(Kossuthnak a sajtószabadság törvényes biztosítékai megteremtését célzó megyei közgyűlési beszéde élénk visszatetszést keltett a reformtörekvések ellenzőinek táborában.)
„… egy constitutionalis országban, hol az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány, mert egy constitutionalis kormány csak úgy lehet erős, állandó és biztos, ha célzásaiban a népnek közakaratját, közkívánatját követi, ezt azomban a sajtó szabadsága nélkül a kormány tudni s esmerni soha sem fogja, s mintegy örökös ködbe borítva, alattvalóit nem látva, véleményeket sem sejdítve, óhajtásaikat nem esmérve, gyakran a legbecsületesebb, legtisztább igyekezettel is alattvalóira szerencsétlenséget áraszt, s trónusának oszlopit ingadozásba hozza. Nincs veszedelmesebb dolog, mint a kormányt s annak tagjait olly magas régióba helyheztetni, hogy oda a nép szabad szava fel ne juthasson. Amelly pillanatban egyes személyek bálványai kezdenek lenni az uralkodók, megszűnnek a népnek kedveltjei lenni. Ha valamely kormányszék a sajtószabadságot eltörli, cselekedeteit a közönséges ítélet alá ereszteni fél, s aki ettől fél, annak cselekedetei igazságtalanok.”
KÖM. VI. 339–340.