Soha példát nem hallottunk olyat, mint nálunk, hogy a Boldogasszony képe sírjon, víz s vércsöppökkel könnyezzen; és annyiszor s oly nyilvánvaló következendő jelekkel híresedjen. Hátha ezek a csöppek és gyöngyök muniunt et ornant, ékesítik az egész hazát, és erősítik, mert mindnyájan, és az egész keresztyén Európa, ahová ennek híre terjed, azt mondják, ami írva van: Non fecit taliter omni nationi; azt kiáltják: Ecce, quomodo amabat! Ímé miképpen szerette ezt a népet! Nem cselekedett így egy nemzettel is, akit boldognak mondanak a földnek minden nemzetségi, azoknál nem sír; ezt a földet áztatja. Isten itíleti nagy mélység! A pócsi Boldogasszony képe eleibe magok a felséges urak kijöttek és királyi pompával s készülettel békísérték Bécs várába, és ott, abban a fejedelmi templomban soha egy könnyet sem ejtett; és itt a Tisza mellett ugyanazon pócsi szentegyházban, amely új képet helyébe tettek, az ismég könnyezett, következendő jelekkel: ki volt az Isten tanácsosa, aki ilyen titkokhoz hozzászóljon, miért itt, s amott nem? Miért akarta a mindenható Isten magát áldozatokkal tiszteltetni itt, s másutt nem? maga szívét és szemeit függesztette ilyen helyhez, és máshoz nem? Itt szól az Isten, itt csudákat, jeleket cselekeszik, más helyen nem? Azért-e, hogy itt nagyobb hitet talál, mint amott? avagy ezt a helyet akarta választani és a gratiák hajlékával megdicsőíteni? hogy oda gyűlnének, akik nyavalyájokban gyógyulást, kétségekben jó tanácsot, keservekben lelki vigasztalást, nagy szükségekben segedelmet, melyet a föld nem adhat, nyerni kévánnak. Nem is csuda, ha az Istennek bűnös népei oda folyamodunk, oda gyűlünk és sietünk, ahol bízunk, s ahonnét mások megtérvén, magasztalják, hirdetik Istennek nagy dolgait, melyeket láttak; mert miképpen az emberek lakóhelyül örömösebb választják magoknak az olyan helyet, ahol egészséges levegőég szolgál, szép gabonatermő a föld, tiszta kútforrások, patakok, ligeterdők, arany, ezüst bányák és a pénznek bővsége vagyon. Izrael népe a tejjel, mézzel folyó igíret földjére alig várta, hogy béjuthasson egyszer; nemkülönben, látom, udvarokból, palotákból, várasokból, falukból minden rendek odagyűlnek, ahol bíznak, ahol látják a Boldogságos Szűzanyát, hogy az ő irgalmasságának emlőjét engedi bővebben szopni az igazaknak és bűnösöknek, ahol ő sír és sok lelki földeket öntöz; ő könnyez, ő izzad; és sok szívek tövisit, sok nyakak malomkövét elhányja; ő vércsöppökkel áztatja az oltárt, és a tolvajok barlangjából sok hajlékokat Istennek felszentel; őtet egy olvasóval tiszteljük, és nékünk bűnünk láncait elvágja; egy-két böjtöt fogadunk, és utolsó óránkra kegyelmet készít; látogatni megyünk az ő templomát, és nékünk a dicsőség kapuját megnyitja, aki Janua caeli. Most kérdjed okát az angyalokkal: Mulier, quid ploras?
Ha már Erdélyt, ha a Tisza mellékét, ahol Istennek sok bűnös fiai, leányai vagyunk is, nem is a körülálló sok tövisektől megszaggattatván, ha, mondám, itt akarta közöttünk irgalmasságinak bővségét felmagasztalni a csudákban és jelekben, ennek okát ki meri megkérdeni: Quare fecit Dominus sic terrae huic? Azért mert úgy tetszett, így akará a kegyelemnek és szent reménységnek Anyja bennünk, bűnös fiaiban nézni, nem azt, amik most vagyunk, hanem ami válhatik e földből, e sovány parlagból, ha ezt könnyeivel kezdi öntözni és nevelni, gyomlálni s ékesíteni, ha a jelek és csudák Tyrusban és Sidonban hallatnak: más színben öltözik az ő gyászából az Anyaszentegyház, sok tékozló fiak messze földről előkerülnek, sok elveszett juhok megkeresik a jó pásztort, annak vállai után sírnak. És bizonyos vagyok abban, hogy a Boldogasszony könnyei nem gonoszt, hanem jót, és nagy jót prófétáltak még eddig, mert annak sírási után szemlátomást épülni látszatott a hívek ájtatossága, az eretnekség fogyni és romlani, templomok virágozni, az igaz hit terjedni, erősödni, szaporodni, pokol kapuin erőt venni; egyszóval, mint a harmat után, mindenek újúlni.