[1636. február 18.]
Szolgálok Kegyelmednek mint szerelmes uramnak, az úr Isten áldja meg Kegyelmedet szerencsés hosszú élettel, jó egészséggel.
Édes uram, Kegyelmed megbocsásson, ha Kegyelmed ellen vagyon írásom. Azt Kegyelmed tudja, mit kíván Bethlen István,* és mit ígér Kegyelmed; de kérem Kegyelmedet, hogy ha lehet, ne szerezzen Kegyelmed több adósságot, mert nem tudjuk, míg élünk és neveletlen gyermekeink vannak, ha Kegyelmed megígéri Bábolnát. Mi haszna az más ember igazságát megvenni? inkább bomoljon fel az az végezés, hogy sem másért kelljen fizetni. Én az Kegyelmed eddig való búsulását is fel nem vettem volna Monoráért és Bábolnáért; de másszor más is elmegyen és többet kíván. Mindazáltal – édes uram, úgy kell lenni, az mint Kegyelmed akarja. Az mint hallom, most Patakon ára vagyon az búzának, ha Kegyelmednek tetszik, ha oda ki csendességet remélhetni, az szegény ember most mind elvinné az borát. Kegyelmed megbocsásson, ha csak Debreceni uram azt tudja, hogy úgy várják, mint az szászok, azért ha ugyan élt velek vagy pénztül függ, vagy mint fizessenek meg nekik; ne kedvetlenedjék el az szőlőtől az szegény ember. Ezeknek utána Isten ótalma alá ajánlom Kegyelmedet, édes uram, adja Isten lássuk egymást jó egészségben. Költ Szamosújvárott 18 febr. 1636.
Kegyelmednek igaz szívből szolgáló atyafia.
Lorántffy Zsuzsanna mp.