(Kossuth lemondása másnapján részletezi és értelmezi eljárásának indokait Görgei felelősségére figyelmeztetve.)
„Ön tegnapi napon kelt levelében oda nyilatkozván, miszerint arra, hogy azt, ami a nemzet számára megmenthető megmenthesse, elkerülhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a kormány lépjen le, s Ön ruháztassék fel a polgári s katonai legfőbb hatalommal:
Én önnek ezen kivánatát – bár igen különös dolog, hogy valaki maga magát kandidálja kormánynak – mégis teljesitettem; teljesitettem t. i. annyiban, amennyiben azt teljesiteni rajtam állhatott, anélkül természetesen, hogy a nemzet felsőségi jogainak ez által legkevésbé is derogálni [ellene hatni] akarhatnék.
Önmagam iránt tartozom a kötelességgel, röviden elmondani az okokat, mellyek ezen rendkivüli lépésre inditottak; egyszersmind a nemzet jogainak tiszteletbentartása iránt tartozom Önt azon határokra figyelmeztetni, miket, ha csak zsarnok lenni nem akar (mit a nemzet semmi esetre nem tűrne) respektálni tartozik.
Indittatva találtam magamat Ön kivánatát teljesiteni mert:
1-ör a körülmények olly rendkivülileg súlyosak, miszerint ha kormányzói fáradozásaimnak sikere nem volt volna, a história előtt azon vádnak voltam volna kitéve, hogy elbizakodottságomnak, vagy hatalomvágyamnak a haza javát alárendeltem, s hogy a dolog másképen üthetett volna ki, ha Önnek, midőn kivánta, a hatalmat átadom vala – s talán (mert ellenkezőjét bizonyitani lehetetlen volt volna) saját lelkemismeretét is nyomta volna a vád, hogy a megmentésnek valamely lehetségét elmulasztottam.
2-or: Tettem azért, mert a mint tudja Ön – boldogabb körülmények közt már hónapok előtt tettem Önnek azon ajánlatot, hogy helyemet átadni akármikor kész vagyok; sőt, ha elérkezettnek véli az időt erre, kész vagyok Ön számára magam pártot csinálni, pedig akkor, midőn ezt mondám, a párt, mellyet csinálhaték, nagy vala, t. i. az összes nemzet. – Én pedig adott szavamat meg szoktam tartani szintúgy, mint a hatalom iránt soha vágyat nem éreztem – nem akkor sem, midőn markomban koronák sorsa feküdött.
3-or: tettem azért, mert én csak addig leheték a kormány élén hasznos hazámnak, mig a nemzetben egységet eszközölni, vagy legalább szinét feltartani képes valék. – Ez vala mindig igyekezetem, s ennek köszönhetém azon nagyszerű eredményeket, mik kormányzatom alatt történtek. Egy idő óta azonban, különösen az Ön vezérlete alatti seregben, egy neme a politikai corteskedésnek, sőt restaurationalis jeleneteknek, s bizonyos gunyolása a polgári hatalomnak kezdett kifejleni – a nemzet ügyének roppant kárára – mellyhez midőn legközelebb a pártcsinálási viszketeg magába a képviselőházba is beharapódzott – egységet többé nem eszközölheték s a szakadást – mellyet Austria magának nyiltan bevallva olly ügyesen, s annyi sikerrel czélul kitüzött, többé meg nem előzhetém. Nekem szakadást nem legyőzni, hanem eltávolitani volt feladatom; s kitértem Önnek utjából, hogy ezen feladathoz hü, s emlékezetem minden ambitiótul tisztán maradjon. Kitértem pedig annyival inkább mert:
4-er: Ön maga lépett fel azt követelni, az egyetlen hadsereg élén, melly a dolgok gyújtópontján akkor jelen volt. Önt pedig férfiunak ismerem, ki ha valaminek szükségességéről meggyőződve, magában feltesz valamit, azt nem hiában tette fel. Én pedig a 18-ik brumaireket [Napóleon hatalomra jutására utal] nem igen kedvező eseményeknek tartom a szabadság érdekében.
5-ör: Tettem azért, mert három minister Ön inditványát támogatván, s egyszersmind resignálván [lemondván], vagy ministereket kellett volna neveznem – mi a jelen körülmények közt lehetetlen volt – vagy ministerium nélkül kormányoznom, az az dictaturát gyakorolnom, mitől magamat mindig idegennek éreztem, most pedig, midőn minden teendő ugyszólván a hadseregben concentrálódik, a hatalmat katonailag képzett kezekben czélszerübbnek véltem.
Ezen oknál fogva, s mert magam sikerrel most nem kormányozhatva, az országot kormány nélkül nem hagyhatám, átadtam Önnek a kormányzati uralmat.
Tudom, hogy kormányformát változtatni nem volt jogom – de az országgyűlés nem volt együtt: s azért hiszem, hogy lépésem a kénytelenség által mentve van. De átadtam önnek a kormányzati hatalmat a nemzet javára s nem kárára; s kötelességem Önt emlékeztetni, hogy a felelősségtől a nemzet irányában feloldva magát nem képzelheti – a különbség csak az, az Ön s az én felelősségem között, hogy én formák megtartásáért is felelős valék, Ön csak azért, hogy rosszat ne, jót pedig amennyit csak lehet, tegyen a nemzetnek.
Kérem és emlékeztetem Önt a nemzet nevében, tartsa tiszteletben a nemzet felségi jogát. Emlékezzék meg, hogy Ön nem ura, hanem első szolgája a nemzetnek; s emlékezzék, hogy a hadsereg is nem Öné, hanem a nemzeté. Egyet tehát meg kell emlitenem. – Én árulásnak tartanám, ha minden okszerü lehetség meg nem kisértetnék a nemzet megmentésére. – Árulásnak tartanám, ha Ön nem a nemzet, hanem csak a hadsereg részéről, nevében és számára bocsátkoznék alkudozásba. Lehet eset, hogy hadseregek becsülettel letehetik a fegyvert a tulnyomó erőszak előtt, de nem lehet eset, hogy becsülettel letehessék a fegyvert, ha ugy teszik le, hogy a nemzetnek szolgaságot vásárlanak, sok, néhány, vagy kevés egyes egyének személyes javának árán. Ezen nyilatkozattal tartoztam magamnak, s a hazának, kivánom azt a hivatalos közlönybe beiktattatni.”
KÖM XV. 849–850.