(Kossuth képviselőházi beszédében nem kevés erkölcsi jogosultsággal beszélt a reformok késleltetésének következményeiről, hiszen nemcsak figyelmeztetett minduntalan a szükséges lépések elodázásának veszélyeire, hanem olyannyira indokolt sürgetése miatt viselnie kellett a „lázító” bélyeget is.)
„Uraim! a haza veszélyben van. E szót elég volna talán szárazridegen kimondanom, mert hiszen a homály a szabadság napjának felvirultával lehullott a nemzetről, és önök látják, miként áll a hon. …”
„A mint a múlt országgyűlés szétoszlott, és az első felelős magyar ministerium hivatalába lépett, üres pénztárral, fegyver nélkül, honvéderő nélkül volt, lehetetlen volt mély fájdalommal nem éreznie a nemzet állapotának irtózatos elhanyagoltságát. Én egyike voltam azon számosoknak, kik éveken keresztül figyelmeztették a hatalmat, és figyelmeztették a nemzetet: legyen igazságos a nép iránt, mert majd késő lesz. Most ez egyszer talán még a hazafiúságnak közös érzete és a közös lelkesedés elháríthatja fejünkről a késő szót, s annak egész súlyát. Annyi bizonyos, hogy elkésett a nemzet és a hatalom az igazságosságban, s mivel ezen percz elkésett, azon percz, mellyben először volt igazságos a nép iránt, bomlásnak indította a népviszonyokat. Ezen viszonyok közt vettük át a kormányt, megtámadtatva árulás, pártütés, reactionalis mozgalmak és mind azon szenvedélyek által, mellyeket átkos örökségül hagyott reánk Metternich politicája.”
KÖM. XII. 425.