– Ezen erdőkertnek (liget, park) igen szépnek kell lenni; a bejárások pompásak.
– Jerünk be, mindenkinek nyitva áll.
– Menjünk – milly szép egyenes s hosszú ez a két hársfasor. E sűrűlombú fák boltot ütnek (képzenek), mellyen a nap sugara által nem törhet.
– Itt szoktam néha estenként sétálgatni friss levegő végett s hogy a madarak énekeit hallhassam.
– Bájoló egy tanya! De miért olly néptelen?
– Mivel még korán van. Az úri nép majd csak későbben fog jőni.
– Milly mulató erdőke az, mellyet ott alant látok, közepéből egy kis templom emelkedik?
– Az a szeretők találkozó helye. Egy csalkert (tömkeleg) is van mellette, mellyben már némelly pásztorné elétévedett.
– Ovakozzunk (ójuk magunkat) oda menni. Itt egy pompás víztartó van.
– Kár, hogy a vízmű ma nem megyen. Az ugró kút sugara bámulandó magasságig emelkedik.
– Fordítsa kegyed pillantatait ezen oldalra (tekintsen kegyed erre). Látja ama dombon ott a mezei épületű s kerek alkatú nyaralót?
– Nem látom; mert rövid látó vagyok.
– Onnan a legfestőibb tájakat fedezi föl az ember. Ott látni végtelen rónaságot, virággal ékesített réteket, mosolygó szőlőhegyeket pataktól körül véve, melly a völgyön kígyózik át.
– Jerünk fel, vagy ha ön fáradt, kipihenünk egy kissé a pázsiton ama nagy tölgynek árnyékában.
– Nem vagyok fáradt; folytassuk sétálásunkat. Még sok látásra méltó dolgokat fogok kegyednek mutatni.
– Kegyed nekem a legnagyobb gyönyörűséget szerzi, de félek, hogy vissza élek szívességével.
– Nézze kegyed, itt közelében van az üvegház, s a melegágy mellett a fakert faiskolával együtt; tovább van egy kis falu; egy hallal rakott tó, egy lécezett lugas, egy halászkunyhó, jégverem egyptusi sír alakjára (formájára), egy chinai híd, s egy vízcsatornának (vízvezetőnek) romjai.
– Ez a liget tehát igen nagy terjedetű, hogy magában illy sok dolgokat foglal.
– Két óra járás kerüléte s öt száz holdnál többet foglal magában.
– Ez esetre, leülhetünk egy kissé, hogy új erőhöz jussunk.
Vörösmarty M.: Ungrische Sprachlehre, 1832. 71–73. l.