Árva Hamletku*+

 

Lenni vagy nem lenni, az itt a' kérdés
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Jobboldal minden fegyelmét, avagy
Hahogy kiszáll a tengertöbbség ellen
S úgy tesz, mintha voln' hozzá esze is?
Kilépni – általcsapni, – semmi több;
S egy fordulattal elvégezni mind
A szív keservét, az agy eredendő
Természetes ingadozásait
Oly cél, minőt óhajthat is a jámbor.
Átlépni, – elenyészni, – és alunni!
De tán szavazni: – ez a bökkenő.
Mert hogy ott is csak színt kell vallani,
Ha a jobbot végleg leráztuk, ez,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a kételyt oly hosszan tengeti:
Mert ki viselné e kínzó vonaglást,
E lebegést baloldal s jobb között,
A népszerűséggel való könnyelmű
Játékot, előfizetőkre vágyást,
Remények üresen maradt zacskóját
Kinek vón kedve még cepelni – ha –
Ha biztonságba küldhetné magát
Egy fordulattal? – ki hordaná e terheket
Izzadva, nyögve, honatyailag,
Ha rettegésünk fordultunk utáni
Elvektől – e nem ismert tartománytól
Ott a baloldalon, – le nem
Lohasztja viszketegünket: inkább tűrni
A jelen jobbot, mint nem ismert balabb
Felé sietni? – Ekép az elvtelenség
Belőlünk mind gyávát csinál
S az elszántság természetes színét
Bekrétázza a lelkiismeret.
Ily kétkedés által sok – sok – sok víz
Kiárad sekély medribül, az agyból,
És – és Tisza medrébe csap.

 

 

(1868)




Hátra Kezdőlap Előre