A rosnyói fellegvár.

Mint fennebb emlitém, a város mellett keletről, közvetlenül emelkedik fel azon merészen leszelt, s festői csompókkal ékitett jura-mészkő csúcs*Ezen jura mészkőcsúcs eocengyüleg talapzatról emelkedik., melynek éppen hegyes tetőjén helyezkedett el büszke sasfészekként Rosnyó ódon vára. Ezen fellegvárba két úton lehet feljutni; egyik a kényelmesebb szekér-út, mely egy csermely völgyében, azután a sziklahegy oldalán kanyargólag vezet a megmászhatlannak tetsző hegycsúcs idővel daczoló romjaihoz; a másik, egy merész ösvény, mely a hegynek városra néző nyugati oldalán egyenesen emelkedik fel a függélyes szirtek szédelgős örvényei fölött. Türelmetlenségünk, hogy az érdekes romokat mihamarább láthassuk, az ösvényt választatá velünk, s ez félóra alatt a fellegvár délnyugati szögletének magas falai alá vezetett, hol kisded ajtó, a vár egykori titkos bejárata, tünt fel előttünk; ámde az most is zárva volt, mint mikor a várat ellenség általi meglepetéstől féltették. Már-már aggódni kezdénk, hogy fáradságos felmászásunk után sem fogunk a várba behatolhatni, midőn egy az ajtónál lecsüngő kötelet fölfedezvén azt megrángattuk, az által eszközölt kolompolásra a mostani várnagy, egy öreg földész, ki a kapu feletti védtoronyban lakik, kipillantván Wasistdassán*Kis kinéző ablak, mit a francziák éppen a vároknál való ily kinéző és kikérdező ablakról vasistdasnak neveznek., békés szándékaink megértése után megrántá a kapu reteszéhez leszolgáló kötelét, mire a vaspánttal ellátott ódon kapu feltárult, s mi egy rozzant létraszerű lépcsőzeten a kapu védtornyába, a onnan belsővár udvarára értünk.

Ezen belső vár szabálytalan idomú, az a sziklahegy fennlapjának szeszélyes alakzatát követve egy szabálytalan háromszöget alkot, melynek szélessége 60 lépés, hossza 200 lépés lehet. Városra néző nyugati oldalfala délnyugati szögletében van az emlitettem kaputorony, e mellett néhány részben még most is fennálló gabona s élelemraktárul szolgáló lakosztály. Délnyugati magas oldalfala pedig a szikla ormára fektetve vonul hátra, ugyszintén a vífolyosós keleti oldalfal is, melynek két szögletében épen megmaradt magas hegyes fedelű négyeg védtornyok vannak elhelyezve. A délkeleti szöglet toronyerődje alatt van a vár fő bejárata. A boltozott, vaskapuval s felvonható védrácscsal ellátott kapu elébe egy szabálytalan háromszög idomú 24 lépés kerületű külső védmű van ragasztva, melynek fedeles vífolyosóiban (mordgang) most szénát tartanak. Itt van az e váron észlelhető ezen egyedüli felirat:

(1645. aug. 7.)

Mi mindenesetre ezen kapubástya későbbi kiigazitását jelölheti, mert e vár az e felirat által sejtetett évnél jóval régebb épülhetett. Itt volt a még 1837-ben olvasható ezen felirat is: 1612. a Gabriele Báthori opugnatur*Lásd Unterh. Bl. für Geist stb. 1837-ik évfolyam 150–151. lap., melyet én már megtalálni nem tudtam.

A vár déli oldalfalának külső részén megközelithetlen magasságban még több, most olvashatlan felirat van, melyeket, hogy annak idejében nem másolták le, csak fájlalnunk kell, mert remélhetőleg azok adatot nyújthattak volna e várnak most kétes épitési korára nézve.

A leirtam falak és védtornyok körül karolta belső várudvaron most gabona és élelem készletet tartalmazó újabb épületek vannak, melyek alkalmasint azon zömtorony romjaiból épültek, mely az 1802. oct. 26-ki nagy földingás alkalmával dült össze*Marienburg Kl. Gesch. 152. lap..

A várudvar sziklás talaja egyenetlen, közepe tájat felcsúcsosul, s egy a várfalak szinvonalán felülemelkedő sziklaormot alkot, melynek csekély terjedelmű fennlapján két egymással szemben emelkedő oldaltámas fal áll, melyek látszólag az itten állott várkápolna maradványai lehetnek; e kápolna, mely háború ideje alatt ideiglenes templomul szolgált a várba huzódó lakosoknak, 1650-ben épült, legalább Rosnyónak 1592-ben kezdődő jegyzőkönyvébe az van bejegyezve, hogy 1650. máj. 3-án Deutritius (Dietrich) György rosnyói lelkész és barczai decán 50 ftot adott a rosnyói várban épülő templomra*Unterh. Bl. für Geist stb. 1837-ik évfolyam 150–151. lap.. Ez is alkalmasint az 1802-ki földingáskor omlott össze. A ponk, hol e szentély feküdt, átpillantást enged a várfalakon, uralogván nemcsak a várt, hanem az egész vidéket, s felmutatva egy nagyszerű körlátványt, melyet pár szóval azért is le kell irnom, hogy a vidékkel megismerkedjünk. Közvetlen lábainknál Rosnyó terül el, mely innen a magastól tekintve a legszebb madártávlati képet mutatja, zöld kertek koczkái közé helyezett, veres fedelű házai egy nagy rakmű tábla szeszélyes idomát tünteti fel, melyet a Vidombak széles mederben tévedező fényszalaga kerit körül. Túl rajta a rosnyói térnek szép virányos lapálya, melyet a havasokról lesiető patakok fényszalagai ragyognak át és szép fekvésű faluk tarkáznak. A ragyogóan szép tért pedig a legnagyszerűbb havasok gyönyörű idomú és szinezetű lánczolata kereteli körül. A dél-keleti szögletben hullámzatos zöld dombokon túl a Bucsecs legmagasabb két csúcsa: a 8000 lábat megközelitő Obersie-la-om és a Karejmann roppant sziklatömege emelkedik fel, ott van szemben azzal tájképünk délnyugati szögletében a vele magasságban versenyző, de őt alakszépségre nézve felülmuló Királykő, mely egy roppant L alakját utánozva emeli fel függélyes sziklatömegét, szürkés-fehér sziklái közzé zöld rétegek arabesk ékitmények szeszélyes idomaiként nyulnak fel. Félelmes magasságig felható teteje fürészfogszerűleg van kirovátolva: óriási fürész az, melylyel a vihart metszi el a természet hatalma. Fölötte ezüst felhő lebeg, előtte kék párázat költői fátyola leng, lábainál Zernyest, mely füstölgő gyárával kis hangyaboly e roppant havassal viszonyitva.

A két egymással vetélkedő hegyóriás között, azoknak lenyuló, egymással kezet fogni tetsző előhegyei között bemetszés van, ez a törcsvári szoros, melynek torkolatánál a sziklaszálat koronázó Törcsvár tünik fel.

A Királykőtől meghunyászkodott lankás bérczczé törpülő, a tér nyugati oldalát szegélyző hegylánczolat vonul el, melynek hátterében a Fummos elmosódó csúcsa tünik fel; ez nevének megfelelőleg füstölt és lángolt (erdőégéstől) mint egy tüzokádó félelmes, de azért vonzó cratere. A lankás nyugati hegylánczolat még egyszer megkisérti a havasok szinvonaláig fölmagasulni, s ekként alakul a rosnyói tér északnyugati szögletében felemelkedő Kotla, melynek büszke ormát Feketehalom vára koronázta egykor. A Kotla másutt kupidomú csúcsával tekintélyes hegy lenne, de itt szemben a Bucsecs és Királykő roppantottságával eltörpülő kis halom, s azért ezen utolsó sikertelen kisérlet után a hegység mintegy megszégyenülten letörpül és a térben enyészik el. Ott terül el a Barczaság szép délibábos rónája, túl rajta a köd borongta Erdővidék, a Rika és Hargita elmosódó lánczolata által határolt vidéke. Hátul pedig mint tájképünk negyedik bástyája, a Keresztyén-havasnak gyönyörű fenyves erdők és fehérlő sziklaormok által tarkázott bérczei határolják elragadóan szép tájképünket.

Rosnyó fellegvára nyugatoldali látképe a Vidombak hidjáról nézve. (Rajz. Greguss Ján.)

Rosnyó és fellegvára a Bucsecscsel hátterében. (Rajz. Greguss Ján.)

De a távol vidékről, a nagy terjedelmű látkörről – hová vizsga tekintetünk elkalandozott – térjünk vissza a rosnyói fellegvár szűk falaktól korlátolt udvarára, hol még nem végeztük be szemlélődésünket, nem emlékeztünk meg nevezetesen a belső vár északnyugati fala mellett levő kutról, mely méltán kiérdemli az itt megfordulók figyelmét. E kut kerek ürege faragott négyszög kövekkel van kirakva, a felső kövek egyikébe e betük

E. L. A. K. és tovább H. E. T. B.

vannak bevésve, mely betük föltehetőleg az e kutat csinált mesteremberek neveinek kezdőbetüit jelölhetik, mit én értelmezni nem tudok. De nem is annyira e felirat teszi a kutat nevezetessé, mint annak mélysége, mely a felvigyázónak állitása szerint 80 ölet tenne, s igy egészen a tér szinvonaláig hatna le. Ez valószinüvé lesz, ha az ember a szokásos, s minden látogató előtt ismételt kútüreg megvilágitását figyelmesen szemléli, mi abból áll, hogy a gondviselő egy zsuppot meggyujtva beereszt a kútnak most viznélküli üregébe, az kigyózva halad lefelé, s több m.-percz kivántatik, mig az a kút félelmes üregét fokozatosan megvilágitva annak fenekére ér, valamint több m. percznyi idő kell, mig a beledobott kő leérkezik; a látogatók rendesen szoktak köveket dobálni, s ez okozza, hogy abban most viz nincsen; mert hogy nem nagyon rég ideje vizet tartalmazott, azt ujszerkezetű vizhuzója is tanusitja. E kut a rosnyói jegyzőkönyv szerint 1623–40 közt készült Ditritzius György papságában és Climes György biróságában; e jegyzőkönyvbe még az is fel van jegyezve, hogy minden öl furása és kifalazása mennyi pénz, gabna és élelmi czikkbe került; de itt-ott olvashatlan levén nem lehet tudni, hogy az egész mű végrehajtása mennyibe került, az mindenesetre nagyon tekintélyes összeget teszen ki*Unterhalt. Bl. 1837. évf. 150–151. lap..

A leirtakból ismerjük már a rosnyói fellegvár bel erődét, még azon nagy terjedelmű külső várat kell megismernünk, mely a hegy csúcsát koronázó belerőd hátulsó (keleti) részéhez van ragasztva. Ez a várhegynek keletre lejtősülő nyakát foglalja el; a fennebb emlitém északkeleti és dél-keleti bástyáktól erős magas falak indulnak ki, s félkör alakban egy 2 hold kiterjedésű tért ölelnek körül. Hol a két fal összeütközik, ott erős négyszög kapubástya van, melyen a várba szekérút vezetett be. Ezen külső vár udvarán lehettek a várőrizet laktanyái, melyek azonban most eltüntek, helyökön gazdag kalászokat lenget a szellő fuvalma. Ugy ezen külső mint a belső vár falai mindenütt épen és szilárdan állanak, s mivel azoknak kiigazitására figyelem van forditva, biztosak lehetünk, hogy ezen annyira érdekes s a vidék szépitésére nem kis mértékben befolyó vár – bár védelmet nyujtani megszünt is – még sok századig fog e hegycsúcson büszkélkedni. Pedig e vár sokszor láthatta a harcz viharját tombolni, s mint bevehetetlennek tartott erősség, sokszor nyujtott menhelyet Rosnyó és a vidék szorongatott lakóinak; az az ellenségnek már megközelithetlensége miatt is mindig ellentállott, a mongolok sikertelenül ostromolták*Philippi Die Deutsch. Ritter 52. lap., bevétetni csak egyszer látjuk Báthori Gábor által, de ő is csak csel és rászedés utján jutott e vár birtokába, s még most is mutatják a déli oldalon azon kis kaput, hol a fejedelem által személyesen vezetett székelyek a várba belopództak.

A rosnyói fellegvár épitési idejére nincsen semmi adatunk, mert az csak sejtelem, hogy a német lovagok épitették volna. Történeti okmányok alapján csak annyit tudunk, hogy a lovagoknak 5 vára volt a Barczán; de hogy Rosnyó azok közé tartozott-e, azt nem találhatjuk sehol, s mivel épitészete későbbi kor jellegét viseli, s kőbetüiből legfölebb a 15-ik századot olvashatjuk ki, azt kell föltennünk, hogy ha csakugyan volt is itt a német lovagoknak váruk, az vagy lerontatott, vagy pedig későbben a rosnyói és szomszéd falusi szászok által egészen átidomitva, ujra épittetett és megnagyittatott, hogy villangós háborús időkben, főleg a Barczaságon gyakran dult török-tatár járások alkalmával legyen egy védhely, hová családjaikkal és féltőbb kincseikkel biztosságba helyezzék magokat. Ha már eredetére, épitéskorára nézve semmi biztos adatot nem nyujthatok, ha azon falain levő feliratokat, melyek e tekintetben útasitást nyujthatnának, az idő rombolása s az emberek figyelmetlensége olvashatlanná és elveszetté tevé; legalább elmondom itten azon regényes történetecskét, mely e várhoz van a hagyományok által kötve s melyet Szathmári is közlött*Erdély képekben 14., 15. és 16-ik lapjain.. Ugyanis a rosnyói várparancsnoknak volt egy bájos, Emma nevű leánya, ki egy Dálnoki Lőrincz nevű szép fiatal leventét szeretett; már mátkások voltak s a nap is a menyegzőre meghatározva, midőn Tököli beütése harczba parancsolta a leventét; érzékenyen, örök hűséget esküdve, s ily esküt nyerve ment a csatába, s ott Teleki mellett harczolva fogságba esett. Tököli kegyesen bánt foglyaival, s igy a mátkája után epedő Dálnokit is becsületszavára szabadon bocsátván, kedves Emmájához sietett, ki – kedvesét holtnak hivén – epedő fájdalma miatt már a koporsóhoz állott közel, midőn hű leventéjének váratlan megjelenése visszahivta az életre és boldogságra. De az együttlét boldog perczei meg voltak számitva, a becsületszó által lekötött ifjunak távoznia kelle, azonban mátkája magát a bizonytalan jövőnek és az elválás kinainak továbbra is kitenni nem akarván, kijelenté, hogy ő is követi, s férfi öltönyben el is ment vele Tököli táborába, hol Dálnoki mint öcscsét mutatá be. Végre Tököli megtudta a viszonyt s az önfeláldozó szerelem nagyságától meghatva, haza bocsátá az egymást annyira szerető két fiatalt, hogy Rosnyó várába visszatérve, ott boldogul éljenek. Ismerjük már e vár épitészetét, történelmét és regevilágát, lelkünk eltölt az onnan feltáruló nagyszerű kilátás élveivel; most már búcsút vehetünk a mult időknek e valóban hatalmas emléképületétől. Visszafelé a hátulról kanyarodva emelkedő szekérúton tértünk, ez a várhegy déli alján letörtető Várpatak szük völgyén huzódik, a mely alább annyira egybeszükül, hogy a kerekeknek sziklába véstek helyet. Rosnyónak van még egy másik pataka is, az ugynevezett Gespreng, egy a brassaihoz hasonló időszaki forrás, mely midőn elemében van, oly bőven lövelli télben is fagymentes hullámait, hogy lefolyása sebesen forgatja egy oda épitett malom kerekeit, de csak addig, mig kedve tartja, mert néha vize hónapokig, sőt évekig is eltünik, s medre szárazon marad, mig aztán ujból felbuzog, gazdagon árasztva hullámait az utánna epedő molnár nagy örömére.