Padányi Bíró Márton
Majd négyezer egynéhányszáz esztendőkig óhajtozva várta Ádám, első atyánk, ezt az Isten fia megtestesülésének boldog idejét, várták az ő maradéki is, és nagy buzgósággal kiáltottak az Istenhez, mondván: Egek, harmatozzatok onnan föllyül, és a fellegek csöpögjék az igazat, nyilatkozzék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt. Oh, vajha szakasztanád meg az egeket, és szállanál le, szállanál le és vigasztalnád meg a halál árnyékában és az ördög fogságában kesergő emberi nemzetet.
De mindaddig foganatlan volt kívánságok, mindaddig haszontalan óhajtozások, míglen az istenfélő jámbor Joakim feleségének, Szent Anna asszonynak magtalan méhét tiszta szűz leányzóval meg nem gyümölcsösítette az Úr Isten, amely szűz bűn nélkül fogantatván és e világra születtetvén, aitatosságban, istenes erkölcsökben és minden tökélletességekkel fénylő szent életben nevelkedvén, megtetszett a Szent Háromságnak, úgy hogy minden teremtett állatokat dicső szentséggel megelőzvén, a Szent Háromságnak titkos tanácsa szerént isteni anyaságra választatnék.
Hogy azért mái napon az Istennek egyébaránt megfoghatatlan elrejtett titkos tanácsárúl és a mi üdvösségünkrűl tett végezésérűl értekezhessünk, és valamit érthessünk, szükséges elménkkel éppen az egekbe, az Istennek királyi széke eleibe fölmennünk. Itten látjuk a kilenc angyali karokat, úgymint az angyalokat, arkangyalokat, erősségeket, hatalmasságokat s fejedelemségeket, uraságokat, királyi székeket, kerubim- és serafimokat, akik első teremtésektűl fogva megerősíttetvén az isteni kegyelemben, hálaadással, magasztalással, szüntelen való dicsírettel szolgálnak az Istennek. Ezek közzül mintegy belső tanácsok, akikkel nagyobb titkait közölni szokta az Isten, vannak heten, akik az Istennek királyi székéhez legközelebb állanak és legfölségesb dicsőséggel az ő parancsolatit várván, szüntelen udvarolnak. Amint ezt megjelentette Tóbiásnak Rafael angyal, mondván: Én vagyok Rafael angyal, egy a hét közzül, akik az Úr előtt állunk.
Mikor azért már eljött volna az időnek teljessége, és az Istennek megtetszett volna Szent Anna leányának, a Szűz Máriának szeplőtelen tiszta szüzessége, mintegy tanácskozván, ezt mondá az Atya a Fiúnak és a Szentléleknek: Kicsoda ez a szűz, aki följő a pusztábúl, mint a mirrha és mint a szépen illatozó tömjén? Kicsoda ez, aki olyan, mint a patikáros minden fűszerszámi pora füstinek vesszőcskéje? Ez a Jessze vesszőjének ágacskája, ez a kis szüzecske annyira fölnevelkedett, hogy az angyaloknak méltóságát is föllyülhaladván tisztasággal és érdemeknek bővségével éppen mihozzánk ide fölérkezett. Ez az ő tisztaságának szép illatjával, és mind lelkének, mind testének szépségével annyira fölindította az én szeretetemet, hogy éppen leányomnak kívánjam őtet. Erre a Fiú mondá az Atyának: Ha tetszik fölségednek, én leszállok ennek a tiszta Szent Szűz méhének kertjébe, és ott öszveszedegetem a tisztaságnak szép fejér liliomát, mert ez a Szűz bérekesztetett kert és bépecsételtetett kút, akinek csemetéje olyan, mint a pomagránátok Paradicsoma az alma-gyümölcsökkel; ezen szép Szűz kerti viráginak drága illatozási annyira magokhoz vonszák az én szeretetemet, hogy azon Szűz méhének drága virágokkal illatozó kertjében leszállani és őtet anyámnak választani kívánom. Azután mondá a Szent Lélek: Látjátok, minemű nagy érdemekkel, minemű sok szép lelki jóságokkal föl vagyon ez a Szűz ékesítve, mégis mintha mindeneknél ő volna legalábbvaló, minemű nagy alázatosság vagyon őbenne. Mivel azért, amint meg van jövendölve, az alázatos lelkűt fölemeli a dicsőség, én reászállok és megárnyékozom őtet az én isteni erőmmel, ezen tiszta alázatos Szűznek mind lelkét, mind testét bétöltöm az én ajándékimmal. Ez lészen az én nyugodalmomnak helye örökkön örökké, itt lakom, mert elválasztottam őtet.
Így osztán az Atya Úr Isten az egész mennyei karok előtt kijelentvén tanácsának titkát, azt mondá: Ezt a szent Szüzet én igen megszerettem, ezt kerestem öröktűl fogva, ezt választottam magamnak jegyesül vennem, és szeretője löttem az ő szépségének. Azért én azt akarom, hogy az én egyetlen egy fiam légyen az ő egyetlen egy fia, ő pedig anyja az én fiamnak; a Szentlélek légyen az ő méhét meggyümölcsöztető s benne lakó jegyese. Jöjjön elő Gábriel angyal! Látod-é, úgymond, ezt a szüzet, akinek drága szép illatja mihozzánk fölhatott? Látod-é ezt a leányzót, akinek szépsége minden virtusokkal fénylik? Látod-é ezt az aitatosságnak kútfejét, akinek szép tiszta vizével az egész föld öntöztetik? Látod-é az ő lelkének tiszta hajlékát, a mi istenségünknek elválasztott kedves lakóhelye? Menj el ahhoz a szűzhöz, a mi isteni fölségünk nevével köszöntsed őtet, jelentsd meg néki felőle való tetszésünknek végezését, végezésünknek tanácsát és az én reád bízott izenetemet és köszöntésemet mondd meg néki. Azután szóla a Fiú Isten az angyalnak, mondván: Ez a szűz szüzességének oltalmazásában igen gyenge, és igen figyelmez tisztaságára; tudom, hogy ha az Atyám izenetét megérti, mindjárt errűl a szokatlan és hallatlan dologrúl nagy csudálkozástúl megháborodik, azért az én nevemmel is köszöntsed őtet. Végre a Szentlélek is szóla az angyalnak, mondván: Én tudom, hogy örökös fogadást tött szüzességének megtartásárúl, méhében pedig senki nem foganhat természet szerént a szüzességnek sérelme nélkül, innen mindjárt kételkedni fog, hogy hogy lehessen az, hogy szűzen maradván, anya légyen, azért amint reád bíztam, köszöntsed az én nevemmel is. Ilyen instrukcióval azért elküldeték Gábriel angyal az Istentűl egy szűzhöz, kinek neve Mária, Galiléa városába, kinek neve Názáret.
1756