Budapest, 1849. június 11.
Buda ős várát az ifjú és virágzó Pest városa biztosítására fel kell áldoznunk; a vár falait tehát le kell rombolnunk, vagyis átalakítanunk annyira, hogy a vár jövőben egyhamar védelmi állapotba ne tétethessék.
Nehogy azonban Buda vára falainak lerombolása által egy a magyart elszomorító romhalommá váljék, sőt inkább nyájasabb és virágzóbb képet öltsön magára, szükséges: miszerint a várlerontási munkák előleges mértani és szintezési adatokra alapított terv szerint* vétessenek foganatba, mely terv egyszersmind az egész hegyoldal jövendő tetszékeny alakzatának és különösen az óriási Lánc-hídtól fel a Sándor-ház előtti térre vezetendő kényelmes kocsi- és gyalogút tervvázlatát is magában foglalja; mert csak egy ily terv alapján lehet a budai várfalak lebontása által Pestnek jövőbeni összelövetés elleni biztosítását a budai kopár hegyoldalnak szépítése és egy díszes, kényelmes és nagyszerű közlekedésnek megnyitásával egyhangzósba hozni.
Ez azonban eddigelé, fájdalom, nem történt, mert miképp ma nem csekély megilletődéssel a hely színén személyesen meggyőződtem, a várfalak összevissza lerontatnak, és az általuk tartott föld utánuk hányatik, s így az egész hegyoldal annyira feldúlatik, hogy azon később utat vagy bármit építeni tízszeres munkába kerülend.
Hogy ezen zavar tovább ne terjedjen, és a munka egy minden igényeknek megfelelő terv és műtani szabályok szerint eszközöltessék, szükséges: hogy annak vezetésével egy oly egyén bízattassék meg, ki az egész munkálatot minden tekintetben szakértőleg megítélve, célszerűen tervezni és tökéletesen létrehozni képes legyen.
Erre nézve az egész munka tervezése és kivitelének főfelügyelését Asbóth Sándor* őrnagy és vezérsegédemre bíztam, ki a kellő elméleti és gyakorlati képességeket bírja; és miniszter urat ezennel megkeresem, miszerint neveztem őrnagy úrnak e tekintetben mindenben segédkezet nyújtani, nemkülönben alkalmas egyénekkel az általa kívánandó számban ellátni szíveskedjék.