– Kéziratot hozok itt az úrnak, mellyet ki akarnék nyomtattatni.
– Lássuk, mi. Tudósítás? körlevél? híradás? vagy könyv? (tudományos munka). Én mindent elfogadok, nagy és apró munkát; csak személygyalázó s gúnyiratokat (pasquilleket) nem.
– Íme. Ez egy menyegzői versezet egyik barátom egybekelésére.
– Milly rétben parancsolja az úr? ív-, nyolcad-, tizenkettedrétben?
– Negyedrétben. Hány ívet gondol az úr, hogy tenni fog?
– Ez a betűtől függ, mellyet az úr választ. Közép (ti. nagyságú) betűkkel is közölve két ívet, garmonddal pedig s közetlenül csak egy ívet fog tenni.
– Ezt én az úr ízlésére bízom, s csak azt jegyzem meg, hogy az első lapon minden sornak kezdetbetűje nagyobb legyen, minthogy ezek a házas pár nevének anagrammját* képzik.
XV. Regélő Pesti Divatlap melléklete 1844. I. 26. szám
A többi betűk aprók legyenek, az aláhúzott szűk pedig schwabachi betűkkel szedessenek.
– Hány példányban legyen a kiadás?
– Négyszáz példány, azt tartom, elég lesz.
– Nyomasson az úr inkább ötszázat, a szedés és lenyomat árra ugyanaz.
– Legyen úgy. Egy pár konc papirossal nem gondolok.
– Milly nemű papirost parancsol az úr? fél-enyvezettet vagy enyvezetlent? Ez a kékes itt igen erős és nem drága.
– Vegyen az úr a legfinomabb (legszebb) postapapirosból; én nem kímélem a költséget.
– Igen jól van. Factorom* majd áltveszi az igazítást (correcturát), hanemha maga akarná kegyed a mutatványokat áltnézni.
– Ezt én ő rá hagyom; de ügyeljen, hogy nyomtatási hibák ne csússzanak a munkába. Megkaphatom holnap?
– Én nyomban áltadom a kéziratot a szedőnek; de nyomtatványt csak holnap után kaphat az úr, mivel idő telik bele, míg a papirost megáztatják s míg az áltázik.
– Jól van; legyen tehát gondja az úrnak, hogy a nyomtatás jól és csinosan essék.
– Meg lesz elégedve az úr. Fő gondom mindig, becsületet szereznem sajtóimnak (műhelyemnek).
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 109–111. l.
