(Kossuth a kiváltságosokat arra figyelmeztetve, ne törekedjenek politikai monopóliumuk megőrzésére, nevezetes jelszót fogalmaz; együttműködésre szólítja fel őket, hogy az átalakulás erői ne kényszerüljenek konfrontálódásra velük.)
„Kiknek már nevöknél fogva… hatáskör nyílik, minőre mások csak hosszadalmas munkahűséggel küzdhetnek föl, kik a polgárjogoknak elsőszülöttei, vak történet által közvetlen munkásságra hivatvák a pályán, hova másokat csak nemzeti bizodalom emelhet föl; és önállóbb, függetlenebb munkásságra hivatvák, mint kiket tömegek akaratja s néha tán elfogultsága korlátozhat; ezekre – ha akarják – szép jövő vár. …De ha volna közöttük, ki ugy vélné, hogy őreitől öröklött neve olly tőkepénz, melly őt „tettlen nyugalomra' felhatalmazza, vagy tán épen felhatalmazza, magány hasznát jog s igazságnak, magányérdekét köz nemzeti érdeknek ellenszegezni; ha volna, ki tulságos önhittségben a világkereket megakasztani, vagy a józan haladásnak, mellyet kormánybölcsesség vezet, kor szükséges parancsol, nemzeti lelkesedés intéz, utját állani akarná; ha volna ilyen – de hiszen mi erősen hisszük, hogy nincs. Ha van e nemzetnek rendeltetése – van pedig – az bizonyára teljesülni fog velök és általok, ha nekik tetszik; nélkülök, sőt ellenök, ha kell.”
Ferenczi, 1925. 138–139.