(1866 őszétől a Magyarország jövőjére vészthozónak ítélt kiegyezés elleni érveit Kossuth – névtelen cikkekben – mindenekelőtt az országba illegálisan bejuttatott Negyvenkilencz című „politikai folyóiratának” hasábjain tette közzé. Ott jelent meg A „közös ügyek” hálója című terjedelmes írása, amelyben – többek között – arra hívta fel a figyelmet, miszerint a közjogi viták sokban elfedik a politikai lényeget, azt, hogy Magyarországot önérdekei rovására, természetes szövetségesei ellenében a történelmileg jövőtlen osztrák birodalom létének meghosszabbításáért áldozzák fel. Az alábbiakat a cikk befejező részéből idézzük.)
„Azon államzagyvalék, melyet Austriai birodalomnak neveznek, – ha már a történelem kérlelhetlen logicája által el nem volna itélve, csak absolutismussal tartathatnék fenn. Alkotmányos osztrák birodalom lehetetlenség. Hogy tehát Ausztria fenntartassék, Európában az absolutismusnak, a barbárságnak kellene győznie. Nem képzelhető, hogy ez történjék. Következőleg azon nagy küzdelem, mely Europában külömböző alakban a civilisatió, s a barbárság között vivatik, minden bizonynyal Ausztria felbomlásával és megsemmisülésével végződik. A kérdés csak az, vajjon a magyar elem a maga sorsát Ausztria sorsához akarja-e csatolni, s el akar-e veszni Ausztriával? E kérdésre, az a ki Ausztriával közös ügyeket csinál, tényleg igennel felel….
A nemzet feladata egészen átlátszó és világos: mindent elkövetni, hogy Ausztria a civilisatióra nézve már a legközelebbi jövőben is haszonvehetetlen, magát tulélt s felbomlásnak indult anachronismusnak tekintessék, mert valójában az. Bizonyos, hogy Ausztriának okvetlenül bekövetkező megsemmisülésénél fogva nagy feladat vár mind a magyar nemzetre, mind azon nemzetiségekre, melyeknek földrészeit a Duna habjai mossák. Át kell hatva lennünk szabadsági szellemétől a kornak, amelyben élünk. A világmiveltség kivánalmaival szemközt éreznünk kell, különösen nekünk magyaroknak ama nagy kötelességeket, melyeket hazánk nyelvviszonyai ruháznak reánk: beható figyelemmel szükség kisérnünk délkeleti szomszédainknál a haladási törekvések erős áramlatát. És mindezekkel szemközt hivatásunk tevékenyen munkálkodni és vezérszerepet vinni a szabadság és jogegyenlőség nagy kérdéseinek ugy politikai, mint társadalmi téren való megoldása körül. Hivatásunk elől menni azon munkában, melynek feladata a Duna mentében kifejteni s megszilárditani a szabadságnak és a népek békés együttélhetésének erőteljes alakzatát.”
Negyvenkilencz, 1866. november. 1. sz.