(Kossuth arra figyelmeztetve, hogy ipart nélkülöző nemzet politikai függetlenséget sem remélhet, az iparosítás túlhajszolásától is óvja nemzetét.)
„Hol az ököljog durva erőszaka teszen adózóvá egy nemzetet, fogcsikorgatva fogja ezt viselni a szolgaságnak rabbilincseit, s a fegyver művét rögtön egy perczben fegyver törheti; de a mely nemzetre idegen szorgalom békés művei rótták a pulyán megszokott adót, az a rút tunyaság szolgakötelén vérzik el lassan nemtelenül; és ha elvérzett, még emlékéhez szánakozás sem csatlakozik, mint amazéhoz, a kit erőszak tiport alá. Az ős hajdankorban, míg a nyers népek kívül maradtak a szükségek ismerete körén, miket a polgáriasodás teremt, hogy teremtvén kielégitsen, míg őserdőket lakta szabad népet adózóvá csak fegyver tehetett: addig az iparhiány politikai függetlenséggel megférhetett, sőt a szegénység a szabadsággal karöltve járt; de ma már, midőn – legalább Európában – nincs nemzet, mely szükségei közé ne számítaná mindazon élvezetet, mit a találékony ipar s a fürge szorgalom békés hóditásai kielégítenek; ma már politikai függetlenség industriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd s nem soká tartható öncsalódás; mert hiába óhajtanátok vissza a baromi tengéssel határos »szent« egyszerűség durva napjait, a civilisatio… karjai közül menekvés nem adatott, a ki áldásait nem szerezte meg, legalább átkát fogja érezni; ki ajándékait nem fogadta el, szükségeit kell ismernie, s kielégítésökért más nemzeteknek adóznia; és ez adózás elszegényít, s az elszegényülés a néperőnek sorvadozásából elkövetkező lassu halál. De adózást mondottunk és nem cserét; távol vagyunk a képzelettől, azt kivánni, hogy nemzetünk mindent, mit a civilisatio szükségessé tőn, maga termesszen, maga gyártson és zárkózzék el a világtól,… hanem termessze és gyártsa mindazt, a mit haszonnal gyárthat, termeszthet, mire meg vannak minden szükséges elemei, mik által oda emelkedhetik, hogy más nemzetekkeli viszonyaiban ne az… alárendeltség, hanem a kölcsönös haszonnal cserélő egyenlőség fokára lépjen.”
„A nemzeti becsülés sugarának le kell a műhelyekbe szállani, az értelmes gyárnoknak, kézművesnek tapasztalnia kell, hogy el van ismerve, miként ő szerény szorgalmával a nemzeti jólét, a nemzeti dicsőség, nemzeti függetlenség tényezőjének elismertetik; a közönségben pedig, kivált a gazdagabban a nemzeti önérzetnek föl kell ébredni, hogy inkább magyar művel, mint külföldivel szeressen dicsekedni.”
KLI. XII. 317–320.