– Igyunk egy pohár bort az urak egészségéért.
– Ne engedjük, hogy a bornak az ereje elmenjen.
– Az egész asztali vendégek egészségéért.
– Köszönjük az úrnak.
– Ujjé, ez a bor igen jó, micsoda bor?
– Hát nem tetszik-e?
– Én veszem észre, hogy ez nem francia bor, sem rajnai, sem mosai bor.*
– Jól mondja az úr, hová való bor hát?
– Érzem, hogy ez igen édes, mindazonáltal nem tartom spanyol bornak lenni.
– Mi gyanánt tetszik innya?
– Olaszországi vagy magyar bor helyett.
– Az utolsó.
– Hol vette az úr?
– Bécsből, ott vagyon egy jó barátom, a vásárosokkal különösen küldötte.
– Miért nem iszik az úr?
– Kóstolgatván annyiszor, megrészegszünk, mert a poharak öblösök.
– Oly ritkán isznak, hogy nem félhetnek attól, hogy megrészegedjenek.
– Már érzem a bornak erejét a fejembe, azért is egy pohár sert kérnék.
– Hozatok; tetszik-e inkább fehér vagy veres sert innya?
– Ne sajnáljon csak abból hozatni fel, ami itt a háznál vagyon.
– A szolgáló mindjárt hoz, és ha nem tetszik az úrnak, mást fogok hozatni.
– Már az jó lész.
– Ha csak az nem nagyon új vagy nem nagyon gyenge.
– Jobb ha új vagy gyenge, mintha igen régi vagy igen erős, vagy igen savanyú, vagy egészen a fenékre száll; csak hogy hordó ízű vagy igen seprős ne legyen.
– Nem hiszem, legalább elcsaporodott vagy penészes nem lesz.
– Mindazáltal nem hevességet okozó-e, nem leszek-e bibircsós ábrázatú?
– Nem, könnyű italú. Nézze meg, micsoda színe van e!
– Jó lesz. Ez nékem tetszeni fog.
– Egész hordóval vagy féllel, vagy csak egy vederrel szokott-e az úr venni?
– Többnyire egész hordóval.
– Hogy mérik kupáját?
– Egy garason, akár 3 krajcáron.
– Tehát egy kupa ser fél annyi árú, mint egy kupa francia bor?
– Igen is, a ser itt nem drága.
Paap János: Hathangú ének… 1796. 58–60., 66–70. l.
V. Pesti Divatlap melléklete 1846. 46. szám
