Ének Szent Erzsébet asszonyról

Magyarország szép nemes csillaga,
Asszonyi rend tiszteletes taga,
Ki szentséggel hamar kezet foga,
És közöttünk fényessen villoga.
Királyoknak nevezetes neme,
Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme,
Kinek gazdag ára és érdeme,
Romlásunknak gyakran lőn védelme.
Ez a testben, bűnnek fogházában,
Élt a lélek nagy szabadságában;
Dicsőségnek magas pompájában,
Ült szegénység elvetett ruhában.
A kevélység felemelt tornyában,
Gyönyörűség szép aranytollában,
Mint a sárnak fekete porában,
Élt nagy szelíd alázatosságban.
Ahol sokan fogságba akadtak,
És halálra kötözve hányattak:
Ennek ott bév jutalmok adattak,
S szabadságra nagy kapuk nyittattak.
Bölcsességnek ez gazdag árosa,
Ama drága gyöngynek vásárosa,
Ki nagy sommát azért leolvasa;
Dicsőséggel fénylik most városa.
Nem lett kincsének ez tékozlója,
Sem uraságának megrontója;
Sőt asszonya, s hív takargatója,
Szép örökös tárházban lakója.
Két kezét a nagy munkára adta,
Ujjaival az orsót forgatta,
Szegényeknek ajtaját megnyitta,
S éhezőknek kenyerét nyújtotta.
Megíratott már nagy boldogsága,
Hirdettetik szép bölcs okossága,
Soha nem fogy el ő gazdagsága,
Mert mennyekben vagyon Asszonsága.
Asszonyoknak ez bölcs tanítója,
Özvegyeknek jó útmutatója,
Leányoknak nagy példaadója,
Mint légyenek kincsek takarója.
Országunknak drága szép plántája,
Őseinknek édes unokája,
Nemzetünknek fényes koronája,
Szent hitünknek gyümölcsös szép ága.
Dicsekedjünk ily fő nemzetünkkel,
Lelki jókkal tündöklő Szentünkkel,
Kit kövessünk bízvást életünkkel,
Hogy ővéle éljünk Istenünkkel.
Dicsértessék mennyben az Istenség,
Szentháromságban egyenlő szentség
Kit illet a hatalom és fölség,
Földön, mennyben egyenlő tisztesség.



Hátra Kezdőlap Előre