Himnusz Szent Imre hercegről
Oh mily csodálatos,
ha szent biztosságban
megy át, aki fiatal,
a fiatalságon!
Bazilika szent kövén
a szent fiú térden
Isten előtt könyörög
könnyekkel szemében.
Mit áldozzon föl neki?
tűnődik szívében:
hol a kincs?… És hirtelen
hang zendül az égben:
„Legdrágább a tisztaság:
ezt ajánljad nékem!”
És az ifjú megveti
unokák reményét:
vágyja buzgón őrzeni
szüzessége fényét.
Fölgyújtja a mennyei
szerelem fáklyája.
Világi fényt nem keres:
nagyobb néz reája.
Mit neki a diadém
ingó glóriája?
Mit a földi feleség
ölelés-igája?
Herceg ő, de szívében
Isten katonája…
Nem kell néki hiúság:
csügg az igazságon.
Példa, hogy a hiúság
hogy csal e világon.
S az égi Király fia
a mienknek sarját,
így mutatva iránta
különös vonzalmát,
hogy a föld ármányai
szűz lelkét ne csalják,
elvitte, még mielőtt
szennyeink zavarnák,
örök honnal cserélve
múló birodalmát.
S nehogy egy csöpp folttal is
jegyezze a vétek,
hamar szegett fiatal
életének véget.
Babits Mihály fordítása
