Cherzettbewhry Anikó kisasszony Mici nevű macskája, nem volt közönséges macska.
Ezt már külseje is mutatja.
Mondjam-e, hogy nem Cherzettbewhry Anikó kisasszony külsejét értem, hanem a macskáét?
Sugár termetű, sima fehér szőrű, ragyogó zöld szemű volt és a legcsókolni valóbb bajuszkával bírt úrnője egész macskaállományában!
De nem ezen tulajdonaiért volt a legkedvencebb.
Nem! bár ezekért is méltán került Anikó kisasszony szívébe, de azért mégis más tulajdonaiért foglalhatta csak el a szív legközepét, annak legmelegebb s legkitüntetőbb helyét. A legnagyobb és vakmerőbb merénylet lenne az igazság, s a leghalálosabb sértés lenne Mici ellen, ha azt állítanók, hogy e helyet elsősorban külsejének és nem erényes és erkölcsös életének köszöni.
Igen erényének! Mert hősünk hajadon!
De nemcsak hajadon, hanem több is ennél. Szeplőtlensége mellett még tulajdonosa a legönzetlenebb, baráti, résztvevő kebelnek. Megosztotta úrnőjével a gyűlöletet, mely – legalább a világ előtt, – ennek szívét dúlta, megvetette a férfi nemet!
Ez elég hosszú bemutatás volt ugye, jámbor olvasó?
De mindezt okvetlenül értésedre kellett adnom, hogy mindent tudva és ismerve könnyebben felfogd és megértsd azon váratlan és rettentő eseményt, mely majdnem végzetessé válhatandott mindkét hajadonunk életében.
Hah! Hősünk mily sötét és rejtélyes arccal és izgatott léptekkel jár kel a szobában.
Egyedül van és mint már említém, sötét és rejtélyes arccal és izgatott léptekkel méri a szoba hosszát.
Vajjon mi okozhatta e nagy felindulást?
Az előérzet, mely e pillanatban a szívét dúlta.
Vajjon miféle előérzet?
Írjuk le szóról szóra, annál bizonyosabban megtudod szegény olvasóm, aki talán most valamely érdekes vagy éppen regényes történetet vársz és ki elé egy mindennapi és prózai adomát tálalnak, melyet talán már régen ismersz, még pedig éppen a „Tükördarabok”-ból!
Tükördarabok!
Jó olvasó, sóhajtsunk egyet!
A Tükördarabok napjai szép napok voltak!
A Tükördarabok ideje jó idő volt!
A Tükördarabok ideje valóságos aranykor a mai nyomorúságos napokhoz képest.
De hová ragad tüzem és hazafi lelkesedésem?
Hisz itt most nem rólam van szó, hanem elbeszélésemről.
Azért isten veled Tükördarabok szép korszaka! Térjünk vissza Mici kisasszonyra, vagyis helyesebben és illedelmesebben: kisasszonyhoz, és lássuk, miféle előérzet izgatta fel ily rendkívüli módon.
„Úrnőd Cherzettbewhry Anikó kisasszony ma ismét szobaurát várja. Fabatkássy Aristid úr ki fogja fizetni a szoba havi díját, és pedig nem a lefolyt decemberi hónap bérét, hanem még csak a két év előtti januárét, mert Fabatkássy úr hátralékban van.
Mici! te jól tudod, hogy Cherzettbewhry Anikó kisasszony szereti a pénzt.
Te jól tudod, hogy Fabatkássy Aristid úr, a pénzügyminiszteri bélyeg illetékkiszabási hivatal ellenőri osztályának napidíjas számfeletti tollnoka, hónapos szobájának bérével hátralékban van.
Te jól tudod, hogy Aristid úr noha nem lángész, de nem is tökfilkó, és ehhez még azt is tudod, hogy ő is szereti a pénzt, ugyanezekért fejtsd meg: Anikó kisasszony miért engedi magát bolondítani Aristid úr fizetési ígéretei által?
Fejtsd meg, miért járogat látogatóba Anikó kisasszonyhoz Aristid úr?
Fejtsd meg, miért mosolyog ilyenkor folyton Anikó kisasszony és miért viaszos-pomádézza ilyenkor szorgosabban füle melletti huncutkáit?
Pedig tudod, hogy e huncutkák csak a szemcsúcsok úgynevezett tyúklábráncait fedik el a kíváncsi szem elől!
Ezt kívántam tudtodra adni, különben tisztelettel maradok
ezentúlra szíved lakója:
a Gyanú m. k.”
Mit érzett e mondóka hallásakor Mici kisasszony, azt tollammal meg sem kísértem leírni!
Nem is tréfa dolog, ami kérdésbe forog!
Először is a csalódás keserű érzete! Csalódni úrnője szívében!
Aztán az erkölcsi vereség és szégyen, melyet ellenségének és irigyeinek, (melyik aggszűz macskája volt valaha az életben ezektől ment!) gúnykacaja fogja követni!
No meg a tekintély társai közt a többi házfedeleken!
Befolyásos állása a konyhában, a kitüntetések és külön tejes ételek, melyekben úrnője eddig részesítette.
A második hely a terített asztalnál és a meleg dunyhás ágyban!
Mindezt összevéve be kell látnia az olvasónak is, hogy bizony Mici kisasszonynak nagy érdekei voltak abban, hogy a Fővárosi Lapok Hymen rovata ne említse Anikó kisasszonyt.
Ezért fel is áldozta magát!
Igen! feláldozta magát! Fel kell ezt tennünk hősünkről, mert csak így nyeri meg teljes szimpátiánkat.
Pedig őszintén szólva eddig nem sikerült kipuhatolnom, vajjon nem-e a sors keverte a kártyákat, amelyeken Mici kisasszony nyert.
Rövid leszek, mert tollam gyöngébb, mintsem hogy a lefolyt jelenetet híven ecsetelhesse.
Csak a tényt említem meg!
Fabatkássy úr belépett, karján Cherzettbewhry kisasszonnyal, ki szoba-urát kint az ajtó előtt várta.
Ez emlékezetes percben Fabatkássy úr lábtyűjének szegecse sarka a Mici farkára nehezült! A szegecses sarokra pedig a Fabatkássy Aristid-féle 79.0012 kilógrammos testi súly.
„Mi-aaaauuuu!”…
Anikó kisasszony elájul, majd rögtön magához tér és – a boldogtalan! nem tudja mit tesz! – meg akarja bosszulni szenvedő Micijét…
A pénzügyminisztériumbeli bélyeg-illetékkiszabási hivatal ellenőri osztályának napidíjas számfeletti tollnoka menekül, és – soha nem látta őt többé ama szobában senki.
(1880)