőlőjéből 326 veder mustot szüreteltek.
1659-ben* Barcsay Ákos fejedelem Gerla mezőváros szabad lakosainak, a kik Szamosújvár várához szolgálnak, Bethlen János kanczellár s Bánffy György szamosújvári kapitány közbenjárására e mezőváros egész területét adja.
1667-ben január 5-én* a marosvásárhelyi országgyűlés elrendelte, hogy a szamosújvári uradalomban szétszórtan lakó puskások ide telepedjenek s a vár védelmét könnyebben eszközölhessék. Ez azonban nem hajtatott végre, mert a puskások ezentúl is szétszórva maradtak az uradalomban, valószinüleg azért, mert fizetést nem igértek, hanem csak új kiváltságot.
1669-ben* emlittetik Domokos János, az itt lakó katonák hadnagya. 1669-ben* a török táborozik e helyen „e castris sub Candia positis.” 1669 márcz. 30-án* a kudui vármegyei gyűlésen Szamosujvári Nagy János nemeslevele kihirdettetett.
{141.} 1670-ben május 27-én Apaffy Mihály idevaló papnak Szentistványi Miklósnak egy itteni udvarházat adományoz s őt ezzel együtt megnemesiti.
1676-ban* nemesjogú lakosai: Gerlai Fejérdi Mihály,* Murvai, Gyarmati, Belényesi, Szombatfalvi, Domokos hópénzes darabont és a Lakatos család.
1682-ben aug. 1-én* Gerlán Apaffy fejedelem tábori országgyűlést tart s a nagyvezérhez mentegető levelet küld s innen indul el a Doboka völgyén Zilah felé Tököly segítségére 12 ezer emberrel.*
1684 június 21-én* egy itteni egész telekre Lakatos Miklós és neje Sáfár Margit 5 frtot vesznek kölcsön, de 1687 jul. 7-én eladják Gombás Mihálynak 15 frtért, a ki 1702 augusztus 11-én ehez való jogát igazolta.*
1699-ben* Gerla egészen a fiskusé s puskások lakják. Ezen kivül egy telkesek: a Fejérdi, Domokos, Gyarmathy, Benkő, Szucsáky, Hetesy, Szathmáry, Lakatos, Czigányi, Lengyel családok és Diósi János özvegye.
1701-ben* megengedték, hogy a számos-újvári uradalomban levő puskások Gyerlába költözzenek, de fizetést nem kapnak, csak új kiváltságot.
1702-ben* lakosa özvegy Diósi Jánosné. Egy telkes nemesek: Szucsáky, Hetesy, Fejérdy és Domokos családok.
1703-ban* a várbeli tisztek az itt lakó darabontokat „kujon”-oknak mondották. Zászlójuk is merőben el volt rongyolva. A Rákóczy felkelésben elpusztult az egész község, mert ezután való lakosai elbocsátott német és magyar katonák voltak, kik a felkelés után fiskusi telkeken telepedtek meg, mintegy 30 család, a vár pallisadjai között. Ebből alakult újra Candia.*
1703–1719 közt* Katona Tivadarné Nyerges Anna, ki Szamosujvár Kandiában lakik, perli Bab Ilona ormányi Nyerges Mihálynét, mivel a Kandia nevű helyből a német vitézekkel ökreit elvitette.
{142.} 1712-ben 90 vagy 100 örmény család telepedett meg itt, kik az udvari hadi tanács által a nekik kijelölt helyen házakat építettek s a meddig szabadalmukat meg nem kapták, a mi sok időbe került, földjeik után a fiskusnak dézmát adtak.
1716-ban* összeiratott 111 örmény telek (ezen kivül 2 most épül s egy lakatlan) 130 örmény férfi lakossal, mely számban azonban az özvegyek is, mint családfők, bele vannak értve. Volt ekkor itt 1 plébános, 2 káplán, 2 kántor, 1 biró, 3 csizmadia, 22 timár, 2 szűcs, 5 takács, 1 mészáros, 1 korcsmáros, 1 halász, 5 napszámos, 3 szolga, 1 barompásztor, 11 elszegényedett kereskedő, 51 jómódú kereskedő és pedig a Placsintár, Korobe, Szűcs, Jákob, Tódor, Gergely, Nikoláj, András Simon, Miklós, János, Dániel, Pap, Lukács, Bogdán, Morodik, Márton, Korbuly, Kirgos, Kiriszte, Dragomon, Csercsel, Izsák és Mikola családbeliek, valamint foglalkozást nem űző özvegy és 11 koldus.
1717-ben* összeiratott az örményeknél 106 adófizető és 29 adót nem fizető szegény telek, itt lakó nemes Deési, máskép Ungvári János.
1720-ban* összeiratott az örményeknél 148 ház, ebből csak 115 fizetett adót, a többi szegény volt.
1721-ben* összeiratott az előbbieknél 156 ház, ebből a plébános, 4 pap, 2 kántor háza adó alól felmentetett, adót fizetett 116 ház, a többi szegény volt.* Nemes jogú lakosa volt ekkor Toldalagi András és egy telkes nemes Gombás Mihály.
1725-ben* mivel a gör. egyesült oláh püspök a szamosújvári uradalomnak 1717 év óta birtokosa, a szamosújvári örményeket a hol csak lehetett, szabadságaikban háborgatta, a kamara ettől a püspököt eltiltotta; az örmények pedig* azonnal megkezdették a tárgyalásokat, hogy az uradalmat ők vehessék zálogba. 1726-ban* báró Pataki Nemes János gör. kath. püspök perli Szamosújvár városa főbiráját (strenuus czimen) Dániel Tódort, mivel a püspök szamosújvári házához tartozó 9 paraszt házat az örmények levágták, elrontották. A biró azzal védekezik, hogy ezt a városnak adta az udvar, mint fiskusi részt, mely őket s nem a püspököt illeti, érette nem a vármegyén kell perelni, mert nincsenek a vármegye keze alatt, hanem mint a fiskus zsellérei tesznek szolgálatot vagy fizetik az adót. 1726-ban* itt lakó nemes Kabai Samu, máskép Czigányiné Váradi Anna. 1726-ban okt. 16-án* VI. Károly császár, mivel számos örmény család Minas de Barun missionárius {143.} által igérték, hogy Erdélybe telepedni s itt ipart és kereskedelmet űzni akarnak, ezért
1. Elrendeli, hogy azon hely, a hol a legtöbb örmény lakik, ezentúl latinul Armenopolis, németül Armenstadt s magyarul Örményvárosnak neveztessék s azon helyet, mely eddig a szamosújvári uradalomhoz tartozott, nekik adományozza.
2. Ha idegen örmény időzik közöttük vagy polgártársukká akar lenni, a tanács vállaljon érette felelősséget.
3. Polgári ügyeire nézve az erdélyi főkormányszék, gazdasági ügyeire nézve pedig az udvari kamara, egyébként pedig az erdélyi főhadparancsnokság védelme alá tartoznak.
4. Minden hét csütörtökjén heti s minden év febr. 5-én, jul. 25-én és november 4-én három napig tartó országos vásárt tarthassanak; bort és húst szabadon mérhessenek.
5. A tanács az általuk választott biróból, 12 esküdtből s 1 jegyzőből álljon s az minden per első fórumát képezze.
6. Minden család 10 rhénus forintot fizessen adóban.
7. E város a földesúri hatalom alól teljesen kivétetik.
8. A katonaszállásolás és előfogatok adása alól, nagy szükséget kivéve, felmentetik.
9. Örmény polgárai egész Erdélyben szabadon kereskedhessenek, de vámmentesség nélkül.
10. Értékesebb holmijuk biztosabb megőrzése végett a szamosujvári várban részökre hely jelöltessék.
11. Megengedi a császár, hogy a városban katholikus templomot emeljenek s annak papját, ki az erdélyi latin szertartásu egyháztól függjön, és segédszemélyzetét maguk válaszszák s azok ellátásáról gondoskodjanak, de az örmény egyházban divó eretnekségeket maguk közt meg ne tűrjék.*
1727-ben* összeiratott 193 ház és 6 új még lakatlan ház. Volt ekkor itt 5 papi ház, 60 kereskedő, 17 timár, 61 szegény, 27 özvegy, 3 szolga, 1 kötélverő, 1 takács, 2 mészáros, 7 csizmadia, 2 szűcs, 1 kántor, 1 leányiskola, 3 városi vendéglő és 1 tanácsház, 1 városkapitány. 1728-ban* 27 ház leégett.
1728-ban* mivel a kolozsváriak vásáros napja a szamosújvárival összeesett, a felek úgy egyeztek meg, hogy itt, vagyis Szamosújváron {144.} a hetivásár minden hétfőn, az egyik országos vásár pedig november 5-én legyen, mely egyezségüket a császár helyben hagyta.
1728-ban* a gerlai határ, melyet a puskások birtak, valamint a kérői puskások földjei is a városhoz csatoltattak. Birt itt a vár alatt az úgynevezett Horgosban egy darab földet a kérői ev. ref. ekklézsia 1772-ben.*
1735-ben* összeiratott itt: 219 örmény ház; ebből 4 papi, 1 tanitói ház, 3 korcsma, 1 jegyzői, 1 tanácsház és 1 fiúgymnasium volt. Ezeket leszámítva, a többi 208 ház vagyoni állás szerint 4 osztályba soroztatván, az első osztályba valónak találtatott 9, a másodikba 21, a harmadikba 48, s végül a negyedik osztályba 180 ház.
1736-ban* III-ik Károly király az itteni örményeknek az egész szamosújvári uradalmat a vár alatt levő Kándia nevű városrészszel s az ott levő puskások, darabontokkal együtt 90 esztendőre, tehát 1828-ig 100,000 forintért zálogba adta, mivel ezek megunván a görög egyesült püspök jármát, az uradalomért sokkal többet igértek. Kándia, mely a várnagyok alatt állott, csak 1752-ben lett az örményeké vétel útján.*
1744-ben* a város az általa zálogba vett uradalomból 12,000 frtért Dániel Tódornak adja zálogba Szamosujvár-Némethit, Péterházát és Torda-Vilmát 30 esztendőre.
1746, 1758. és 1761-ben* Mária Terézia királynő a várost szabadalmaiban megerősíti.
1759-ben aug. 21-én tartott szebeni országgyűlésen Szamosújvár a szabad kir. városok sorába emeltetik s az ez ellen beadott ellentmondások visszavonatni parancsoltattak s az 1761-iki szeptember 7-én Szebenben tartott országgyűlésen a szamosújvári örménység kiváltságai ellen tett ellentmondások vissza is vonattak.*
1766-ban* Szamosújvár kérdést intéz és ajánlatot tesz az erdélyi főkormányszéknek, hogy a gr. Bethlen nemzetséget az ebesfalvi uradalomért a szamosujvári uradalomnak minő helységeivel lehetne kielégíteni a város romlása nélkül.*
1786-ban* II. József császár szabad kir. várossá emelte s ugyanakkor {145.} megengedte, hogy hetenként két és évenként 4 országos vásárt tarthassanak s egyúttal pallosjoggal (ius gladii) ruházta fel, de erről szóló oklevelük kihirdetésének az 1791. évi országgyülés rendei ellentmondtak* s csakis midőn 1838-ban* új szabadalomlevelet nyertek, akkor foglaltak helyet az országgyülésen, ez időből való czimerök is.
1788-ban* szept. 4-én pénteki hetivásárját csütörtökre tétette át a főkormányszék, de úgy látszik, ezen határozatát megváltoztatta, mert 1822-ben országos vásárjait febr. 3, július 25, november 4-én s hetivásárját hétfőn tartotta, melyhez huzamos idő óta a péntek napi is járul.
Czimeres nemességet szereztek* Balta Márton kereskedő, Bécs, 1760 július 20. Balta Péter kereskedő, ugyanakkor. Bocsánczy János keresk., Bécs 1762 jul. 26. Bogdánfy Gábor kereskedő u. o. 1762 jul. 26. Csornák Miklós kereskedő, ugyanekkor. Dániel Tódor keresk., 1725 jul. 3. később szamosújvár-némethi előnévvel. Dr. Gajzágó László apa-nagyfalusi előnévvel, szamosújvári születésű, deési lakos, megyei főorvos, Ischl 1879 szept. 5. Gorové Kristóf keresk., Bécs, 1760 jul. 28. Gorovej Kristóf keresk., Bécs, 1761 okt. 25. Hankovics Jakab, Miklós, Sándor és Ferencz, Bécs, 1762 jul. 26. Govrik cs. fegyverneki előnévvel. Hollósy Bogdán, Bécs, 1832 május 3. Ezelőtt neve Korbuly volt.* Jakabfy Kristóf keresk., 1760 okt. 9. Mária Terézia királynő Kristóf, másként Jakabfi Simon gyermekeit, Kristóf másként Jakabfi Simont s fiait Kristófot, Miklóst, Tivadart, Jakabot, Antalt megnemesiti.* Jeremiás család nemes.* Karácsonyi Kristóf tanácsos, Bécs, 1749 június 15. Korbuly Bogdán szamosújvári születésű kolozsvári polgár, lompérti előnévvel, Bécs, 1879 márcz. 31. Kristóf másként Jakabfy Miklós és Simon keresk., Bécs, 1760 május 8. és ezek fiait: Kristófot, Jakabot és Antalt s ennek leányait Annát, Robsinát, Máriát, Chamal, Csihskatunt és Katát – Kristófot máskép Jakabfi Simont és nejét, Isekucz Manusik fiait: Kristófot, Miklóst, Tivadart, Jakabot és Antalt, leányait Máriát, Katát megnemesitvén, kihirdetve Deés, 1766 szept. 1-sői gyűlésen. Lászlófy Izsák kapitány, Bécs, 1712 nov. 20. Lászlófy Deodát polgár, Bécs, 1758 decz. 12. Markovics Adeodát fiai Antal, Emmánuel, Bécs, 1839 okt. 3. Mártonfy Kristóf keresk., Bécs, 1762 jul. 26. Novak Kristófot s nejét Erős Annát, Márton és Manuel fiait, Bécs, 1753 jul. 30. kihirdették Nagy-Szebenben 1753 aug. 21-én,* az előbbiek és Novak Márton, Tódor, {146.} Ilona, Novák Manó és neje Dániel Anna részére. Pattantyús Ábrahám Jakab de Danczka, Gyulafehérvár, 1680 decz. 13. Petráskó Gergely marosvásárhelyi, Bécs, 1830 aug. 10. Placsintár Lukács és Bogdán szamosújvári polgár, Bécs, 1737 aug. 23.* Rácz Jakab kereskedő, polgár, Bécs, 1762 jul. 26.
Simay Lukács kereskedő, Bécs, 1760 május 26.* Simay Tódor, Márton, Izsák, Salamon kereskedők, Bécs, 1760 okt. 7.
Szarukán Dávid János, Márton és Lukács keresk. Laxenburg, 1760 jun. 24.
Verzár Márton biró és keresk, Bécs, 1760 okt. 7. Verzár Márton János, Péter és Oxendius ide való keresk., Bécs,, 1760 okt. 7.*
1805-ben* nemesek: özvegy Placsintár Manuelné, Simay Lukács, özv. Karácson Karácsonné, Karácsony Kristóf, Dániel (2), Manó, Miklós, Karácson; Gorové László; Dániel Imre, István, Tódor; Novak Longinus, Emmanuel; Placsintár Dávid, János, Joachim, Lukács és Antal; Kovrig Miklós; Lászlóffy Antal, Miklós és László; Bocsánczy Kajetán és Elek; Hankovics Jakab; Simay Bogdán regius perceptor; Jakabfi Jakab, Antal (2), Tódor, Miklós, Emmanuel és Kristóf; Szarokány Kristóf; Kapatán id. és ifj. János, Dávid és Lukács; Simay Lukács, Gergely, Antal, Kristóf, Márton és Bogdán; Simay Domokos, Bogdán és Lukácsné; Bogdánfi Bogdán, Gergely, Kajetán; Novak Gergely, Kristóf, Márton, {147.} Tódor és Auxendiusné; Csornák Gergely; Verzár János, Márton és Sándor; Karácson Teréz; Kovrig Tódor, Márton, Simon és Gergely; Bocsánczy Kristóf, Salamon, ifj. Joachim, János és Bogdán; Rácz Joachim; Balta Gergely, Márton; özv. Rácz Jánosné; Mártonfi Kajetán e család együtt 85 fővel.
A Kandia városrészben lakó nemesek: Mán László, Pap Vaszi, Kindrisán Alexa, Román Simon, Basa Zsigmond, Székely János, Kozma Mihály, együtt 7 család.
A majorokban: Szil István, Butuzán Maftyéj, Kolcza Tódor és Kerekes Mihály.
1817-ben* 17 ármális nemes család lakik itt, mint: Lászlóffy, Szarokány, Balta, Govrig, Simay, Csornák, Bogdánffy, Bocsánczy, Dániel, Novak, Placsintár, Jakabfi, Karácsony, Gorove, Verzár, Mártonfy és Rácz.
1843-ban* Kandiának külön birája Oncsán Karácson és esküdtei előtt itteni nemes darabont birtokos néh. Kozma Ábrahám után örökölte vagyonát, testvére Péter, ez egyezségre lép Kozma János leánya Kozma Teréz, most Daday Istvánnéval, kinek atyja csináltatta a kandiai templom elébe és a temetőbe a keresztet, az itteni gör. kath. egyház számára 100 forintot adományozott, hogy Árpádi Sándor lelkész Kozma Ábrahám lelki üdveért miséket tartson.
1848 január hóban Jakab Bogdánt, a város országgyűlési képviselőjét V. Ferdinánd király ármális nemességre emelte.*
1866-ban* nemes jogu polgárai: Simai János, ifj. Gergely, id. Márton, Kristóf, Bogdán, id. Gergely, ifj. Bogdán, Gergely, Tódor, ifj. Tódor, id. Tódor, Antal és Salamon. Lászlófi Antal; Govrik Gergely és Tódor; Novák Emánuel, Károly, Gergely, Péter, Márton, id. Izsák, Dániel és id. Péter. Placsintár Karácson, Bálint, István és Dávid. Verzár István és János; Bogdánfi István; Mártonfi János; Karácsoni Sándor; Bocsánczy János, Dániel Lukács, Voith Miklós, Makrai Kálmán, Török Péter, Buzogány Mózes, Mikle Imre, Nagy Sándor, id. és ifj. Basa Dániel, Péterfi Dénes, Fügedi Károly, Cseh József, Lászlófi Gábor és Boheczel Mihály.
{148.} 1887-ben* vette meg örökáron a város az 1736-ban zálogba vett uradalmat 200000 forinton a kincstártól.
Szamosújvár Deés után egyik legfontosabb helye vármegyénknek. A megyék egyesülése előtt Dobokavármegye székhelye. A szamosvölgyi vasút indulóháza közvetlen a város mellett épült, annak legélénkebb részén, mely 1881 okt. 16-án adatott át a közforgalomnak. A város a Kis-Szamos völgyének tág síkságán fekszik, a háttérben húzódó alacsony hegycsoportokkal; utczái egyenesek, a főteret szabályosan érintik. Épületeinek legrégibbjei a múlt század elején emeltettek; egyike a magyar városi élet legfiatalabb hajtásainak, ép úgy, mint a lakosság zöme, az örménység, legfiatalabb tagja a magyar nemzetnek.
Szamosújvár a legcsinosabb városok egyike. A főtere földszintes s egyemeletes épületekkel van szegélyezve; úgy itt, mint az utczákon, jó karban tartott gyalogjárók vezetnek, melyek mellett fiatal fák vannak ültetve.
Az örmények 1239-ben vándoroltak ki Ani városából s 433 évig tartózkodtak Krimben, Lengyelországban és Moldovában, 1672-ben I. Apaffy Mihály fejedelem meghívására jöttek hazánkba.* Élénk üzleti szellemükkel hamar magukhoz ragadták a kereskedelem minden ágát s mint iparosok is kitűntek, különösen a piros és fekete szattyánbőr gyártással, melyet úri csizmák készítésénél dolgoztak fel az erdélyi és magyarországi csizmadiák. Ezen kivül kedvvel fordultak a haszonbérlethez is, míg saját földbirtokot nem szerezhettek, a mi csak 1838-ban következett be, a mikor a magyar honfiusitást megnyerték.
A beköltözött örmények nagy része Gyergyó-Szent-Miklóson, kisebb része Csik-Szépvizen telepedett le, az előkelők azonban Minász püspökkel s a papokkal, egyházi tisztviselőkkel Beszterczére mentek lakni, honnan 1696–97 körül kezdettek ide telepedni.* Minász utóda Verzereskul Oxendius püspök 1700-ban* I. Lipót királytól engedélyt kapott, hogy Belső-Szolnokvármegyében Gerla falu helyén várost alapítson, a hova csakhamar mindenfelől s főleg Beszterczéről,* Gyergyó-Szent-Miklós, Szépvíz, Felfalu, Görgény, Petéié, Bátos és Viczéből átköltöztek az örmények, a kincstártól 12,000 forintért váltván meg a város területét.* Ez összeget 1758-ig ki is fizették.
1700-ban tették le a város alapkövét, mely Örményváros (Armenopolis) nevet kapott; a város tervét a Rómából hozott Alexa örmény {150.} mérnök készité. Egy telek ára külsőségekkel 100 frt volt. Egyszerre épült minden utczája.* Az alakult város kezdetben a Salamon templom közelében egyszerű házsorokból állt, az építők sok római faragott követ, köztük feliratosakat is felhasználtak a várostól délre fekvő római castrumból. Mig a város épült, közvetlen a vár mellett Gerla telepen laktak.* Az építkezés valószinüleg 1703–1711 között az ellenséges sereg gyakori váltakozása miatt szünetelt s csak ezután foghattak a derekasabb építkezésekhez. A város be volt kerítve 1719-ben, három kapuján őrök állottak.* Az új város 1728-ban* majdnem teljesen leégett, úgy szintén 1854-ben.*
Az örménység 1690-ben lépett az unióra, egyházi nyelvül az örményt tartotta meg; ez érdekes nyelv az arja nyelvcsoport egyik ágát képezi s legközelebb áll a perzsa, kurd, osszét (iráni) nyelvekhez. Nem való tehát az, a mit Lukácsi Kristóf szeretett hinni, ki „A magyarok ős elei, hajdankori nevei és lakhelyei, eredeti örmény kútfők nyomán” czímü munkájával (kiadva Kolozsvárt, 1870) hasznos szolgálatot tett irodalmunknak, hogy a magyar nyelvnek az örménynyel ősrégi kapcsolata van. A mai örmény testestől-lelkestől magyar s olyan, mint azok, kik családfájukat az Árpád-korba tudják felvinni.
Nagy fénynyel és ünnepélyességgel ülik meg az örmények védő szentje Világosító Szent-Gergely ünnepét évenkint június 27-én, mely alkalomra közel s távol lakó örmények felkeresik az anyavárost s benne rokonaikat régi ékszerektől ragyogó ruhába öltözve látogatják meg. Ilyenkor a templom zsúfolásig telve s áhitatosan hallgatják a magyar nyelven tartott alkalmi beszédet.
Az örmények legnagyobb része kereskedéssel foglalkozott. Ma leginkább hízott marhákkal, disznókkal kereskednek. A Szamos partján, a város közelében, számos sertéshizlaló akol van. Egy része kalmár, nagy és kis boltos, sátoros és vándor báránybőrkereskedő. Összejárták az ország összes vásárait, sőt külföldre, főleg Bécsbe is gyakran elmentek. Külön társaságot alkottak.
Iparosai, különösen a szattyán- és kordovánkészitők, híresek voltak. A múlt század elején ezeket mintegy húsz helyen készítették, így a Hegy alatt, Majorsor mögött, a Kakasvárosban és a Felsőviz-utczában. A timár társulat 1700-ban keletkezett.*
A város végein levő a felső 4, az alsó 8 kerekü és kövü nagy székes malmába őrölni messze vidékről eljárnak.
{151.} Közelében alig 10 percznyire a kérői fürdő, hová óránként társaskocsi szállitja nyáron át a kirándulókat, ez a városnak egyik keresett üdülő nyári mulató helye.
| Szalonna. | TARTALOM | Történeti események. |