IV. Csík-Szereda.

Csík-Szereda fekvése, szabadalmai, fejlődése, czímere, vására, multja. Mikó várának, Mikó uj várának és Szereda várának története. Mikó Ferencz emléke.

Csik-Szeredába, Csikszéknek ezen egyedüli városába értünk, mely Szereda és Martonfalvából alakult. 111,000 lakossal biró vidéknek egyetlen központi városáról levén szó, mindenki joggal feltételezheti, hogy egy csinos városba lép s ily feltevésre még a távolból való tekintet is feljogositja; pedig az ily várakozással ide jövő nagyon fog csalódni, mert Szereda egy oly gyarló kicsiny helység*Lakóinak száma az 1000-et nem haladja meg. , melynél nagyobb s városiasb küllemmel biró falu Csikban akárhány van. Az egészet két utcza alkotja, melyek egyenes szögben találkozva az egésznek egy T alakot adnak, az északról délnek tartó utcza déli végénél van a vár, e körül a volt határőri ezredek csinosabb tiszti lakjai*Ezek csinos emeletes köépületek, s bár nemzeti tulajdont képeznek, a Bach-rendszer alatt jogellenesen lefoglaltatván, laktanyákká változtattak át.. A keletről nyugatnak tartó másik utcza nyugati végénél van a város (egyetlen, s nem nagyon diszes) temploma*Szereda még egyházilag is alárendelt helyzetben volt, egész 1751-ig Várdotfalva leány megyéje levén, ez évben válik el s lesz önálló egyházközséggé. (Lásd Benkő K. Csík, Gyergyó és Kászon 9-dik lap.), ezek közt pedig apró földszintes, deszkával fedett házikók*Az egész városban az emlitett tiszti lakok kivételével alig van 4 emeletes ház, azok is az ujabb időben épültek. , csak néhány kisszerü bolt, néhány iparos és sütöczég s a sok korcsmát jelölő gyalult forgácsczég sejteti, hogy városban vagyunk. – A mint jelene igénytelen e városnak, ugy multjáról se sokat tudunk.

Timon Oppiduum Mercuriumnak nevezi; Benkő Szereda nevét onnan származtatja, hogy az első oda települők szerda napon kezdették kunyhóikat épiteni, valószinübb, hogy neve szerdán tartott hetivásáraitól*Szeredának 4 országos sokadalma van (ezek tartatnak farsangon, pünköst előtt 10 nappal. Margit és sz. Mihály napján) s nevezetesek marhavásáraikról, főként a Margit napi juh vásárairól, mikor a havasi berszányok is megjelennek, s sz. Mihály napi lóvásárairól. Heti vásárait – melyek barom vásárral vannak egybe kötve – most is szerdanap tartja. származik. Hogy várossá mikor lesz, arra vonatkozó semmi adattal nem birunk, hogy 1558 előtt már város volt, kitetszik Isabella királynőnek ez évben kiadott védleveléből*Isabella ezen szabadalom levele kelt 1558-ban Tordán. Urszine változása utánni pénteken, aláirva a coregens János Zsigmond által. Az egész okmányt közli Benkő Károly „Csík, Gyergyó, Kászon” czimü Kolozsvártt 1853-ban megjelent m. 4–6 l.) melyben városnak czimeztetik Oppidum Zereda néven, 16 kapuval van az 1567-diki regestrumban is (lásd a Századok 1869-ki folyamában) bejegyezve. Isabella lakóit minden adók (a portait kivéve), tizedek és kilenczedek alól kiveszi. Ily menteségükben a nemzeti fejedelmek legtöbbjei megerősitík*Megerősiti és helybenhagyja Rákóczi Zsigmond 1606. nov. 14-én, Báthori Gábor 1608-ban máj. 10-én maga és Kendi István aláirásával ellátott okmányban. I. Rákóczi György 1635. dec. 19-én Kolozsvártt maga és Markosfalvi Márton aláirásával kelt okmányban. II. Rákóczi György 1649. oct. 30-án Beszterczén maga és Horváth János aláirása alatt kiadott okmányban. Végre ezek mindenikét átirja és megerősiti Apafi Mihály radnothi táborából 1670-ben jul. 10-én maga, korlátnoka Bethlen János és Lugosi Ferencz titkár aláirása alatt kelt szabadalomlevélben, mely következő évben Lázár István főkirálybiró elnöklete alatt tartott közgyülésén Csíknak kihirdettetett, s jelenleg eredetiben megvan a csík-szeredai levéltárban., Rákóczi az ottani csizmadiaczéhnek egyedárusági kiváltságot ad*Nevezett czéh szabadalom-levele kelt Beszterczén 1649-iki nov. 4-én a fejedelem és Horváth János aláirásával. Közli egész terjedelmében Benkő Károly Csík, Gyergyó és Kászon 10–17-ik lapján. Ebben idegen, czéhen kivüli mesterembernek a városba és egy fdnyi távolra környékén való letelepedése tiltva van, ugy az ottani vásárokon való megjelenése is; bőrt sem szabadott másnak eladni, de ezen egyedárusságuk nem sokáig tartott, mert az 1655-ki országgyülés (Comp. Const. P. V. edict. XXIX.) ezzel szemben kimondja: „Mivel a Csík-Szeredában lakó csizmadiák a tartomány szükségleteit fedezni nem tudják, megengedtetik, hogy más idegen mesteremberek is Szeredába és a falukra települhessenek s mesterségüket folytathassák stb.” . Mind ezen kedvezmények a szerencsés központi fekvése mellett, hogy nagyobbra és jelentékenyebbre nem fejlődött, azt bámulhatjuk; de indokolni nem tudjuk.

Minden esetre nagy befolyással birt erre az, hogy Csík székháza a szeredaiak ellenkezése miatt nem itt, hanem Somlyón épült, s még inkább azon sajátságos szokásos örökösödési törvény, miszerint ha valaki a szeredai háztulajdonosok közül elhalt, s a városban nem lakó örökösei közül oda valaki rögtön be nem ült, akkor a ház a városra szállott, távol lakó rokonainak minden joga elenyészvén, a tanács azt elajándékozta, kinek akarta, leginkább a tanács tagjai- vagy azok rokonainak. Ezen, sehol másutt nem létezett, s itt is csak a százados gyakorlat által érvényesült örökösödési törvény a város kifejlődésére gátlólag hatott, a mennyiben az idegenek oda települhetését korlátozta.

Czímere szivből kinőtt három nefelejcs, mellett C S, pecsétjén is ez van: „Sigilvm Oppidi Csik Szereda” körirattal.

A hagyomány azt tartja, hogy Szereda a szomszéd Taplocza és Zsőgőd (faluk) területén épült, határa is azokéból szakittatott ki, de oly fösvényen, hogy az alig haladja meg a 200 holdat. Martonfalvának épen semmi határa nincsen, azért az 1567-i regestrumban Zsőgőddel egy rovatba iratott 20 kapuval. Ezen hagyományt támogatja azon szokásos, Apafi Mihály által megerősitett*A szeredaiaknak a taploczai és zsőgődi határra való legelési és azok erdeire való beerdőlési jogát – mellyel emlékezet óta mindig birtak – megerősiti és elrendeli Apafi 1674. sept. 12-én Radnothon kiadott levelében. , Teleki Mihály és Mikes Kelemen székelyek generálisa által is érvényre emelt, törvény*Ezen beerdőlési és legelési jog miatt villongás történvén 1685-ben, Teleki Mihály és Mikes Kelemen székelyek generálisa volt kiküldve, kik a dolgot kikutatva, ez év febr. 15-én kiadott határozatukban (mely a szeredai levéltárban eredetiben megvan) a szeredaiak beerdőlési és legelési jogát jogérvényesen megálliták., mely szerint Csík-Szereda és Martonfalva lakóinak legelési és erdőlési joga volt nevezett két falunak határain*Hanem ugy látszik, hogy a fejedelmi biztositás daczára is ezen belegelési és erdőlési jogban zavarva voltak a szeredaiak, mert nem sokára kérelmet adnak be a kormányszékhez, hogy bár Szereda, Zsőgőd és Taplocza határán épült, minek következtében azoknak határában legelési, erdeiben beerdőlési joggal birtak, s bár e jogukat Apafi Mihály fejedelem és a Teleki Mihály és Mikes Kelemen határzata is biztositá, mégis nevezett faluk a szeredaiak marháit behajtják stb. Továbbá elmondják, hogy a nemes szék tisztsége sanyargatja a várost, régi időkben vásárai fele jövedelmét a széknek azért engedte át a város, hogy a szék szükség esetében a városnak brachiumot adott, s bár most ez megszünt, a szék mégis részt követel a vásárjövedelemből. Fel van emlitve az is, hogy Ali pasha dulásakor minden privilegiumaik elégvén, nem védhetik magukat; azért a kormányszék védszárnyai alá helyezik magukat s védelmet könyörögnek, mert különben kénytelenek lesznek az inség miatt szétoszlani. (E kérvény megvan eredetiben Mike gyüjteményében kelet nélkül; de tartalmából ki lehet venni, hogy az a Teleki és Mikes kiszállása után nem sokkal, a 17-ik század végén kelt). .

Csík-Szereda tanácsa 1 főbiró, jegyző- és 12 tanácsosból áll. 1848 előtt fizetésük oly korlátolt volt, hogy az a főbirónál is alig ment 20 vfrtra; de teendőjük se sok volt, mert a fegyverfeladáskor keletkezett katonai kormány a katona-lakosokat a tanács hatásköre alól kivevén, szoros értelemben vett tanácstól függő városi polgár nagyon kevés volt. 1848 eltüntette e viszás helyzetet s a város minden lakóit egy kormányzat alá egyesité. Ekként szerveződött 1861-ben is.

Timon*Imago ant Hung. C. XV. Ptolemeus „Amutriumát” keresi Csik-Szereda helyén, s azon sejtelmét fejezi ki, hogy Mikó vára e város romjaiból épült volna; de ez csak olyan minden történeti alapot nélkülöző feltevés, minőt Timon atyánál számtalanokat találhatunk, azért mi tovább nem is foglalkozva Szeredával, Mikó vár ismertetésére térünk át.

Ez nem igen érdemli meg a vár elnevezést, mert nem egyéb mint egy négy bástyás, sánczczal körülövedzett, erőditett kastély, melyet VI. Károly uralma alatt Steinville épittetett, s mely bár utóbbi időkben föld-mellvédekkel s szögerődökkel láttatott el, mégis semmi hadtani fontossággal nem bir, mert térhelyen feküdvén, a közeli dombok uralma alatt van s onnan öt percz alatt halomra lőhető, – daczára ennek mégis oly féltékenyek e kastélyra az ott lakó őrizet tisztei, hogy idegen oda csak nagy kérelmezés s hosszas teketóriával nyerhet bebocsátást; azért mi belsejét meg sem láthatók, hanem a közeli dombról észrevétlenül lelopott képét ide mellékeljük. De nem is annyira a jeleni, idegenek által a nemzet fékezésére épitett, szeredai vár, (most igy hivják) mint az annak helyén állott régi Mikóvár története érdekel minket: és hogy annak multját felderitsük, hogy az ahhoz kötött emlékeket felelevenitsük, hogy annak történetét összeállitsuk, abban sem az offizier urak, sem a vár felvonó hidja, sem azok a kikacsintgató ágyuk nem gátolhatnak.

A csík-szeredai vár keleti látképe.

A mostani várkastély helyén állott Mikóujvárat 1611-ben Mikó Ferencz, Csík, Gyergyó és Kászon főkapitánya épiti. De hogy már azelőtt annak helyén vár volt, melyet csak kiujitott vagy a melynek romjaiból épiti Mikó Ferencz e várat, az már a Mikóujvár elnevezésből is kitünik; de ha egy kissé a történet poros leveleit felhányjuk, akkor ezt okadatolva is bebizonyithatjuk, kimutathatván azt is, hogy e helyen három különböző korban épült vár létezett.

Hogy Mikó Ferencz Mikóujvára helyén egy más régi vár állott, kitetszik abból is, hogy Várdotfalva várhoz adott, várhoz tartozó falu volt, mely a Carolina descriptio szerint 300 öl fát és egy 4 ökrös szekeret tartozott a Szereda feletti várnak kiszolgáltatni. A vár elpusztultával e várterület lakói visszaszálltak a fejedelemre (mint fejedelmi várhoz tartozók) s „fejedelmi csíki jószágnak” neveztettek (1592. gyulafejérvári országgy. VI. czikk*Az ily várterületek Liberbaronátusságok, s a megyei hatóság alól ki voltak véve, de mivel sok visszaélésre és surlódásokra adtak okot, az 1630-i gy.-fehérvári országgyülés, kivéve a fogarasit, eltörlötte. .

Tehát aziránt, hogy itt régen Mikó Ferencz előtt vár volt, tisztában lennénk, hogy pedig miféle és ki által épitett vár volt? arra a csíki krónika ad utmutatást. Ugyanis 1063-ban Sándor István a csángók Dutka Vaszul (Basil) nevü vezérével hadakozván, midőn már sergei gyengülnének, egy Mikó nevezetü ismeretlen 200 fegyveressel segélyére érkezik s a csángókat kiverve, Sándor Istvánt megszabaditá, mely szolgálataiért Sándor István megengedte, hogy hadnagyságot állitson; igy épité a maga nevéről nevezett (ma is fennálló) Mikóvárat.

László király Mikónak hős és nemes tettéről értesülvén, a Hét-Erdőn tul gazdag örökséggel ajándékozta meg, szék-századossá lett, ő, valamint utódai nemesi titulust nyertek, s annyira kedvébe esett László királynak, hogy midőn az Erdő mögötti földet járván, Vacsárkon tuli föld uránál, Istvánnál lenne, ennek Szilvási Erzsébettől való leányát Katát, Mikó fiának, Pálnak adta feleségül, sőt lakadalmánál széles jó kedvében maga is áldomást ivék a nemzet poharából.

Ebből kitünik, hogy ez a hős Mikó az első ott levő várat a XI. században épité, ki az, hogy e vár a csiki krónika irásakor 1533-ban még ép és virágzó állapotban volt. Hogy mikor dulatott fel, nem lehet tudni, feltehető azonban, hogy a János Zsigmond vagy Báthori Kristóf alatti zavarokban kitört lázongások alkalmával rombolták le a székelyek*Szabó Károly Uj m. muzeum 1854. I. k. 271–272 l. 1595-ben a szabadságuktól megfosztott székelyek fellázadtak s ide gyültek, de a fejedelem vezére Ravazik György szétverte, sokakat megcsonkitott, kivégeztetett, mint Istvánfi 30-ik k. mondja. Nem lehetetlen, hogy a vár is ekkor romboltatott le. .

Már most jöjjön tisztába a Mikóujvárat épitett Mikó Ferenczczel, kiről Kunics*Dacia, Sic. p. 51. és Mikola*Hist. Gen. Trania. p. 56. azt állitják, hogy Bethlen Gábor kocsisból tette urrá, s mint ilyennek a fejedelem épitette e várat, a hálátlan az odaszállott fejedelmet mégis meg akarta mérgezni, mi felfedeztetvén, őt magát veszté el, sőt a megharagudott fejedelem várát is széthányatá. Hogy pedig ez alacsony ráfogás és jezsuita találmány, eléggé bebizonyitotta Kemény József*Uj magyar muzeum 1854 I. k. 150 s köv. lap. . Mert Mikó Ferencz e kor kitünő emberei közé tartozott. Bethlen Gábor csiki főkapitánysága alatt csiki alkapitány volt, azután főkapitánynyá levén, mivel e székben jószága nem volt, Bethlen Gábor mint fejedelem a szeredai fejedelmi jószágot adományozza neki; hogy pedig Mikó mindvégig kedves és kegyelt embere volt a nagy fejedelemnek, kitünik abból, hogy Bethlen Gábor még halálakor is végrendeletileg sok ajándékot rendel Mikónak adatni, sőt Bethlen Gábor halála után is szerepel*I. Rákóczi alatt Mikó Ferencz a tordai sóvágók közötti viszály elintézésére küldetik ki, már ekkor is tanácsnok, kincstárnok. Csík, Gyergyó és Kászonszék főkapitánya, 1632-ben a portán is járt követségben (Katona Hist. Crit. XXXI. p. 571.) Végre meghal Fehérvárt 1635-ben. (Kemény János.) . Rákóczi szintén kegyelte ezen unitarius főurat, s halálakor (1635. jul. 15-én) a fejdelem rendeletéből a fehérvári templomban temettetett el. (Erd. Töt. adat. 5. k. 209. l.)

Mikó Ferencznek fejedelmi pompával történt eltemetését a fennebbi adat mellett igazolva találjuk Bodoki Mikó Miklós naplója által is (megvan Peselneken Jankó András urnál eredetiben), hol a 8-ik lapon ez áll: „1635. agust. 28-án temették el Fehérvárt Mikó Ferenczet a kis templomban nagi becsüilettel az Fejedelem, Fejedelem aszoni, Erdeli országnak az szini mind ielen volt akkor”: mely keveseknek jutott végtisztesség fényesen czáfolja meg azon roszakaratu állitást, hogy Mikó Rákóczi életére törvén, utolsó éveiben kiesett volna a fejedelem kegyéből.

Mikóvár sem dulatik fel, hanem azután fiára, Mikó Józsefre száll, ki gyermektelen halván el, a vár visszaszáll a fejedelemre I. Rákóczira, de ugyanő visszabocsátja 1637-ben Mikó József özvegye, Macskási Ilonának, ki másodszor Domokos Tamás csíki főkapitányhoz ment férjhez. Ez a Domokos 1657-ben elkisérte II. Rákóczit lengyelországi kalandos hadjáratára, hol tatár fogságba esvén, kiskoru gyermekeinek tutora, Apor István lakik e várban.

A II. Rákóczi és Barcsai trón feletti harczaiban 1660-ban a Rákóczival tartó Apor István elfogatván, Görgény várába záratott, mikor a szeredai vár Kálnoki Mihályra bizatott; de Kálnoki erőszakoskodásával a székelyeket maga ellen haragitván, ezek a Görgényből megszökött Aporhoz csatlakoztak, a várat ostromolván, visszafoglalták s hihetőleg Rákóczi pártjára állottak.

Azért 1661-ben a törökök Mikóvárát bevették, s annyira feldulták, hogy midőn pár év mulva Domokos rabságából kiváltatva*Midőn még a csík-szeredai taraczkokat is eladták, hogy váltságdiját kicsinálják (Gróf Lázár-család okmányaiból.) hazájába visszatért, régi fényes várának csak romjait találta. Felépitni nem volt ideje, mert Béldi Pállal tartván, kénytelen volt ujból kimenekülni s 1679-ben Fehérvárt notáztatván, Mikó-Ujvár feledett rom maradt*A Lázár-család okmányaiból az tetszik ki, hogy ekkor árváinak tutora Petki István volt., mignem 1714-ben gr. Steinville István császári tábornok romjaiból ezen mostani várat épité, mely Szeredai vár nevet kapott*Kemény Józs. Uj m. muz. 1854 I. k. 152 s köv. l. . A régi történelmünkben szerepelt vár annyira eltünt, hogy annak még alakjáról sem tudhatunk semmit; egy 1654-ki összeirásból*Ez összeirás megvan a szék levéltárában. legfölebb azt vonhatjuk ki, miszerint az annyira diszes és fényes volt, hogy egyik bástyáját Aranyos bástyának nevezték.