| SZAKUNTALA+ szanszkrit leány | Blaha Lujza |
| HALÁPI MISKA módos parasztlegény | Tamásy József |
| BÖRCSÖK JÁNOS fogadott apja | Tihanyi |
| JUDITH neje | Pártényiné |
| KATI leányuk | Rákosi Szidi |
| MAHABARATA+ szanszkrit legény | Solymosi Elek |
Paraszt népek, szanszkritok. Történik Gödöllőn.
SZAKUNTALA.
(jön a mezei munkáról s dalol.)Ad notam: „Marosvize folyik…”
| Ramajana, Gangesz, Hindosztán, |
| Brahma, Visnu'lótosz és osztán |
| Buremputer, Serinagur, Gorukpur, |
| Paria, Kanpur, Szingapur. |
MISKA.
(a dalban gyönyörködve lassan melléje lopózik s átkapja a derekát.)Megvagy, dalos madárkám, gyönge violám, Szakuntalám! De bele is daloltad magad az én bolondos szívembe.
SZAKUNTALA.
Hagyjon el Miska, hagyjon el, hiszen én úgysem lehetek a kigyelmedé. Kigyelmed gazdag magyar legény, én meg csak egy szegény szanszkrit leány vagyok. Tán azt is tudja, milyen szerencsétlenség okozta, hogy én itt ragadtam s nem mentem vissza az én szülőim szegény Gangesz-parti kunyhójába?
MISKA.
Nem én! Hogy is van hát az az istória?
SZAKUNTALA.
Hát az én ides apám ideadott engem cserébe a Kántor Boriskáért, magyar szóra; a Borist meg hozzánk adták szanszkrit szóra, – mert hát szükséges, hogy a szegény ember lánya tudjon valamit – azután oszténg a Boriska otthon minálunk meghótt, engem meg most már nem mert az ides apám visszakérni, hát csak itt hágy örökre. (Sír.)
MISKA.
Ne sírj galambom, leszek én a te édes apád, mindened ezen a világon.
BÖRCSÖK.
(a feleségével jön.)Ejnye kutyafékom!! Már megént azzal a jöttment csere-lyánnyal bomlasz, te Miska! Nem megmondtam, hogy sose kapod ki a jussodat, ha így viseled magad.
JUDITH.
(fenn.)Nem bizony!(félre.)
– addig míg a Katit el nem veszed, akit neked szántunk.
MISKA.
Hát mi rosszat tudnak ketek erre a szegény árvára, mi?
BÖRCSÖK, JUDITH.
Sokat fiam, nagyon sokat!
MISKA.
(megvetőleg Szakuntalához.)Hát ilyen gonosz teremtés vagy te? Most kitéplek a szívemből, ha megszakad is belé. (Börcsökékkel dühösen el.)
SZAKUNTALA.
(sírva.)Elment, itt hagyott, pedig nem vétettem neki! (Dalol.)
Ad notam: „Magasan repül a daru…”| Hajagriva, Hajagriva, Nirvána, |
| Celebes, Borneo, Szumatra, Jáva, |
| Morsedabad, Bengalia, Szenegál, |
| Hűtelen lett, hűtelen lett a szeretőm – toutegál. |
(A függöny legördül.)
SZAKUNTALA.
(dalol.)Ad notam: „Kitették a holttestet az udvarra...”
| Pundsab, Dzsilum, Csinab, Lahór, Ravi, Szind, |
| Nipal, Tibet, Himalája, Rasbuttind, |
| Kozat, Konki, Gunduk, Gongra, Katmandu, |
| Szegény szívem megöl téged e nagy bú. |
Eh! – de mit is búsuljak én azután a haszontalan legény után. Víg leszek azért is, dalolok, táncolok. (Dalol és szanszkrit nemzeti táncot lejt hozzá.)
Ad notam: „Uccu bizony megérett a cseresznye…”| Fenasserim, Guzurate, Malabár, |
| Vaisiász, Himud, Sindiah, Bahár, |
| Ej haj csigavér! |
| Ja szom bajadér, |
| Etyepitye, vokapitye |
| Ja szom bajadér! |
MAHABARATA.
(jön és gyönyörködve nézi Szakuntalát.)Szakunti moje Szakunti! itt vágyok, elgyitem irted in, a te rígi völeginyed, ákit te úgy ki nem állhattál, izs mindig csag Marhabratyinak hívtál.
SZAKUNTALA.
(a nyakába borul.)Brahma moje! – épen jókor érkeztél, galambom Marhabratyim. Ó vígy, vígy vissza engem a csergő Gangesz mellé holnap napköltekor. (Ölelkeznek és sírnak.)
MISKA.
(véletlenül jön.)Mit hallok? Holnap napköltekor távoznak?
BÖRCSÖK, JUDITH.
(véletlenül jönnek.)Lám, lám, hogy nyalakolik a két jött-ment.
KATI.
(véletlenül jön s a szívéhez kap.)Ah! milyen helyre legény az, aki azt a rút Szakuntalát ölelgeti.
SZAKUNTALA.
(dalol.)Ad notam: „Sírhantokról fúj le a szél…”
| Kókila, Szidarsz, Valmiki, |
| Bú a szívem nagyon böki. |
| Anangasz, Dusjánta, Gháza, |
| Ó Benáresz, Kalidáza! |
| Síró ajkam ezt trillázza: |
| Kalidáza! |
MAHABARATA.
Szakunti kedvezs, ne dánoljál olyán nágyon szomorúan, mert még áztát hiszem, hogy nem szeretsz és nem szívesen gyusz velem.
SZAKUNTALA.
Nem is ámítgatlak, az én szívem másé, a Halápi Miskáé, de az engem megcsalt.
MISKA.
(ki eddig rájuk leskelődött, ezt meghallva.)Ó szegény, kis bánatos angyalom, hogy én olyan rosszat hihettem felőled! Bocsáss meg rózsám s légy az enyém.
MAHABARATA.
Ne hálgáss rá, zákmotiká! Gyere velem házá Delihábádba, ahogy megegyeztunk. Aruna+ már fölbukkántá áz igre, siessunk!
BÖRCSÖK.
(Judithtal s Katival jön.)De nem oda Budha, te nyalka szanszkrit legény! Már akár így, akár úgy, csak kimondom, hogy ez az én egyetlen Kati lányom megesküdött, hogy a vízbe öli magát, ha a tied nem lehet, – ha tetszik vedd el, kapsz vele egy jó sessiót+ a közlegelőn alul, oszt legyen magyar ember belüled.
JUDITH.
Bizony Miskának szántuk az istenadtát, de hát egész éjjel csak érted gyötörte a láz. (A nap fölkel s rásüt Kati halvány arcára.)
MAHABARATA.
(nézi Katit.)Nini cság most mikor Arúna ráejti sugarait, veszem észre hogy ez jobbán tetszik nékem mintá Szákuntálá. Szívemre Katka, Szákunti legyen á Miskáé!
BÖRCSÖK, JUDITH.
Mi se bánjuk!
MISKA.
(Szakuntalát ölelve.)Ma hát kettős kézfogót tartunk. Húzza hát a cigány azt a gyöngy nótát, hogy (Nép, cigányok, szanszkritok beözönlenek.)
Ad notam: „Sárga uborkának zöld a levele.”| A sárga lótosznak zöld a levele, |
| Tyuhaj édes rózsám ülj az ölembe… |
| Hindosztánban legyen akárhány |
| Nincs több olyan, mint ez a kis lány. |
MIND.
(dalolva s táncolva.)