– Igen megijedtem a tűztől, és egy kanál borkőt veszek, mielőtt ágyba megyek.
– Úgy hiszem, a szegény leégettek ijedtsége még nagyobb volt, mint az öné.
– Az őr 2 1/4 kiált.
– Én igen fáradt és álmos vagyok.
– Ön nem aludt a múlt éjjel, és nyugalomra van szüksége.
– Be nem zártam szemeim egész éjjel.
– Mondom, én igen erősen aludtam.
– Hallottam önt hortyogni. Mikor megy általában ágyba?
– Rendesen sokáig felvagyok. Még keveset fel akarok lenni, és Byron munkáit olvasni.
– Szemeim mindig fájnak, ha gyertyánál olvasok.
– Még azt nem tapasztaltam.
– Szemeim nem régtől oly gyengék lettek, hogy nem sokáig olvasandhatok pápaszem nélkül.
– Ön talán ifjú korában megerőltette szemeit alkonytájban apró nyomtatás olvasásával.
– Meg kell vallanom, hogy oly oktalan voltam.
– Hol van a csizmahúzó?
– Itt, uram. A koppantó* és eloltó a gyertyatartóban van és az éjilámpa a kerek asztalon.
– Hány fejel* van itt? Én magosan szeretek feküdni, és egy párnával lábaimnál. Hozz más takarót és száraz lepedőket, ezek nedvesek és ki nem szellőzvék.
– Bízvást elhiheti, hogy jól kiszárítvák. Minden készen van, ha ágyát nem akarja melegíttetni.
– Nem, ma éjszakára nem. Ha szükségem lesz valamire éjjel, csengetni fogok.
– Kedves barátom, vigyázzon a gyertyára, tartsa a kanócot röviden, és ne aludjék el az olvasásnál. Jó éjtszakát, reménylem, jól alvand.
– Jó éjtszakát és kellemes álmokat.
Kiss Mihály: Angol nyelvtan, 1842. 219–222. l.