– Hé, kocsis! meg van fogadva?
– Nem vagyok. Hova tetszik?
– A Pokol-utcába. Mit kívánsz?
– Ott marad az úr?
– Nem; vissza is hozsz.
– Egy tallér.
– Az sok.
– Kérem alássan, két utat kell tennem; oda és vissza.
– No jó; de jól hajts.
– Majd meglátja az úr. Tessék felülni. Messze behajtsak az utcába?
– A harmadik kapu jobb kéz felől.
– Tudom már, hova.
– Állj meg; itt vagyunk. Leszállok.
– Soká múlat az, úr?
– Nem; csak egy szót szólok; nyomban itt leszek (itt termek).
– Megvárom az urat.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 281. l.