(Miután hivatalos megerősítést nyert, hogy II. Miklós orosz cár eleget téve Ferencz József segélykérésének, hatalmas sereggel beavatkozik a magyarországi hadműveletekbe, a magyar kormányzat, Kossuthtal az élen, ezzel a több nyelvre lefordított és diplomáciai úton terjesztett tiltakozással fordult számos kormányhoz, illetve „a mívelt világ” közvéleményéhez.)
„A magyar nemzet országos életének velejében megtámadtatva, az igazságot Isten segedelmével lehóditotta a pártütést, mellyet törvény és alkotmány ellen, maga a hitszegő uralkodóház a legirtózatosabb ármány és erőszak által felbujtogatott.
És az ország határszéleig visszakergette a nemzet szabadságának s önállásának meggyilkolására törő austriai hadseregeket.
S az egész nemzetnek egyhangu lelkesedésével, s közmegegyezésével, elidegenithetlen nemzeti jogánál, s az önfenntartás szent kötelességénél fogva kimondotta örökre való számüzetését a Habsburg-lotharingiai háznak, melly magát a legirtózatosbb bűnökkel és hitszegésekkel megfertőztette.
Soha nemzet igazságosabb harczot nem vívott.
Soha uralkodóház igazságosabban nem büntettetett.
Soha nemzet méltóbb várakozással nem reménylheté, hogy közmegállapodással alakitott nemzeti kormányának a béke s nyugalom ölén azon sebek gyógyitására lehetend forditani gondjait, mikkel a trónvesztett zsarnok e nemzet keblét elárasztotta.
És ime minden hadizenet nélkül orosz fegyveres tömegek mutatkoznak a szomszéd Gallicia és Krakkó területén, Magyarországot az istentelen Habsburgház fölhivására betöréssel fenyegetők.
Minden készületek, minden tudósitások arra mutatnak, hogy a szintolly zsarnok, mint saját bűnei miatt erőtlen Habsburg-lotharingiai ház, az orosz hatalommali szövetkezés által igyekszik a sokat szenvedett magyar nemzet sirján emelni fel ujra zsarnok hatalmának trónusát.
A magyar nemzet el van határozva, e megtámadásnak is ellentállani.
El van határozva inkább utolsó emberig elvérezni, mintsem hogy gyilkosát urának fogadja el valaha.
De midőn e komoly és rendithetlen határozatában ájtatos reménnyel hiszi igazságos fegyvereinek győzelmét, egyszersmind az engesztelhetlen elkeseredés érzetével kiált fel Isten s a mívelt világ népei előtt, és ünnepélyes óvást teszen az orosz hatalmasság igazságtalan avatkozása ellen, melly egy hitszegő zsarnok kedveért minden emberi és nemzeti közjogot szentségtelen lábbal készül tiporni.
Teszi ezen óvást, a kényszeritett önvédelem kétségbevonhatlan kötelességének érzetében.
Teszi azon köz népjog nevében, melly az álladalmak kölcsönös viszonyainak fölszentelt alapját képezi.
Teszi azon szerződések, nyilatkozatok, és óvások nyomán, mellyek a nemzetek életét a bitorlás túlhatalmaskodásai ellen, minden más népek jogérzetének közös oltalma alá helyezik.
Teszi a szabadság, az európai egyensuly s a civilisatio nevében.
Teszi az emberiség, s azon ártatlan vér nevében, melly illy háboruban kiontva, bosszuért kiáltand fel az igazságos Istenhez.
A magyar nemzet biztosan számit reá, hogy ezen óvására minden jogot tisztelő és szabadságot szerető nép, meleg rokonszenve felelend.
De bár az egész világ által elhagyatnék is, határozott öntudattal jelenti ki Isten és világ előtt, hogy a zsarnok erőszaknak meghajolni nem fog, hanem önvédelmének igazságos harczát utolsó csep vérig megvivandja.
Isten, s a mivelt világ legyen biró közöttünk és zsarnok megtámadóink között.
Kelt Debreczenben május 18. 1849.
A magyar nemzet nevében
Kossuth Lajos, kormányzó
G. Batthyány Kázmér külügyminister”
KÖM. XV. 343–344.