| XXVII. Krizba és Apácza környéke. | TARTALOM | Veresmart. |
Höltövény vagy Krizba vára.
De ha a falu maga régészeti szempontból nem elégiti ki a kutatót, annál dúsabban lesz kárpótolva a krizbai havason levő Höltövény várának vizsgálata által.
Krizbától még két órát kell a meredek hegységnek most árnyas erdők közt, majd kopasz sziklaéleken vonuló ösvényén mászni, mig a tenger szine fölött 3509 lábra emelkedő várhegy szikla-orma alá ér az útas. Az eocengyülegből képződött sziklacsúcs, tetején átszelt kup alakját utánozza; jobbról a vár, balról a Vénpatak* mély sziklamedre által van körülölelve.
E két- valamint a térre néző keleti oldalról is a várhegy sziklái függélyesen levén leszelve, megmászhatatlanok, csak nyugati oldalán van a hátrább fekvő és a Várhegynél jóval magasabb Bálványostetővel egy sziklagerincz által összefüggésbe hozva, de itt, hol a természet nem erőditett, eléállott az emberi merészség s az egész sziklanyakot egy 2 1/2 öl mélységű, s ugyanily szélességű át- vagy bemetszés által tette ha nem is megközelithetlenné, de nagyon bajosan áthatolhatóvá. Régen bizonnyal az átmetszés belső ormán kaputorony állhatott, honnan leeresztett hidon történt a közlekedés a várral, most azonban e hidmű eltüntével nem éppen a legkönyebb feladat – a sziklasánczba való beereszkedés és túloldalán való kikapaszkodással – a vár belterére való bejutás. E bemetszésnek belső oromszélén ma már hiában keressük az ott mulhatatlanul állani kelletett kapu és annak védtornyát; az nyomtalanul eltünt; valamint a vár körfalának is csak itt-ott tünik fel a sziklával összenőttnek tetsző alaprakata; csak is a délkeleti szögletnél áll még fenn egy darabocska fal mintegy mutatványul, hogy annak 8 láb szélességéből következtetést vonhassunk a vár egykori körfalainak roppantottságára. Különben nemcsak ezen darabka fal regél itt a mult nagyságáról, van annak egy sokkal erőteljesebb és hatalmasabb képviselője is: egy a bejárattal szemben emelkedő sziklaoromra helyezett hatalmas zömtorony (donjon), mely a távolból mint a multnak kérdőjele tünt fel, most pedig mint megdöbbentő valóság áll a nagyszerűsége által elragadott vizsgáló előtt. Ezen hatalmas, már önmagában is erődöt képező zömtorony igen sokban hasonlit ugy elhelyezése, mint épitészetére nézve a bálványosvári donjonhoz*.
Ez is durván egyengetett nagy kőkoczkákból* van forró mésszel bonthatlan szilárdul épülve. A midőn Marienburg a mult század végén Höltövény várát meglátogatta: e zömtorony még teljes épségben fennállott*; de 1799-ben a keleti oldal* és a déli oldal egy része leomlott, s most csak északi és nyugati oldalai állanak fenn egész magasságban; azonban a leomlott oldaloknak is alsó része pár láb magasságban még meg van, s igy a zömtorony kiterjedésének mérarányait még jelenleg is meghatározhatjuk. E szerint zömtornyunk szabálytalan négyszög idomú volt, melynek hossza (kelet-nyugati oldal) 19, szélessége (dél-északi oldal) 13 lépés, falvastagsága alól 4 1/2 láb, felül, összehuzódása miatt, csak 4 láb. A most álló falak magassága hat ölnyi lehet, de hogy eredetileg ennél a zömtorony jóval magasabb volt, azt a falak bevégzetlensége is tanusitja, s hogy belürege egymás fölötti külön lakosztályokra volt felosztva, azt a fal belső részén meglevő gerenda üregek bizonyitják, bár annak, hogy valamelyik osztály boltozva lett volna, most semmi látható nyoma nem mutatkozik. Ennyi maradt fenn ezen hatalmas szerkezetű erődből; romtöredékek ezek: de olyak, melyek omladványaikban is bámulatot keltenek, oly romtöredékek, melyekből a régi kor erőteljes harczi épitészetét tanulmányozó útas képzetében helyre tudja pótolni a most hiányzó részeket, s ugy állitja maga elé, mint a minő ép állapotában volt. Most a hősök régi dicsőségük e hajlékát elhagyták, a századok viharjai lesodorták egy részét, s még ily csonkán, ily legyőzött állapotban is minő büszkén emeli fel öreg időbarnitott homlokát, rámutatva a multra, a melynek dicsőségéből méltán osztályrészt követelhet, s sejtetve sok titokszerűt, mit a kutató bűvös álomképként lát maga előtt elvonulni. Nyolcz százados emléktábla ez, melynek felirata olvashatlanná vált, de a melynek évszáma még is kiokoskodható a töredék figyelmes észlelésével, s azért méltán párosul egy ily rom szemléleténél a bámulattal a tisztelet érzete is.
A zömtornyon belül a hegynek egy keletre lejtősülő fennlapja van, melynek hossza nyugatról keletnek 120 lépés, legnagyobb szélessége 50 lépés. Ezen körded (oval) idomu fennlap ugy látszik, mesterségesen volt szintezve (nivellirozva) s belterén több bemélyedés van a mindenütt tömör sziklába bevésve, a melyek egykor itt állott épületek fekhelyét látszanak jelölni, egy a többinél mélyebb és keskenyebb ily üreget a vár kútjának tartanak lenni. E szerint a vár beltere sokkal terjedelmesebb és lakályosabb, hogysem azt messziről tekintve föltételezzük, azonban a vár belterének oromszélén sehol a körfalnak nyomát fölfedezni nem tudtam; ugy kell lenni, hogy az a porladozó és omladékony sziklákkal együtt nyomtalanul leomladozott, vagy pedig az is megeshetik, hogy eredetileg sem volt e három oldalon a várnak körfala, mit a sziklaszál függélyessége miatti megközelithetlenség fölöslegessé is tett, s ősi várainknál többhelyt észlelhető gazdálkodási szempontból megelégedtek az egyedül megközelithető nyugati oldal megerőditésével, a mi itt igen hatalmasan volt védművekkel ellátva, mert a már önmagában is nagy akadályt képező átmetszésen belül hatalmas kapuvéd, roppant erős s föltehetőleg magas falak zárták el a bejuthatást, s mindezek felett és egészen közelében ott emelkedett a hatalmas donjon, mely itt nem annyira végviszszavonulási pontul, mint inkább a várba való bejárat fedezésére, s másod sorban való védelmére épült. Én két képet melléklek a krizbai várról, egyik azt nyugat oldalról az átmetszéssel együtt egészen közelről mutatja; a másik pedig déloldalról bizonyos távolból, ugy hogy a vár sziklahegye egészen kivehető legyen.
Ismerjük már a krizbai várat épitészetileg, átkutattuk annak maradványait; de még hátra van történelmének földeritése és ez a bajosabb rész, mert ha vannak is róla későbbi időkről okmányi adalékok, de keletkezési korára nézve nem csak hogy teljes bizonytalanságban vagyunk, hanem a mi még ennél is roszabb, egy csomó hibás alapon felállitott vélemény által félre van vezetve a köztudat, vagy inkább közhiedelem.
A Sieb. Quartals-ben egy helyt az van följegyezve, hogy e vár falain régen az 1160-ik évszám volt olvasható.
Marienburg s utánna Philippi e várat is, mint a Barczaság minden várát, a német lovagok által épittetik, s állitják, hogy egyike volna a IX-ik Gergely pápa bullájában emlitett öt várnak; Marienburg vitatja, hogy ez és Feketehalom volt a lovagok első két vára akkor, a midőn a Barcza folyó volt birtokuk határa. Innen aztán lassan nyomultak elő és foglaltak nagyobb tért, a mikor második várvonaluk Földvár, a czenki, rosnyói, és Törcsvára lett volna, s végre utólagos terjeszkedésük korszakában Cruceburg (Nyién) volt utolsó és legerősebb váruk; de a már itt elősoroltak nem férnek be a pápai bulla öt várának keretébe, s más részről tudjuk, hogy a lovagoknak csak fa várak épitése volt megengedve, s a hogy e tilalmat átlépve, legelőbb Cruceburgot épitették kőből, a király azonnal rájuk küldé sergét és váraikat lerombolá. Később ugyan kibékült, s még kővárak épitését is megengedte, de ez engedélyt nem volt idejük igénybe venni, mert másfél év mulva véglegesen kikergette őket, s váraikat földig romboltatta. Mindezekből az következik, hogy a német lovagok emlékét emelni vágyó azon jó indulat, mely Höltövény vára épitését is nekik tulajdonitja, alappal nem bir, mert a német lovagoknak kővárat épiteni tiltva volt, s mert, ha ily hatalmas, s a hadászat akkori állapota mellett bevehetetlen várral, sőt a fennebb nekik tulajdonitott hét hatalmas várral rendelkeztek volna, akkor nem lehetett volna oly könnyen szüröket a Barczáról kitenni, hanem évekig oltalmazhatták volna magokat; e szerint a német lovagok általi épittetése nem egyébb alaptalan föltevésnél.
Van egy másik szász állitás, a mely valamely Helsdorfban lakott szász hős által épitteti e várat, melynek e rege alapján adtak a szászok Heldenburg nevet, csakhogy ennek még kevésbbé van alapja, mert a szászok közt soha sem volt oly hatalmas ember vagy hős, a ki egy ily várat épithetett volna, annál kevésbé lehetett ilyen egyik félreeső faluban, s az a helsdorfi hős, kit a templom ajtaja feletti domborműből okoskodtak ki, nem más mint egyik királyunknak kezében jogart (nem buzogányt) tartó alakja.
Van egy mind ezeknél meszebb felható magyar hagyomány, a mely a Várhegy háta mögötti Bálványostetővel összefüggő oly föltevést hoz előtérbe, mely szerint ezen vár is egyike lett volna azoknak, hová az ős hithez ragaszkodó székely őseink a szt. István alatti keresztyén erőszakoskodások korszakában visszahuzódtak és bálványaiknak vagy ősi nemzeti isteneiknek áldoztak a szomszéd Bálványos tetőn, mind addig, mig a királyi sergek reájuk csapván, hosszas ostrom után hódolásra és a keresztyén vallás fölvételére nem szoriták. Azonban ez is csak föltevés, bár ez és a Bálványosvár épitészete közti felötlő hasonlatosságot, némileg föl lehetne e nézet támogatására használni.
Szeli krónikájában azt irja, hogy a törcsvári, krizbai és apáczai várat is Nagy Lajos épitette a határszél védelmére, s azok közelében székely határőröket telepitett. S legvégül van Krizbán két, e vár építésére és multjára vonatkozó igen érdekes néphagyomány, egyik azt állitja, hogy e várat egy Veres Mihály vagy Dezső nevű gazdag ember épitette s róla Veres-várnak is hívták; az ennél sokkal érdekesebb másik hagyomány a következő:
„Messze, régi időkben Hidvégen egy Nemes Mihály nevű roppant hatalmas és gazdag székely főur lakott, oly gazdag, hogy maga sem tudta arannyal tömött bivalybőreinek számát; de mivel akkori háborús időkben Hidvégen kincseinek bátorságos helye nem volt, azért ezen sziklaszálra várat épitett, s oda hordatta fel azokat, s mihelyt egy másik ily bivaly tele ette magát arannyal, azonnal felszállitotta bevehetetlen erős várába; ő maga is legtöbbet ott lakott, mignem halálával utódai elvesztegették roppant kincseit s várát elhagyván, az omladozni kezdett; majd a király ujból fölépitette s megraká katonáival, hogy azok onnan az ellenséget szemmel tartsák.” Eddig megy a rege s bizonyitványul felhozzák, hogy még most is látszik egy Hidvég felől a várhoz felhuzódó felhagyott út, melyet még ma is Nemes Mihály uram útjának neveznek. Én azt hiszem, hogy e regében és Szeli állitásában van a historiai valóság, mert tudjuk, hogy a keresztyénséggel egyszersmind a hübériség is belopta magát hazánkba, mikor előbb a főpapok, s utánuk a főbb nemes családok várakat kezdtek épiteni, nem annyira a kül ellenségtől való félelemből, mint inkább hatalmaskodásuk és nép feletti zsarolásaik támpontjául. Ez időből keletkeznek a hazánk bérczeit koronázó sasfészkek legtöbbjei és sok valószinűség van abban, hogy a Hidvégen lakott Nemes családnak, – melynek őse Akadás Vincze 1252-ben egy egész kis vidéket nyert – volt, és kellett is lenni egy oly családi várának, honnan lázongó alattvalóit fékezhette, magát, családját és kincseit biztonságba helyezhette. Azért én igen is hajlandó vagyok hinni, hogy e vár a Nemesek ős családi vára volt, erre nézve fontos bizonyitványnak tartom a most is meglevő Nemes Mihály uram útja elnevezést, mert a helyelnevezések – a mint már számtalanszor meggyőződtem – hét-nyolcz századon át sem változnak.
Továbbá azt is hiszem, hogy később a Nemesek elhagyták ezen kényelmetlen és bajosan megközelithető sasfészküket, s hogy I. vagy Nagy Lajos akkor, midőn az előre nyomuló török ellen hazánk szélein védvonalról kelle gondoskodnia, ez erős fekvésű várat is e czélre hasznositá, s annak elhanyagolt falait kijavittatván, abba királyi várnagyot helyezett, s a vár közelébe (Krizbára) székelyeket telepitett, hogy azok háború idején a várőrséget képezzék. Éppen nem lehetetlen, hogy Lajos király a vár e kiigazitását a krizbai gyarmatot ide vezető s a néphagyományban élő Veres Dezsővel eszközöltette, kinek fiával, vagy testvérével Veres Péter királyi főlovászmester Tamás fiával nem sokára mint Höltövény vára egyik parancsnokával találkozunk.
Hogy pedig ez nem csak föltevés, hanem valódi historiai tény, arra okmányi bizonyitványunk is van, nevezetesen éppen Lajos király Visegrádról 1341. márczius 12-én Miklós erdélyi vajdának és személyesének igy rendelkezett, hogy „Wass Miklós és Lászlónak, kik János fiai és Emich unokáji, s kik Brassó vidéki Höltövény (Höltewen) királyi várunkba vannak elfoglalva, azt fenntartják és lakják, nemkülönben Veres Péternek, ki, mint főlovászmester mellettünk van, valamint Achyl Lőrincz és János, nemkülönben Veres Tamás, fennebbi fiának mindennemű pereiket, mig Erdélybe mennénk, függőben tartsátok*. Ebből tisztán látszik, hogy Wass Miklós és testvére s Veres Tamás mint várnagyok voltak a már akkor királyi várak sorában szereplő Höltövény várában, körülbelől hogy a csak két évvel előbb lázongott barczavidéki szászokat szemügygyel tartsák.
És Nagy Lajos korában gyakran találkozunk Heltvén vára nevével; igy 1350-ben ez erőd várnagyjai több szász falu dézmáját elfoglalván, az ellen a szászok érzékeny panaszt emeltek, minek következtében 1351-ben Heltvén vár várnagya Törcsvárra tétetett át; 1364-ben Lajos király a höltvéni várnagynak megrendelé, hogy a szászok jogtalanul lefoglalt dézmáját adja vissza, 1377-ben pedig, a midőn a 13 szász falut Brassóhoz csatolta, Ujvár (Törcsvár) és Heltwen várnagyjaihoz rendelkezett, hogy a brassaiakat kiváltságaikban megtartsák és másokkal is megtartassák. Ugyanezen odacsatoló okmányban nyomatékosan hangsulyozta azt is, hogy Törcs- és Höltövény váraiba (in castrum Heltwen) várnagyokat, ispánt és birót mindig a király fog tenni tetszése szerint, magyart vagy németet*. Tehát e várak parancsnokai akkori időben törvényhatósági és igazságszolgáltatási jogkörrel voltak felruházva, s azt a királyi várakhoz tartozó 9 magyar falu felett gyakorolták, mert különben ispán és biróra mi szükség lett volna?
Höltvény vára mint királyi vár, tekintélyét és hatáskörét még egy századig megtartá; nevezetesen Mátyás király korszakában 1437-ben a medgyesi országgyülésen akkori erdélyi vajda Lábathlany János nov. 26-án Miklósvárszéknek Sepsiszék haalmaskodása ellen kiváltságlevelet adott és annak végén Heltwen, Törcs- és Királykeve nevű királyi várak (castri regales) várnagyainak elrendelte, hogy Miklósvárszéket nyert jogaiban megtartsák és másokkal is megtartassák, sőt ha kell, fegyverrel is oltalmazzák*. 1460-ban Mátyás király Törcs, Királykeve és Heltevény királyi várak élelmezésére a brassaiak censusából 100 arany forintot utalványozott*. Előfordul még Heltwen vára 1477-ben egy Földvár és Brassónak adott kiváltságlevelében mint oly vár, hol a fiscus emberei laknak*, s ez utolsó tudomásunk Höltvényváráról, mely azóta teljesen letünt az események szinteréről, ugy, hogy még neve sem fordul elő többé. Nem lehet tudni, hogy azt valamely török dulás rombolta-e le, vagy hogy egyszerüen felhagyták. Én az utóbbi esetet hiszem, mert a török 1484-ben, mig Mátyás király Bécs ostromával volt elfoglalva, s 1493 októberében az élhetetlen Ulászló alatt tett ugyan a Barczára beütést, de mindkét alkalommal rövidebb ideig volt ott, hogysem várostromlással foglalkozhatott volna, s ha Höltövény várát ellenség dulja fel, az bizonynyal sokkal hosszabb ostromot és harczot igénylett volna, hogysem annak a történelemben nyoma ne maradott volna. Igy tehát valószinű, hogy az mint igen bajosan megközelithető és félreeső helyen fekvő vár, egyszerüen felhagyatott az erdélyi nemzeti fejedelemség megszilárdulásakor, a midőn többé ellenséget nem keletről, hanem nyugatról vártunk*, midőn a török többé nem ellenségünk, hanem barátunk- és támogatónkká lett. Elhagyatott a vár s a hozzá tartozott Krizba Törcsvárhoz csatoltatott, mely ez időben egyedül maradt meg a Mátyás király korabeli három királyi várból. Az elhagyatott, a tulélt, a hivatás nélküli vár lassanként elomladozott, s mint feljegyeztetett, nem egyszer vált rablók tanyájává*, kiknek szomorú emlékezetét a várösvénytől jobbra eső tolvajok kutja még most is fenntartja. A védvonalból kiesett vár elomlott, de még sem lett oly tünékenynyé, mint társvára Királykeve, melynek ma már holfektét sem tudjuk biztosan meghatározni; nem, mert Höltövény várának fennmaradtak neve mellett tiszteletet parancsoló romjai is, hogy az utókor előtt kőbetüikkel a mult titokteljes eseményeiről regéljenek, hogy legyen egy kőokmány, mely a szegény elnyomatott krizbai nép szabad voltáról szembeötlően nyujtson bizonyitékot, mert királyi várak őrizetét képező faluk lakói soha jobbágyok nem voltak és nem lehettek.
Bevégeztem Höltövényvárának ismertetését; még le kellene irnom a várhegyről feltáruló nagyszerű kilátást, mely nem sokat enged a czenktetői körlátványnak, sőt ahoz sokban hasonlit, csakhogy itt megforditott sorrendben tünnek fel a tájrészek. A mi ott a háttér költői homályában látszott, itt előtérbe lép, a mi ott a közelben volt, az háttérbe nyomul. Igy a határszéli havasok a távol kék leplébe burkolódznak. A rosnyói völgy, mely onnan csak részben látszott, innen egészen fenekeig feltárul Rosnyó büszkén trónoló fellegvárával, de a Bucsecs és Királykő felett győzedelmeskedik a közibök tolakodott Kotla, mely közel volta miatt azokon túlmagasul. Brassó, Hétfalu egy távol elmosódó képletté olvad; de helyettük a Barczaság legtöbb helysége ódon templomváraival előtérbe lép, valamint Erdővidék is, mely a Czenkről a távol ködleplével burkolta el magát, itt a közvetlen előtért foglalja el, s ott a Barcza vizadójától felgyarapodott Olt partjain sorakoznak ódon templomváraik körül Bölön, Nagy-Ajta, odább Miklósvár, Köpecz és Bardoczszék sürű falucsoportozatja, felette a Hargita mint roppant egyháznak légi kapuja emelkedik föl, melynek márvány kapuzatát az almási barlang sziklanyilata képezi; odább a Hatod, Piliske és a fogrovátkosan kicsipkézett Csomág, mig az ellapuló Veczer fölött a háromszéki határhavasok azurkék lánczolata huzódik el.
Ez rövid körvonala a Höltövényvárból feltáruló kilátásnak, a mely nagyszerüleg lesz kiegészitve, ha a várhegy háta mögött fölemelkedő Bálványos tetőre fölléptetünk, mert onnan Fogaras vidéke tünik fel roppant havas tömkelegével és ezek alján az ide került Oltnak nagyszerű völgyülete Gáldtól le egészen a verestoronyi szorosig. E munka 3-ik kötetében a Rikán és rákosi szoroson átvonuló Kakasbarázda nevű titokteljes töltést elkövettem az ürmösi erdőkig, azt a krizbai havason annyival inkább feltalálni hittem, mert Lenk is geographiai Lexiconjában (I. k. 51. lap) azt mondja, hogy a vledényi hegyeken egy ilyforma, a határszél felé irányuló sáncz vagy töltés van; egy öreg vadász olyformát mondott nekem, hogy a krizbai havas Bálványos csúcsa körül ő is látta e töltést; én azonban azt fölfedezni nem tudtam; de ebből nem következik, hogy ne lenne meg, mert az időből kifogyván, e havast alaposan át nem kutathattam, s igy egy utánam jövőnek marad fenn ama titokteljes töltésnek e tájon való nyomozása. Mielőtt innen távoznánk, még e hegység földtani viszonyai fölött kell rövid szemlét tartanunk. A hegység talapzatául szolgáló krizbai özön-emelvény, a krizbai havas alján agyagos özöni homokkővel érintkezik, melyben Magyaros felé az árapataki és erősdi hegyekben mutatkozó csigakövületek nagy mérvben fordulnak elő. A homokkő fölött eocengyüleg jut uralomra, melyet fenn az ormoknál jura-mészkő vált fel; a várhegynél van a két kőzet találkozási pontja, mert mig a várhegy délkeleti oldala e gyülegből áll, addig a várhegy nyakánál már a jura-mészkő jön elő, mely a rákosi szoros felé huzódva Héviz és Bogáthnál bazalt- és bazalt-tuffal érintkezik*. Különben Krizba havasa, mely Erdély egyik legérdekesebb geologiai talaját képezi, kellőleg észlelve még nem volt. Most leszállunk a büszke havasról, hogy a barczai magyar faluk utolsóját, Apáczát meglátogassuk.
| XXVII. Krizba és Apácza környéke. | TARTALOM | Veresmart. |